Magyarszakos tanárjelöltek kezdeményezéséből először rendezik meg a LEMMA / Lehetőségek a Mai Magyartanításban konferenciát november 19–20 között az ELTE BTK-n. A konferencián a szakma legkülönbözőbb képviselői fognak részt venni, hogy párbeszédet indítsanak többek között az oktatási rendszer, a szakmai közösségek és a tanárképzés kérdéseiről. Három szervezőt, Berecz Lillát, Kárpáti Bernadettet és Mészáros Emmát kérdeztük az esemény motivációiról, célkitűzéseiről és dilemmáiról. 

Milyen igény hívta életre ezt a konferenciát?

Mészáros Emma: Van egy alapvető széttöredezettsége a magyar tanári és ezen belül a magyartanári társadalomnak. Sok magyartanár van, és más-más értékeket képviselnek, azonban valahogy nincs követhető párbeszéd a közösségen belül. Számos konferencia létezik, ami egy-egy szegletét kiemeli a szakma különböző területeinek, viszont úgy éreztük, hogy kell egy olyan esemény, ahol terítékre kerül az a kérdés, hogy mégis, úgy általában, mihez tud kezdeni egy mai magyartanár. Számomra, például, azért fontos, mert lassan a képzés végéhez érek, ezért szeretném mélyebben megérteni a leendő szakterületem kihívásait, és felmérni, hogy milyen szakmai élet vár rám a diploma megszerzése után. 

Mi a célotok a konferenciával?

ME: Szeretnénk egy párbeszédet kezdeményezni a különböző szakmabeli képviselők között, és árnyaltabb képet kapni arról, hogy ezt a hivatást hányféleképpen lehet csinálni. Szeretném a kerekasztalokon és a plenárisokon keresztül felfedezni, hogy vajon miért éri meg ma Magyarországon magyartanárnak maradni. 

Kárpáti Bernadett: Az okot és a célt összevonnám válaszomban. Én már ugyan végeztem a tanár szakon, ráadásul még az előző, osztott (BA/MA) rendszerben, így más tapasztalatokkal és rálátással rendelkezem, mint a többi szervező, de rendkívül érdekel a képzés és a szakma alakulása, jövője. A tanári identitás alakulásában megkerülhetetlen, hogy az oktatás és a tanítás „nagy kérdéseit” egy-egy egyetemi évfolyam, közösség maga tematizálja. Ennek egyrészt természetes, informális közege, amikor egymás közt beszéljük meg azokat a tapasztalatokat, élményeket, amelyek tanár szakos hallgatóként, gyakorló „kistanárként”, majd tanárként érnek. Ugyanakkor kulcsfontosságúnak gondolom, hogy ezek a beszélgetések átlépjék az interperszonalitás szintjét, és létrehozzunk olyan színtereket, amelyben beszállhatunk, talán alakíthatjuk is kissé a diskurzus(oka)t – elengedhetetlen tehát cselekedni, kérdezni egymást, figyelni a másik mondandójára. Ez a konferencia egy (beszéd)tett – azért akarunk tenni, hogy minél tudatosabban állhassunk az oktatási rendszerhez és a saját és mások benne elfoglalt pozíciójához.

Ki a célközönség?

ME: Bárki, akit az általunk felvetett témák érdekelnek. Tanár szakos hallgatók és magyartanár szakos hallgatók, pályakezdő magyartanárok, pályaelhagyó magyartanárok, szakmailag aktív vagy passzív individuumok. 

KB: A témák mutatják, hogy mind a tanár szakos hallgatók, mind a néhány éve, vagy akár hosszú ideje tanító tanárok egyaránt találhatnak olyat, amely megszólítja őket. Nyilvánvalóan a tanárképzés témája azokat érinti égetően, akik éppen benne vannak, míg pl. a tankönyvkínálat anomáliáit a nap mint nap tanítók érzik bőrükön. De a látszólag kimondottan a tanárképzést célzó témák is valójában tágabb összefüggésrendszerbe ágyazódnak, hiszen az, hogy hogyan fest jelenleg a magyartanárképzés, illetve mit gondolunk, milyen lenne „ideális” esetben (pl. bölcsész szak vagy épp módszertani felkészítés-e elsősorban), arról is sokat elmond, hogy általánosabb és távlati szinten mi a víziónk a magyartanításról, tudatosan-tudattalanul milyen képzeteket és értékeket rendelünk hozzá. Ugyanígy kétségkívül érdekes az akár csak elsőéves tanár szakos hallgatónak, még ha távol is áll mindettől egyelőre, hogy a beszélgetések résztvevői milyen tapasztalatokat osztanak meg az eltérő iskolákban való tanításról, a tankönyvírásról, a közösségszervezésről és érdekképviseletről, valamint az oktatási rendszerben elképzelhető ellenállási stratégiákról.

