2021. október 10-én, 64 éves korában elhunyt Kálmán László, nyelvész, a nyelvtudomány kandidátusa, tudományos főmunkatárs, az ELTE BTK Elméleti Nyelvészet szakcsoportjának docense. Volt tanítványának, Baló András Mártonnak a szavaival búcsúzunk a Tanár úrtól.

“Amikor az elméleti nyelvészeti szakra kezdtem járni, meghatározó élmény volt számomra a felszabadult légkör, a közvetlen hangulat. Semmi nyakkendős szigorúság, semmi karót nyelt merevség, még a félhivatalosságnak sem volt semmi nyoma. Nagy szerepet játszottak az ott tanító tanárok abban, hogy ez így legyen, a diákokra egyenrangú partnerként tekintve, és mi nemcsak az órákon, hanem azokon kívül is remekül éreztük magunkat. Kálmán László is egyike volt ezeknek a tanároknak. Mire az egyetemi szakdolgozat megírására került a sor, már nem volt kérdés, hogy ő lesz a témavezetőm, csak a témát kellett megtalálni. Ő vetette fel a romani (cigány) nyelvet. Felismerte a hiányt: akkoriban Magyarországon a romani elméleti nyelvészeti tekintetben el volt hanyagolva. Csodálatraméltó érzékkel tapintott rá mindig azokra a pontokra, amelyek tudományos szempontból valamilyen hiányosságot mutattak, az általános megfigyelésektől a legapróbb részletekig. És aztán amikor a szakdolgozathoz adatot kellett gyűjteni, mai élő nyelvi adatot, és nekem még semennyi tapasztalatom nem volt a terepmunka terén, nagy lelkesedéssel állt neki, hogy segítsen adatközlőket találni Budapesten, akiket aztán együtt kerestünk fel és együtt kérdezgettünk. Később, amikor a doktori értekezésemet írtam, a Szent István parkban tartottuk a konzultációkat. Ő jött a kutyájával, én a jegyzeteimmel. Nem a helyszín volt a lényeg, illetve kicsit az is, mert megmutatta, hogy a tudomány független attól, hol művelik, csak az a fontos, hogyan: mindenre kiterjedő figyelemmel és precizitással. Szerettem vele összefutni a parkban vagy annak környékén, tudományos kérdés miatt, vagy csak úgy.”

Nyugodjon békében!

Kép: szombat.org