1. Bevezetés

Dolgozatom célja, hogy rámutasson az önirónia és az önstilizáció megvalósulásaira és kontextusfüggő értelmezési lehetőségeire Krúbi: Pestiest és Kutya című rapszövegeiben. Mivel a rap zenei formájában különül el a többi műfajtól, nem beszélhetünk olyan szövegszintű eltérésekről, amik csak ennek a műfajnak lennének a sajátosságai. A többi zenei műfajtól az különíti el, hogy a számok szövegközpontúak, illetve a zenei megoldások terén inkább szikárabb, az ütemességet és az ún. flow-t szolgáló dobok és elektronikus úton előállított hangzások dominálnak. Bár irónia nélkül is lehet rapszámot írni, illetve ez az elem más műfajú zenékben is megjelenhet, mégis Krúbi szövegeiben olyan szövegszervező elemként van jelen, ami kiemeli a műfaj többi képviselője közül, és ez érdemessé teszi a pragmatikai elemzésre. 

2. Irónia

A posztmodern jelenben az állítások egyszerre és igaz voltára felelve, paradox módon az irónia teszi lehetővé az érvényes közlést. Szintén posztmodern jelenség, hogy az elit- és a tömegkultúra átjárhatóságát kihasználva a popzenészek töltik be a költők mai szerepét. Bár ma is fel lehet osztani a szerzőket az elefántcsont-tornyon belüliekre és kívüliekre, ez utóbbiak váteszszerepe mégsem olyan harcos magatartás, mint Petőfié volt egykoron. 

Mivel a XX. században a világjobbító eszmék és a társadalom megreformálását célzó törekvések világégéshez és haláltáborokhoz vezettek, ezért a pátoszos, direkt világmagyaráztok rendre korrumpálódtak. „Verset írni Auschwitz után barbár dolog.” – jelentette ki Adorno (1998: 127), miszerint a hagyományos közlési módok ellehetetlenültek. Ezért van, hogy mára az irónia létmóddá és állandósult magatartásformává vált. A szövegeikben társadalmi kérdésekről megnyilvánuló könnyűzenei előadók is ezt a formulát választják jellemzően. 

Az irónia egy nyelvileg kifejtett (és így valamilyen kiindulópontból megkonstruált) reprezentáció felülírása egy olyan – inkább implicit, mint explicitté tett – kiindulópontból, amely megkérdőjelezi, de legalábbis relativizálja az adott nyelvi reprezentációhoz kapcsolódó kiindulópont értelmezés- és értékelésbeli megfelelőségét a résztvevők által feldolgozott kontextuális körülmények között. (Tátrai 2017: 1053) Az irónia biztosítja a megnyilatkozó számára azt a távolságot, ahonnan a megnyilatkozása adekvát lehet. 

A véleménynyilvánítás terén az ironikus megnyilatkozás magával hordoz egy passzív-agresszív attitűdöt. Nem explicit kritikaként jelenik meg, hanem az adott rendszer és annak kategóriáinak kiforgatásaként. Továbbá az irónia nem szükségszerű velejárója lehet a humor, de amikor jelen van, az emelkedettség és közvetettség révén sajátos stílust kölcsönöz az ezt alkalmazó szövegeknek. 

3. Irónia a Pestiest című számban

3.1. Személydeixis

A Pestiest című szám már abban a tekintetben is dekonstruálja a lírai szövegkonvenciókat, hogy egy a fővárosban eltöltött éjszaka eseményei rekonstruálhatóak a szöveg alapján. Ez a történet keretet és lehetőséget nyújt a társadalmi jelenségekről és kormánykritikáról (!) való diskurzusnak. 

(1a) Krúbi reppel itt, a rímcsap meg lett nyitva

(1b) Most hogy végre itt vagy, mehet a rap a javából

(1c) Csak el akartam mesélni mi történt tegnap este

Mikor kékre festett buszokkal beestem Budapestre

A szöveg rögtön személydeixissel indít (1a), ami révén az előadó E/3-ben megjelölt perszónája belehelyeződik a konstruált lírai diskurzusba. Továbbá jelöltté teszi a szöveg befogadóját is, mintegy jelezve, hogy a hallgatóság szükségeltetik ahhoz, hogy a diskurzus kezdetét vegye. Ez a gesztus az élőnyelvi beszéd megoldásait idézi meg. A továbbiakban viszont már E/1-es elbeszélő pozícióba vált át az elbeszélő, mintha vele történtek volna meg a továbbiakban megjelenő események (1c). Irónia szempontjából mintha a hős megjelölése és a propozíció eposzi kellékeit parodizálná a szerző. 

