A legnagyobb felfedezést számomra ebben a hónapban a rengeteg izgalmas lemez és kislemez, (másnéven EP) megjelenése jelentette, többek között kedvenc alkotóimtól is. Ha nem lenne elég a szokásos novemberi melankólia, ahogyan egyre gyakrabban sötétedik, és egyre hidegebb is van, kedvenc zenészeim ügyelnek a hangulat még drámaibbá tételére az új dalaikkal. A következőkben a számomra legrelevánsabb zenei újdonságairól fogok beszámolni. Még pont időben vagyunk az idei Spotify Wrapped debütálása előtt.

Mitski

A japán-amerikai indie pop énekesnő több év kihagyás és a közösségi médiáról való eltűnése után, mindenféle figyelmeztetés nélkül tért vissza, a rajongói legnagyobb örömére és nem is üres kézzel tette ezt. Az amerikai és európai turné bejelentése után, egy új lemez érkezésének hírével sokkolt mindenkit. A lemezről eddig két dal került ki, mindkettő videóklippel együtt, egy még teljesebb történetet szolgáltatva a befogadónak. A megjelent Working for the Knife, és a The Only Heartbreaker című dalokban számos hasonlóságot lelhetünk fel Mitski eddigi munkásságával.

Véleményem szerint a 21. század egyik legjobb dalszövegírója, aki váratlan, ugyanakkor találó metaforáival, anti-kapitalista szemléletmódjával és a legszemélyesebb hangvételével könnyen sokak kedvencévé válhat. Az eddig kiadott lemezeiről elmondható, hogy ami a legfőbb összetartó erőt képezi a dalai közt, az a hangszerelés. Minden lemeze jellegzetes és karakter közeli, mégis teljesen más hangzásvilágot tár elénk. Egyes művei nyersebbek, gitár centrikusak, míg vannak dallamosabb, összetettebbek is. Akad olyan albuma is, ahol a zongora dominál.

A most megjelent lemezéről nehéz megmondani, hogy milyen lesz az összes többi dallal együtt konceptuálisan. Ám az eddig is elmondható a megjelent két dalról, hogy nosztalgikus hangulatot idéznek meg. A The Only Heartbreaker a nyolcvanas évekre jellemző zenei megoldásokkal él, ritmusából, a szintetizátor jelenlétéből és a drámai, elnyújtott vokálokból adódóan. Mindezt mégis úgy teszi, hogy nem ragad meg az imitáció szintjén, teljesen egyedi hangzásvilágot teremt.

A Working for the Knife egy balladaibb, lágyabb dal, viszont ezt a puhaságot, és kezdetleges harmóniát hamar megtörik a disszonáns dallamok. A dalok jelentéséről nem szeretnék kifejezetten írni, mindenki szabadon interpretálhatja – az énekesnő egyébként is híve az egyéni jelentések képzésének. Egy interjúban még azt is elárulta, hogy a szerelmes dalainak számottevő részét nem egy adott személyhez, hanem magához a zene szeretetéhez írta – tehát buzdít is minket arra, hogy szabadon élvezzük a dalait.

Placebo

A Placebo ikonikus duója szintén sok év kihagyás után tér vissza egy új lemezzel és egy európai turnéval. A lemezből eddig két dal jelent meg. Az egyik a Beautiful James nevet viseli, a másik pedig a Surrounded By Spies című dal. A Placebo utolsó lemezei a korábbi műveikhez képest egy poposabb hangzásvilágot képviselnek. A munkásságukat azonban inkább a korábbi alkotásaik határozzák meg: zajos, torz gitárok, nyomasztó basszus, pörgős dob, misztikus effektek, és Brian Molko nazális énekhangja. A régebbi albumaikat alternatív rock kategóriába lehetne sorolni, de érezhető több stílus befolyása is: a goth és a punk is fontos inspirációk voltak a számukra. Aki ezt a korszakot kedveli leginkább, azoknak kedvez az új lemez, legalábbis a megjelent két dal alapján. A dalok hasonló hangzásúak, mint a legelső műveik, némi csavarral, ugyanis határozottan lassabbak, de az atmoszféra, amit megidéznek, az mindenképpen a kilencvenes években, illetve a kétezres évek elején megjelent lemezeikre hajaz.

