December hatodikán megannyi gyermek szalad csizmájához kis hazánkban ajándékok után kutatva. De mégis honnan jött ez az ünnep? Ki volt az eredeti Mikulás, és tényleg mindenhol más mítosz lengi körül? Ezekre a kérdésekre keressük a választ mostani összeállításunkban abban reménykedve, hogy a végén nem landol virgács cipőcskénkben.

Mr. Mikulás tényleg létezett?

Az első és egyik legfontosabb dolog, amiről szót kell ejtenünk az az, hogy a Mikulás nem holmi mendemonda. Karakteréhez egy igazi és egykor élő szent adta az alapot, akit Mürai Szent Miklósként ismerünk. Sajnos életéről kevés információ maradt fent, de annyi bizonyos, hogy egy 270 táján született papról, majd későbbi apátról beszélünk, akinek nevéhez rengeteg jótét és csoda fűződik. Szüleitől örökölt vagyonát például szétosztotta a szegények között, gyermekeket mentett meg a szolgaságtól, halála után pedig a tengerészek, gyermekek, diákok és gyógyszerészek védőszentje lett. Emberként azonban az egyik legérdekesebb tény róla mégis az, hogy az első nikaiai zsinaton megpofozott egy másik papot, amiért először elítélték, a zsinat végén azonban felmentették (így akár azt is mondhatjuk, hogy elég magabiztos volt az öreg). Az ő halálának évfordulójáról emlékezünk meg december hatodikán, amiről megannyi mondás úgy tartja, hogy egy szerencsés nap. Mivel egy igen régi hagyományról beszélünk, így az ajándékok is változtak az évszázadok alatt. A gyerekek eredetileg nem csokoládét, virgácsot és egyéb apróságokat találtak a csizmájukban, hanem pénzt. Ezzel mentette meg őket attól Miklós (avagy a Mikulás), hogy kurtizánokká váljanak, vagy éppen hozzásegítve őket egy jobb házassághoz. Sőt olyan legenda is napvilágot látott már a Mikulásról, hogy az ajándék pénz miatt három gyermek kerülte el azt, hogy apjuk eladja őket egy hetesnek (aki sonkát szeretett volna belőlük előállítani).  

Természetesen ettől a karaktertől függetlenül is kialakultak különböző, a gyermekeket megjutalmazó „lények”. Vegyük például a svéd folklórban megtalálható Tomte-t vagy Jultomten-t, aki inkább egy kertitörpe-szerű figura, Joulupukki, a Yule-bak az ünnep globalizációja előtt pedig inkább kötődött a skandináv istenhez, Odinhoz, mintsem a piros ruhás ajándékhozóhoz. De nem kell ennyire messze mennünk: Ausztriában, Németországban és Svájcban Christkind (a krisztusi gyermek) hozza az ajándékot karácsonykor az evangélikus gyermekeknek. Az olaszok pedig télapó megjelenése előtt egy jóságos boszorkány kegyeire bízták gyermekeik ajándékbeszerző-körútját.

Miért is piros az a ruha?

A különböző kultúrák Mikulása a legtöbbször pont az ikonikus öltözékében tér el. Az angolok Father Christmas-e (akit Télapóval azonosítunk) például zöld szerelésében látogatja meg a karácsonyi puding mámorában tobzódó lurkókat. Spanyolországban pedig nem egy, hanem egyből három a Mikuláshoz hasonló figurával ünneplik meg azt, hogy a három bölcs sikeresen elérte Jézust a jászlában (igen náluk nemcsak a karakterek számában, de az időpontban is megfigyelhető egy kisebb eltérés és december 6 helyett január 6-án kopogtat be hozzájuk a három ajándékhozó). Na ez a három nagyszakállú például a kék, zöld és a bézs színeiben pompáznak. De az itt felsorolt eseteken kívül is még rengeteg „eltérő” színű ruhát próbált fel az évek során a mindig jókedvű öregúr. Valószínűleg egyesek már sejtik, hogy mi állhat a piros gúnya hátterében, de azoknak, akik még nem, megsúgjuk, hogy egy elég nagy vállalatnak köszönhetően alig 80 éve viseli minden évben a piros köpenyét Télapó. Ez a cég pedig nem is lehetne más, mint a Coca-Cola, akiknek első megjelenését követően az ünnepek alatt arculatuk jelentős részévé válik a Mikulás. Megannyi fotó és reklám tanúsítja kooperációjukat a kérdés már csak annyi, hogy vajon mennyi az éves gázsija Mr. Télapónak ezekért a szerepléseiért.

 A majdnem örökké szingli Mikulás

Kis hazánkban nem szokás arról gondolkodni, hogy mégis kivel tölti azt a 364 napot Télapó, amíg a manók gyártják a gyermekek ajándékait és arról sem, hogy mennyi a fizetése, vagy, hogy milyen gyorsan repül a szánjával, azonban már rengeteg történet és kutatás készült mindegyik fent említett kérdéssel kapcsolatban. Eleinte magányos farkas volt Télapó, nem szólt a mítosz a manókon (különböző kultúrák esetében kis segítői is eltérő lények) kívül más hozzá közel álló személyekről. Télanyót, Télapó hű társát először egy 1849-es rövid történetben említették meg, egészen addig élvezte a mindenféle kötöttségek nélküli, szingli életet. A történetet követően pedig szépen lassan Télanyó is a Mikulás folklór szerves részévé vált és azóta már megannyi filmben kapott mellék vagy éppen főszerepet. De annyi bizonyos, hogy ő sajnos teljes egészében a képzeletünk szüleménye.

Forrás:

https://www.insider.com/santa-claus-around-the-world-2017-12

https://theweek.com/articles/479681/history-santa-claus-7-interesting-facts