Mi a legnehezebb a szervezésben?

ME: Szerencsére mindenkitől rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk már így előre is, még azoktól is, akik esetleg nem tudnak valamilyen kötelezettség miatt részt venni. Ezek mind irtózatosan nagy löketet adtak nekünk. Ami számomra nehézség, az az állandó kommunikációs készültség, ami egy ilyen folyamattal jár. No, és, persze majd maga a kerekasztal levezénylése!

KB: Nekem az, amit fentebb említettem, ti. hogy alapvetően a „nagy kérdések” lesznek terítéken (bölcsész/tanár, tankönyv, ideológia/irodalom stb.). Aki követi a vonatkozó fórumokat, vitákat, cikkeket olvas e témákban, az tudja, hogy például a kötelező olvasmányokról évente van egy mindig nagy port kavaró vita. Jó esetben sikerül nem pusztán megismételnünk olyan szempontokat, állításokat, amelyeket sok-sok kiváló tanár, szaktekintély, közéleti író már megtett és megírt, hanem helyenként ki tudjuk mozdítani a diskurzust. Remélem, ez nem hangzik szerénytelenül nagyra törőnek. Ez a szervezés szintjén azt a törekvésünket jelenti, hogy igyekeztünk úgy összehívni embereket, hogy szokatlan kombinációk is legyenek, másrészt pedig remélhetőleg sikerül olyan célzott és éles kérdéseket feltennünk, amelyek az egyébként sokszor „agyonbeszélt” témáknak is új vonásait mutathatják meg. És hogy kicsit hazabeszéljek: a szakmai közösségek, érdekérvényesítés, tanári összefogás talán önmagában is egy olyan téma, amelyet nem az elsők között szoktunk megvitatni, holott érzésem szerint a társadalom egyik legmeghatározóbb rétege lévén igencsak fontos.

Hogyan fog felépülni a konferencia?

ME: Két napon keresztül fog sor kerülni két plenáris előadásra, és hat kerekasztal beszélgetésre. 

KB: Sokat töprengtünk a formátumon, a kezdeti ötletelés szakaszában pl. workshopokban is gondolkodtunk. Végül egy letisztult felépítés mellett döntöttünk: a konferencia szó eredeti jelentéséhez méltóan „összehozunk” különféle embereket, témákat, szempontokat, és figyeljük, mi történik (ez lesz a hat kerekasztal-beszélgetés), illetve három előadó plenáris előadást tart egy-egy kiemelt kérdésről. Egy extraság, amit fontos még kiemelni, hogy az esemény ideje alatt több könyvkiadó is kitelepül (Eötvös, Napkút, Nyitott Kör, Pagony, Tea), akiktől a kiadványaikat meg lehet majd vásárolni.

A konferencia részletes programja

„A tanárképzéshez, a magyar tantárgy tanításához, és általánosságban oktatáshoz kapcsolódó aktuális kérdések, dilemmák a mindennapjaink szerves részei…” – olvasható az esemény leírásában. Mik ezek a kérdések és dilemmák?

ME: A kerekasztalok és az előadások címeivel válaszolnék erre: Rendszerben a rendszer ellen, A tankönyvpiac dilemmái – Kell-e nekünk, mi kell nekünk?, Nemzeti tudáskánon – Iskolai gyakorlat, Ideológia, irodalom, tanítás, Iskolák közel s távol – Földrajzi és társadalmi különbségek, Irodalomtudomány és magyartanítás: az elmélet és gyakorlat összefüggései, Bölcsész-e a magyartanár?, Hol vannak a közösségek?

