Ha unod már a szokásos Reszkessetek Betörők!, Die Hard és Grincs kombinációt, és valami nem szokásos karácsonyi filmre vágysz, akkor ne is keresgélj tovább. Kubrick Tágra Zárt Szemekje garantáltan felkavarja a békés ünnepi hangulatot, és határozottan más gondolati síkra tereli a nézőt. A film megnézése vagy újranézése – mert igenis érdemes újranézni, hiszen minden egyes alkalommal lehet valami újat fellelni benne – egy sötétebb felfrissülést nyújthat a karácsonyi őrület közepette.

A filmnek egyébként annyi relációja van a karácsonyhoz, hogy ebben az időszakban játszódik. Maga a történet pedig ellensúlyozza a megszokott karácsonyi témákat, és a tébolyult események segítségével világít rá az ünnep abszurditására. A film során belépést nyerünk két bálba, amik egyes elméletek szerint azonosak – résztvevőiket, hierarchiájukat, illetve a rituálé-jellegüket tekintve. Ami szintén egyező, hogy mindkét fogadáson álarcot viselnek a résztvevők. Az első karácsonyi buliban ugyan nem a szó szoros értelmében beszélünk álarcosbálról, itt a vendégek által felvett szerepekről van szó, amiket megkíván mind a társadalomban elfoglalt helyük, mind a bál jellege. Egyébként ezt az erőbeli dinamikát Kubrick minden filmjében jelzi – eszerint állítja be a szereplőit: az ‘erő áramlása’ alapján, amik minden szituációban váltakoznak. A második bálban a konvenciók megszűnnek létezni: egy pompás kúriában tartott botrányos szexbuliba kalauzol el minket a doktor, akit Tom Cruise játszik. Itt a résztvevők nagy része meztelenül van jelen – kevésbé takargatja magát, mint a hétköznapibbnak tűnő partyn – ám az arcuk rejtve marad, mert itt kötelező a maszk viselése. Elméletileg ezt a bált az 1972-es Szürrealista Bál inspirálta. A filmben a helyszínen kívül visszaköszön még több maszk a Szürrealista Bálról – köztük olyan is található, amit Salvador Dalí tervezett.

A filmben még rendkívül fontos szerepe van a színeknek. Kubrick minden alkotásában ügyel az esztétikára, illetve gyakran az alapszínek dominálják filmjeinek látványvilágát. A Tágra Zárt Szemek esetében is ez figyelhető meg: a kék és piros fények, illetve ezek a színek a legdominánsabbak, ám a zöldnek is kitüntetett helye van. A piros és kék színek teljesen ellentétesen működnek az általában hozzájuk társított hangulatokkal és képzetekkel. A szenvedélyről inkább asszociálunk a pirosra, ám itt kék színben tűnnek fel a múltbeli hevített emlékképek. Tehát mindig éppen az ellentétes szín tűnik fel, disszonanciát, és feszültséget generálva ezzel. A zöld pedig gyakran az olyan jelenetekben tűnik fel, ahol valami még a filmhez mérten is kizökkentő, vagy különös esemény történik. A kedvenc, színekhez köthető megoldásom a filmben talán a háttérben feltűnő egy kék és egy piros karácsonyi égő, ami a prostituált lakásában jelenik meg.

Rendkívül izgalmas a színekre, és azok jelentésére koncentrálni, ebből is látszik, hogy mennyire zseniálisan lett megálmodva ez a film. És ha már az álmodásnál tartunk, érdemes megemlíteni magának a filmnek az eredetét. A film Arthur Schnitzler Traumnovelle című műve alapján készült, ami magyarul az Álmok éjszakája címet kapta. A Tágra Zárt Szemek egyik legrelevánsabb motívuma az álom, álmodás, álmodozás, illetve a képzelet, és a határok közti elmosódás. 

A film zenéjének megkomponálását Kubrick eredetileg a lányára szerette volna bízni, ám bizonyos okok miatt ez nem történhetett meg. Ám ennek így kellett történnie, mert az egyik legjobb filmzene született meg, amit valaha hallottam. Egyszerre hátborzongató, misztikus, és szívfájdító. Az eredeti szerzemények mellett hallhatunk pár örök klasszikust, mint például a Second Waltzot, de modernebb dalokat is felhasználtak.

A Tágra Zárt Szemek nem csupán a film mondanadóját tekintve botrányos, és a végletekig elemezgethető, hanem a való életben hozzá kapcsolható történések miatt is. A rendező lánya, Vivian hasonló okok miatt nem működhetett közre, mint amiért Tom Cruise is alig vállalhatta el a filmet. Mivel a filmben központi szerepet foglal el a titkos társaságok, és szekták tematikája, ezért ez sokaknak szúrta a szemét, sőt próbálták megakadályozni az Eyes Wide Shut megjelenését. A film eredeti verzióját például nem tekinthetjük meg – Kubrick végleges verziójából egy egész jelenetet kivágott a Warner Bros a film debütálását megelőzve. Ezt persze csak úgy tudták megtenni, hogy a bemutató előtt Kubrick elhunyt, ami egy ijesztő egybeesés, tekintve, hogy ő nem engedte a film ‘megcsonkítását’. Vannak erre a jelenetre vonatkozó spekulációk egyébként, hogy mi lehetett a tartalma. Vajon mi volt az, ami már annyira sok volt, hogy nem ment át a rostán? Valószínű, hogy a második bálból lehetett cenzúrázva egy jelenet, ami nem lepne meg. A film többek között pontot tett a két főszereplő, Nicole Kidman és Tom Cruise házasságának a végére is. Nem kevés áldozatot követelt tehát ez a kivételes mozi, ezzel együtt a vágott verziót megtekinthetjük, ami kedvezőbb annál, mintha soha nem jelenhetett volna meg.

Az egyik személyes kedvencem az Eyes Wide Shut, minden aspektusa tökéletesen felépített, és rendkívül átgondolt. Az egész szimbolikáját érdemes elemezni – tényleg mindig akad valami újdonság, amit felfedezhet a figyelmes néző. Mindig ad nekem valami újat, és soha nem okozott még csalódást. Arról nem is beszélve, hogy a filmet övező rejtélyek és összeesküvés-elméletek csak még izgalmasabbá teszik az amúgyis elképesztő sztorit. Ám pusztán a történetvonalat nézve sem unatkozhatunk, a hűtlenség és annak lélektani folyamatainak témája például soha nem megy ki a divatból. És ez csak egyetlenegy felbukkanó motívum. Mindenkinek ajánlom ezt a mesterművet megnézésre, és újranézésre, garantáltan lesz így miről beszélnie a családnak az ünnepi asztalnál.