3.2. Perspektivizáció

(2a) Csak egy nőt basztam meg tegnap de az legalább anyád volt

Csak egy nőt basztam meg de az legalább anyám volt

(2b) Nagyon beleéltem magam, véletlen volt, hidd el

De a dalszöveg részeként kimondtam azt, hogy nigg…

(2c) Tesokám én nem vagyok rasszista hidd el nekem

Hiszen tegnap is segítettem egy néger kisgyereken

Aki egy rozoga bicóval járt, majd szétesni látszott

Utána kiáltottam: „Hé, elhagytad a láncod!”

Valakinek az édesanyját, illetve nőrokonait becsmérelni, továbbá szexuális megrontásukra vonatkozó megjegyzést tenni durva sértésnek számít, mégis a rapszövegek gyakori eleme. Azt hivatott kifejezni, hogy ennek az aktusnak az elvégzője hatalmat gyakorol azok felett, akiknek a nőrokonait magáévá tette. Jelen esetben a lírai én azonban visszafordítja magára a sértést, de az önsértés által méginkább a szituáció felett való kontrollját hivatott kifejezni. Az ismétlés és a módosítás (2a) révén a lírai én mintegy visszavonja, és ironikus távlatba helyezi a megszólítottnak címzett vulgáris sértést. A sértés elkövetésétől való látszólagos visszakozás máshol is megjelenik a szövegben (2b). A feketékre vonatkozó, vulgáris, csoportnyelvi kifejezés alkalmazása csoporton kívüliként szintén durva sértésnek számít, ezért a lírai én látszólagosan elharapja a szót, de a rímelést kihasználva egyértelművé teszi, hogy mégis kimondta azt a konstruált szövegvilág eseményeként. Ezután a „Tesókám” (2c) személydeixissel szabad függő beszédbe kezd, mintegy jelezve a szövegvilágon belüli konstruált párbeszéd megvalósulását. A továbbiakban pedig a visszakozást is átfordítja sértésbe egy szójáték segítségével, amely egyszerre aktiválja a biciklilánc és feketék által hordott ékszert metaforikusan láncként értelmező jelentéseket. 

Sajátos módon jelenik meg itt a perspektivizáció. Meghatározás szerint az aktuális beszélő az adott módon fogalmilag megkonstruált nyelvi reprezentáció erejéig elhárítja magától, hogy az ott mondottak érvényességéért felelősséget vállaljon, vagyis hogy ő jelenjék meg a tudatosság szubjektumaként. (Tátrai 2017: 1054) Kétlépcsős perspektivizáció valósul itt meg, amikor a beszélő először eltávolítja magától az adott nyelvi reprezentációt, de csupán azért, hogy utána duplacsavarral visszalépjen az eredeti sértés forgalmi terébe, hogy az még bántóbb, de egyszerre gúnyos és parodisztikus is legyen. 

3.3 Politikai kritika

Az önirónia mint önstilizáló stratégia értelmezése összhangba hozható a Leech-féle pragmatikai iróniaértelmezéssel: Leech ugyanis a beszédpartnerre irányuló irónia motivációjának a nyílt sértés elkerülését látja. A beszélőre önmagára irányuló irónia is a negatív, az önképet egyértelműen sértő állítások elkerülését szolgálja, sőt a saját értékelői pozíciójának elbizonytalanítása révén, egy önmagához kritikusan, távolságtartóan viszonyuló elbeszélői identitás kidolgozásához járul hozzá. (Domonkosi 2012: 209) Az eddig tárgyalt önironikus gesztusok hozzájárultak ahhoz, hogy a megnyilatkozó értékelői pozíciója megkérdőjeleződjön, és a kritikai attitűdje tiszteletlen és komolytalan színezetet kapjon. De pont ezektől az eltávolításoktól a kimondott sértések egy tágabb értelmezési keretbe illesztik a diskurzust. 

A valós közéleti személyekről szóló rész egy viszonylag kis hányadát képezi a szövegnek, mintegy mellékesen van megemlítve. A konkrét személynevek beemelése azonban mégis ritkaságszámba megy a könnyűzenei szövegek terén. 

(3a) A Mészáros Lőrinc éppen felemészti a cégedet

Te is az vagy amit a szádba veszel, Lóci te fasz 

(3b) Na elég lesz a középkorú férfiakból mostmár

Egy méltányos hörpintéssel de nincs semmi gebasz

Ráis térünk máris a jó gádzsikra ne fossál

Amikor egy ironikus megnyilatkozás felismerésén dolgozik az agyunk, párhuzamosan rengeteg információt kell aktiválnia. Az irónia megértése során problémát jelent, hogy számos tényezőnek nem feltétlenül vagyunk a birtokában. (Svindt 2018) A szerző itt egy olyan topikra épít (3a), ami a befogadó hétköznapi tudáskeretéből aktiválja azt az információt, hogy ki az a Mészáros Lőrinc. Ennek ismerete nélkül értelmezhetetlen a jelen ironikus gesztus. Ebből a megnyilatkozásból nem a sértettség vagy a felháborodottság hallatszik ki, hanem az elkeseredett kiábrándultság a rendszerhez és az ahhoz való ironikus viszonyulás. A kiábrándultság érzetét fokozza, hogy ezután a politikai témáról a figyelemirányítás áthelyeződik a lírai én aznapi hódításának részletezésére (3b). Mintha a politika csak mellékes bosszankodnivaló volna, ezért nem is áldoz rá a kelleténél több szót.