Berecz Lilla: Ezek a kérdések a Betti által már említett informális közegekben, egy-egy óra között a folyosón vagy este a KK-ban, nap mint nap felmerülnek a tanárjelöltek és tanárok beszélgetéseiben. Innen helyeztük őket most “reflektorfénybe”, nyilvánosság elé, hogy minél többen csatlakozhassanak a diskurzusba. A kérdések egy része a tanárképzést, annak felépítését érinti, másik része a magyartanítás mindennapi tapasztalatait, és vannak, amelyek oktatáspolitikai témákat boncolgatnak. Az általunk felvetett dilemmákat egészítik ki a plenáris előadók által behozott témák, illetve majd a helyszínen, a résztvevőkben felmerülő kérdések. 

Milyen esetleges véleménybeli súrlódásokra számítotok?

ME: Remélhetőleg előjönnek majd olyan szakmai nézeteltérések, amelyek rávilágítanak arra, hogy miért kellene egy ilyen konferenciát sűrűbben tartani.  Egy rendkívül leszabályozott, mégis nagyon intuitív szakmáról van szó, tehát elkerülhetetlen, sőt, elemi része, hogy vitatkozzanak róla. A kerekasztalokhoz igyekeztünk olyan embereket meghívni, akik más-más aspektusát képviselik az adott témának, ezáltal súrlódások kiváltása, amelyek természetét előre megjósolni majdnem lehetetlen, mondhatni szervező eleme a konferenciának. 

KB: Az általam moderált kerekasztalban a tanári közösségek témáját járjuk körül. Afelől nincs kétség, hogy a tanárok a társadalom meghatározó rétegét képezik, ugyanakkor az is közhelyszámba menő megállapítás, hogy a pedagógustársadalom széttart, töredezett, valamiért nem tud egységesen felállni, legyen szó szakmódszertani vagy oktatáspolitikai ügyekről. Az előző mondat „valamiértje” érdekel bennünket: miért? Mivel magyarázható e töredezettség (egyáltalán: valóban így van-e), nehéz-e behúzni, közösségben megtartani vagy egységbe állítani a tanárokat akár szakmai berkekben, akár érdekérvényesítési ügyekben? Miért van szükség szakmai közösségekre (már a tanárképzés alatt és azután), illetve olyan csoportosulásokra, ahol a tanárlét materiális tapasztalatában osztozunk, és társadalmi hatást akarunk gyakorolni? Mennyiben sikeresek a mostani stratégiák? Mivel a beszélgetésben igen eltérő jellegű és felépítésű csoportok képviselői lesznek jelen, e kérdéseket illetően biztosan ütköző véleményeket is hallhatunk majd.

Mit vártok a konferenciától?

KB: Részben ismételni tudom magam: bízom benne, hogy sikerül azon kijelentések mögé nézni, amelyeket gyakran látunk-hallunk, mint pl. hogy „tanárhiány van”, „a tanárok leterheltek”, „a diákok manapság nem olvasnak”, „a tanárképzéssel nagy baj van”. Azt is remélem, hogy megfogalmazódnak majd olyan cselekvési, megoldási stratégiák, melyeknek köszönhetően nemcsak elmondjuk a panaszaink és keserveink, s a végkicsengés nem a kiábrándultság és fásultság lesz (amely sajnos a tanári témákat érintő beszélgetéseket sokszor fenyegeti), hanem sikerül olyan perspektívákat mutatni, amelyek emelik, erősítik és bátorítják a résztvevőket, még ha ellenszélben kell is küzdeniük.

BL: Remélhetőleg sokan érkezünk majd a Lemmára sokfelől (mind földrajzi, mind szakmai értelemben), sokféle tapasztalattal, így számomra a tájékozódás és a szakmai fejlődés mellett a kapcsolatépítés is egy fontos szempontja a konferenciának. Bízom abban, hogy tudunk majd motivációt meríteni a közösség erejéből. Mind tanárjelöltek, mind tanárok, mind tanulók – mindannyian, akik a magyartanítás kérdését fontosnak tartjuk.

A konferencia helyszíne: Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, B épület 217-es nagyterem.

Facebook-esemény itt.