A nő végül ruhástól sétál be a tóba. Nem szeretne öngyilkosságot elkövetni, tényleg nem, több fórumon is azt írták, a fulladás a legkegyetlenebb módja az élet kioltásának. Könnyű szeretne lenni, ez minden, de a ruhája alá beférkőzik a víz. Levetkőzni mégiscsak veszélyes lenne, sokan ismerik őt errefelé. Már ahogy elindult, tudta, hogy nem fogja megtenni, de szerette volna magát egy pillanatra úgy érezni, mint az a nő, akit a Női önbizalomnövelő tanfolyam 2021 reklámfotóján látott. A tanfolyamra sosem fizetett be, mindig akadt valami váratlan költség, vagy ha nem, akkor meg azt lett, hogy tegyünk inkább félre, valami majd úgyis elromlik, amit meg kell javíttatani, amiből újat kell venni.

A hirdetésen szereplő fotón egy szőke, hullámos hajú nő fekszik a víz felszínén, kisimult arccal, csukott szemmel, ő a halál utáni első pillanatot képzelte ilyennek, de azt mondják, élni is lehet így. Ruhája fehér, és olyan vékony, mint egy selyemkendő, átlátszik a mellbimbója a hullámok alatt. Hátradönti a fejét, szeretne az a nő lenni, de egyből fintorogni kezd, fülébe megy a víz. Újra és újra nekilöki magát, de mielőtt teljesen a tónak engedné a testét, azonnal lerakja a lábát. Több bizalomra lenne szüksége maga és mások felé, ezt mondták neki a családsegítőnél, miután Ferenc elhagyta, mert nem bírta a napi féltékenykedést, a böngészési előzményeinek és a privát üzeneteinek állandó monitorozását. Azt most már ő is elismeri, hogy a közös Facebook profil talán tényleg túlzás volt.

Ha mással akarnék lenni, mással lennék, mikor fogod már fel végre, Ágica. Ezt mondta mindig Ferenc, amikor a nő talált valami új dolgot, amit a szemére hányhatott. A legjobban talán a nagy mellek keresőszó fájt neki, mert otthon mindig azzal vigasztalták, hogy nem lehet mindent megkapni, valaki vagy cickós, vagy combos-faros, és aki férjhez akar menni, az jobban jár, ha alsó tájékon áldották meg, akkor ki tud hordani rendesen egy gyereket, a mellek meg majd jönnek vele együtt. Gyerek nem lett, Ferenc meg mindig talált valamit az interneten, ami neki nincs. Az a baj az internettel, hogy túl nagy a választék. A Facebookra is ezért nem engedte fel 2012-ben, ki tudja, milyen nők vannak ott. Közös profilt hoztak létre, közös képpel. Ágnes minden percben készenlétben állt, hogyha valaki bejelöli őket, ki tudja választani kit jelöl vissza. A szőke hajú nőket, hiába voltak Ferenc régi osztálytársai, mind elutasította.

A közös profil az egész házasságot felforgatta, először kellett volna csapatban működniük húsz együtt töltött év után. Jól működő felosztásban éltek, igaz, Ágnesre több teendő hárult a háztartás vezetésében, de sosem kérdőjelezte meg, hogy a dolgok lehetnének másképp is: Ferencé a fűnyírás és a villanykörte kicserélése, Ágnesé minden más. A Facebook-profil kezelésében viszont a nő elvárta volna az egyenlő részvételt. Szerette a dolgokat a kezében tartani, ő válogatta meg az ismerősöket, és úgy gondolta, az üzenetírásban is jobb színvonalat hozott, mint férje, viszont abból már kezdett elege lenni, hogy még nőnapkor is magának kellett köszöntőt írnia.

20 éve együtt, jóban, rosszban. Gyönyörű feleségemnek, aki nélkül nem is tudom, mi tévő lennék, boldog nőnapot kívánok – Ferenc. Ez volt a poszt, amit megírt, igyekezett nem túl érzelegni, hogy hiteles legyen. A gyönyörű jelzőn hosszan gondolkodott, végül is Ferenc szájából ebben a formában sosem hangzott el dicséret, de ha magára húzta azt a piros ruháját, mindig elismerően bólintott, és hát ezt leginkább így lehetne lefordítani. Sok komment érkezett, a legjobban a szerencsés vagy cimborám és a tedd össze a két kezed ezért az asszonyért hízelegtek neki. Szerette volna, ha Ferenc legalább elolvassa a megjegyzéseket, és elgondolkodik rajtuk, de ehelyett csak mérges lett, amiért a nevében nyilatkozott az engedélye nélkül. Én nem vagyok ilyen, Ágica, ezt te is tudod jól, ennyit reagált a posztra, amikor meglátta.

Végül ott telt be nála a pohár, amikor létrehozott magának egy külön Facebook profilt is, és a nő öt perc alatt kitalálta a jelszavát. Ismerte a férje logikáját, a számítógép a kályhával nézett szembe, szinte hallotta, ahogy mormolta magában a billentyűzet felett: ez innen nem fog elmozdulni. Kályha64. Amikor Ferenc elment, a nevét is kitörölte a közös profilból. És Ágnes, ennyi maradt belőlük. De a kötőszó két betűjétől a nő ideges lesz, olyan valamihez köti őt, ami már nincs ott. Egyelőre nem tud mit kezdeni vele, a Facebook azt jelzi, hogy a következő 60 napban nincs lehetősége újból felhasználónevet változtatnia – fél, hogy addigra már mindegy lesz, megszokja mindenki, és megszokja ő maga is, hogy csak úgy lóg a neve a levegőben.

Gondolkozik, hogy a leánykori nevét tegye-e vissza, de nem lenne logikus, mert mindenki Balogh Ágnesként ismeri őt. Próbálgatta már a rubrikában, hogy néz ki jobban, egyelőre túl rövidnek tűnt minden, miután több évig négy szóból állt a felhasználónév. Hatvan nap, addig van ideje bőven átgondolnia.

Fekszik a vízen, megpróbálja még egyszer ellökni magát, majd újból és újból, de továbbra sem mer szabadnak lenni. Megfulladok itt, ezt mondta mindig Ferenc, nem hagysz élni, ezt tette hozzá, a fulladás általában csendes cselekmény, nincs csapkodás, sem kiáltozás, ez jut eszébe Ágnesnek a cikkből, amit olvasott, mielőtt úgy dönt, holnap újra megpróbálja, és visszaindul a part felé.

Gáspár Sára