4. Irónia a Kutya című számban

4.1. Önkommentár

A szerző a pár évvel későbbi Kutya című számban intertextuális gesztusként visszautal a korábbi politikai témájú szerzeményeire, többek között a Pestiestre is. Krúbi felismerte az ironikus közlésmódban rejlő potenciált, és még tovább viszi azt, és átfordítja a zeneipar kritikájába.  

(4) S most hirtelen mindenki politizál

Nézik a Krúbikát, hogy mit csinál

Előttem senki nem gondolt még erre?

Legyél már egy kicsit originál

A „legyél” igével egy E/2 megszólítottra irányítja a figyelmet, aki alatt a konkurens előadók értendőek. Krúbi miután precedenst teremtett az ironikus politikai témájú rap számára, azok felé fordul, akik epigonként másolják őt. Persze ez sem nyílt számonkérésként értendő, hanem az implicit közlés által ennek is tompítja a kritikai élét. Ebben a részletben ironikusan egy olyan pozícióban konstruálja meg magát, amelyből mintha ő mutatna irányt a többi rappernek. Ugyanakkor ez a váteszszerep is eltávolított, és annak ellenére, hogy nem vehető komolyan, mégis érvényessé válik.

4.2. Szarkazmus

A nyílt irónia funkcionálhat gúnyként, amely esetenként szarkazmus, és ez egyben azt is jelenti, hogy a szarkazmus és a gúnyként funkcionáló irónia kulcsingerei nyilvánvalóbbak és láthatóbbak, mint más formák. (Komlósi 2014: 229-230) A szarkazmus már jelen volt a Pestiestben is, de a Kutyában már nem finom és implicit a megjelenése, hanem hivalkodó és explicit. 

(5a) Nálad otthon éhezik a család, dolgozz!

A nyugdíj kevés, a mamám spórol

Kéne stoplis, mert a fiad sportol

Az állami sulikba a padba horkol

Jó helyre ment az az x te csóró

(5b) Minden 20.000-em gyorsan feltekerem

Gyere csak állj be a sorba

Mert annyi guriga készült

Az egész városnak jut egy kis kóla

A megkonstruált szövegvilágon belül a megszólaló nem egyoldalúan konstruálja meg a kritikáját. Nem csak a hatalmat hibáztatja, hanem az állampolgárokat is, akik megszavazták ezt a rendszert (5a). Krúbi mindkét irányba „oszt pofonokat”, a kvázi áldozati réteget sem hagyja szó nélkül. De ezt már olyan nagymértékű explicit gúnnyal teszi, hogy a nevetségességig túlfeszített kritika el is veszíti a szarkasztikus élét. A „Jó helyre ment az az x” sor az országgyűlési választásokon való szavazásra utal, és jelen esetben szarkasztikusan pont az ellenkezőjét jelenti, mint amit szó szerint értenénk alatta. A nehézkes életkörülmények pont azért állnak fenn, mert a prototipikus állampolgár rossz pártra szavazott a megnyilatkozó szerint. A „te csóró” E/2-es szlenges személydeixis, továbbá a második példa (5b) a megnyilatkozó mentális állapotáról is tudósít. Azt hivatott kifejezni, hogy a megnyilatkozó megfelelő távolságban van, mind pénzügyileg, mind mentálisan az általa kritizált nyomortól. A tipikus nagyzoló popsztár toposzát aktiválja magára a szövegben. De ahogy ezt alkalmazza magára, el is távolítja magától ezt az életstílust, mert, aki valóban így él, az nem képes ilyen önironikusan viszonyulni ehhez a létmódhoz.

4.3. Önirónia

Krúbi senkit sem, így önmagát sem kíméli. Az önirónia az önkritika egyik formája, ami jelen esetben a kívülről érkező kritikák elhárítását, illetve tompítását célozza. Az irónia alkalmazása kifejezésre juttathatja a megnyilatkozó fölényét is: képes az adott szituációt kontrollálni, azt felülről nézni, illetve értékelni, és képes játszani a nyelvvel, azaz mást mondani, és mást közölni. (Tátrai 2017: 1054) Ahogy az eddigi példákból is kitűnt Krúbi szövegeiben a konstruált helyzet feletti kontrollt és emelkedettséget szolgálja az irónia. Továbbá az önirónia a stilizált beszélő önbizalmát hivatott kifejezni, vagyis, hogy ő tisztában van az őt érő vádakkal és kritikákkal, mégis beléjük áll, nem tagadja le azokat.  