Tulajdonképpen mi is adta az inspirációt a dalokhoz? A Beautiful James Brian Molko inszomniás időszakából született. Képtelen volt aludni és folyton csak egy dallam járt a fejében, ami szép lassan testet öltött. Zongorán próbálgatta a dallamsort, ezért alapvetően ‘Bad Piano’ lett volna a szám címe is, a dühítő éjszakai ébrenléttől megihletve. Egyéb utalásokat is találhatunk a szövegben erre a gyötrő, de mégis termékeny állapotra. A dal címe később Beautiful James lett, hogy jobban el lehessen vonatkoztatni az eredeti inspirációtól. Elméletileg nincs konkrét személy, aki inspirálta volna a végleges címadást, de a lényeg talán ez: álmatlan éjszakáinkon ébren tarthat minket valaki frusztráló gondolata – így mindenki a saját Beautiful James-ére asszociálhat.

A másik dal, a Surrounded By Spies egy klasszikus Placebo alkotás témáját tekintve. Visszatérő motívumuk ugyanis a paranoia, a rendszerek kritizálása és a disztópikus világképek megjelenítése. Ilyen dalok többek között az Infra-Red, illetve a talán ismertebb, Orwell 1984-ét alapul vevő The Bitter End is. A Surrounded By Spies monotonitásával fokozza a szorongást és a feszültséget a hallgatóban, hogy igazán átérezhesse Brian állapotát. Az egyetlen kérdés, hogy vajon a lemez további része milyen lesz?

Lana Del Rey

Végül, de nem utolsósorban pedig Lana új lemezéről írnék. Az énekesnő egy zeneileg rettentően termékeny időszakon van túl, ugyanis a legújabb Blue Banisters megjelenése előtt kijött a Chemtrails Over The Country Club című lemezzel  is, mindkettővel 2021-ben. Lanára is jellemző, hogy szeret új dolgokat kipróbálni a zenében, ez maximálisan érvényes a Blue Banisters-re is. Véleményem szerint, ez az egyik legjobban átgondolt és felépített lemeze. Rengeteg utalás van a szövegekben korábbi dalaira, így a jellemfejlődése, és személyiségének alakulása is remekül megfigyelhető. A szövegek megállnák a helyüket önálló versekként is, annyira artisztikusra sikerült ez az album – ami nem meglepő, hiszen Lana verseket is ír a zene mellett.

Az érett, telt hangzás és a gyönyörű lírizmus mellett bravúros, és innovatív éneklési technikákat is bevet. A lemezről az egyik kedvenc dalom a Dealer, amiben az ikonikus ‘I don’t want to live’ kiáltása hallható, ami egyrészt meglepő, másrészt egy teljesen új oldala Lana éneklési stílusának. A dalban egyébként Miles Kane vokálozik, akit a The Last Shadow Puppets-ből ismerhetünk, kontrasztot adva Lana ultrafeminin szólamának. A másik, számomra nagyon kedves dal, a címadó Blue Banisters-en kívül a Black Bathing Suit, ami többek között a társadalmi megfelelési kényszerről, nyomásról szól, hogy hogyan érint valakit a saját testének változása. A Blue Banisters mindenképp egy korszakalkotó album Lana zenei kalandozásában, ezt minden létező szinten bizonyította a közönség számára.

Az említett művészeken kívül érdemes lehet még kalandozni az egyéb izgalmas zenei újdonságok között is, amik mind ebben a hónapban érkeztek meg. Ajánlom a Radiohead, a Beach House, az ABBA, az Idles, Yeule, a Snail Mail, Taylor Swift, Lorde, és természetesen Joni Mitchell új dalait és átdolgozásait a felfedezni vágyóknak.