(6) Krúbi gecire tré

Egy önző kutya egy ösztönlény (Vau)

Azt mondja nehéz a lába (Há?)

Leszarom (Vau, vau)

Most meg azt, rámegy anyámra

A szerző E/3-ben kezd a megkonstruált perszónájáról beszélni olyan szleng szavak használatával, amiket a rajongói bázisát képező 16-20 éves korosztálynak tulajdoníthatunk. A saját közönségéből érkező kritikáknak mutat ezzel görbe tükröt, és el is távolítja magától ezek negatív felhangját. Az E/3-ű alakból egyszer jelöletlenül lép ki E/1-be a „Leszarom” sorral, érzékeltetve, hogy ezek a kritikák őt nem érdeklik. Ez viszont ellentmondásban áll azzal, hogyha nem érdekelné, akkor nem is jelenítette volna meg őket a szövegben. Valójában a kritikákat itt a végletességig fokozza, ezzel kiparodizálva azokat. Ezen kritikák megértéséhez azonban tudatában kell lennünk annak az ismeretnek, hogy albumcímekre történik intertextuális utalás. A Pestiest a Nehézlábérzés című, míg a Kutya az Ösztönlény című albumon szerepel. Az ezeket megidéző sorok a rappert érő kritikákon túl kommentárok is a saját munkásságára. Folyamatosan megkérdőjelezi, és ironikusan idézőjelbe teszi a saját megnyilvánulásait is. 

5. Összegzés

Krúbi szövegeinek jelentősége abban áll, hogy nem eltartott kisujjal messziről szemléli a kritikai értelmiség többségének büdös politikát, de nem is fröcsögve nyilvánul meg arról, hanem az irónia segítségével az egyedi esetek kifigurázásával általánosságban, mégis közelről vizsgálja a közéleti témákat. A látszólagos gúny és vulgaritás mögött érzékletesen kidolgozott ironikus stílust fedezhetünk fel. Úgy gondolom, hogy az osztályteremben is helye lehet ezeknek, és az ezekhez hasonló minőségileg megformált popkulturális szövegeknek. Egyrészt mivel a diákokhoz közel állnak ezek az alkotások, könnyebben befogadják és értelmezik őket, mint egy klasszikusan magas irodalmi szöveget. Továbbá a humán tudományokra kevésbé fogékonyaknak is könnyű belépési utat jelenthet, ami után az egyre nehezebb szövegek elemzéséig juthatunk el. Emellett a fiatalokat közérthetően tárgyaló témák megjelenítése szintén a befogadást könnyítik. Bár ezeket a szövegeket sem szabad kritika nélkül kezelni. Az osztályteremben kiemelt figyelmet kell szentelnünk annak, hogy ne csak a vulgaritás és a gúny maradjon meg az elemzett szövegekből, hanem inkább a stilisztikai ismeretek és a szövegelemző attitűd. A dekonstrukció, az irónia, a szójátékok és az intertextusok mind a posztmodern olvasat lehetőségeit teremtik meg, de ezen túl Krúbi mégis szórakoztató és élvezhető popzenét hoz létre. Bár mára az irónia kezdi elveszteni az érvényességét, mivel már az idézőjel is idézőjelbe van téve, de az osztályteremben mégis érdekes lehet egy kvázi posztmodern rapszöveg elemzése. 

Irodalom

Adorno, Theodor Wiesengrund 1998. Elkötelezettség. In: A művészet és a művészetek. Budapest: Helikon. 127-139.

Domonkosi Ágnes 2012. Önstilizáció, stílusstratégia, átértékelődő stílusminták. Egy személyes blog főbb stilisztikai sajátosságai. In.: Tátrai Szilárd – Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.): A stílus szociokulturális tényezői. Kognitív stilisztikai tanulmányok. Budapest: ELTE. 191–221.

Komlósi Boglárka 2014. Most ironizálsz? Az irónia és az irónia kulcsingerei a különböző nyelvi szinteken. Magyar nyelvőr (138. évf.) 2. sz. 226-244.

Svindt Veronika 2018. Az irónia mint nyelvhasználati jelenség a pragmatika szemszögéből. Édes anyanyelvünk (40. évf.) 4. sz. 16. old.

Tátrai Szilárd 2017. Pragmatika. In: Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.). Nyelvtan. Budapest: Osiris Kiadó. 1053-1057.

Kép: https://genius.com/artists/Krubi