2020 elején a Hamvas Béla Hagyatékkezelő Nonprofit Kft. pályázatot hirdetett 50 évnél fiatalabb filmalkotóknak, 5 perces kísérleti filmetűd elkészítésére, „Új Közjáték” címmel. A filmetűdökben a magyar- és világirodalom, valamint az egyetemes filozófia jelentős gondolkodóitól származó írásokat kellett értelmezniük az alkotóknak filmes vagy animációs eszközökkel oly módon, hogy kép és szöveg egysége létrejöjjön. 2021-ben meg is jelent az Anthologia Moderna, amelyben 45 szerzőtől olvashatunk esszérészleteket, továbbá 11 kisfilmhez is hozzáférhetünk a szövegek mellé rendelt QR-kódok segítségével.
Az Anthologia Moderna tisztelgés Hamvas Béla Anthologiai Humana című esszégyűjteménye előtt. Továbbá a kötet szerkesztői és a filmkészítők is a hamvasi szellemben fordultak az alkotás folyamatához. A filmetűdök mindegyike filozófia érzékenységről tesz tanúbizonyságot. Narratívát csupán nyomokban tartalmaznak, az elvont gondolatokat inkább a narrációban megjelenített esszészövegek és a kísérletező – néhol lírai – filmnyelv egysége teremti meg. Ez a fajta újragondolás könnyű belépést biztosíthat az audiovizuális formanyelven szocializálódott fiatalabb közönségnek is. A filmetűdök azonban sokszor enigmatikusak, az értelmezésük sokszor nem adja elsőre magát, elvont utánagondolást kívánnak meg. Van, hogy az eredeti szöveghez kell fordulni, amelyek minden esetben megtalálhatóak a könyvben. És még sok olyan esszé, illetve részlet is helyet kapott, – többek között Camustől, Kafkától vagy Saint-Exupérytől – amelyek bevezethetik az olvasót a filozófia világába.
A továbbiakban megkísérlek néhány gondolatot átadni a filmes adaptációkról szubjektív asszociációim alapján.
Szabó-Nyulász Melinda: Eltűnt idő
Marcel Proust: Az eltűnt idő nyomában című regényének részlete nyomán
Az Eltűnt idő azt az ominózus pillanatot mutatja be, amelyben a narrátor belekortyol a madeleine keksszel összemorzsázott teába. A jelenet szürreális, álomképszerű asszociációkkal idézi meg azt a pillanatot, amikor egy rég elfeledett íz visszarepít minket a múlt boldogságába, és hirtelen esszenciájában érezzük magunkban az egész létezésünket. Az etűd kifejezetten lebegős képi világúnak mondható: könnyen szálló teagőz, felhőkön úszó emlékek, még az anyuka keblei is zavarbaejtően légiesen viselkednek. És ki más narrálhatná ezt az egészet, mint a folyton tipródó Fekete Ernő?
Erkel Bálint: Arlequin
Hamvas Béla: Arlequin című írásának részlete alapján
Ezt a filmet véletlenül ebéd közben néztem meg, így egy groteszk és filozofikus mukbang-videóvá változott. Az etűdben egy szuperközelikből mutatott utolsó vacsorát követhetünk végig miközben Gáti Oszkár Hamvas szavait tolmácsolva ódát zeng a létezés paradox logikájáról. A vitalitás dicsérete azonban a film végére egy csavar által megkérdőjeleződik.
Dombovári Csongor: Az Öt kenyérről
Karel Capek: Az öt kenyérről című írása nyomán
Gyabronka József a krisztusi tanítás és a saját jól megfontolt érdeke közt ingadozó pék nevében prédikál a kánai menyegzőről alulnézetből. A film átmenet a Discovery Channel örök klasszikus Hogyan készült? című ismeretterjesztő sorozata és egy lírai művészfilm között, avagy egy kenyér élete.
Búzási Gyopár Orsolya: Az utolsó mese
Ottlik Géza: Az utolsó mese című írásának animációs feldolgozása
A személyes kedvencem ez a posztmodern fabula, amelyben a klasszikus mesebeli befejezést követő események tárulnak elénk animációs formában. A királyfi és a királylány nem tudják mihez kezdjenek egymással a hétfejű sárkány lemészárlása és a „boldogító” igen kimondása után. Mivel nem tudnak előre menni, ezért a meseország lakói hátrafelé kezdenek el haladni, hölgyeim és uraim! A szöveg eleve végtelenül ironikus és vitriolos, de a kollázsszerű, és a társasjátékok képi világát idéző megjelenítés felteszi a habot a tortára.
Erlauer Balázs: Hüperión avagy a görögországi remete
Friedrich Hölderlin: Hüperión avagy A görögországi remete című írásának nyomán
Ez az a film, amire rutinos bölcsész csak annyit mondhat, hogy a műalkotás olyannyira egyéni és zsigeri interpretációkat hív elő minden egyes befogadóból, hogy bármilyen értelmezési vagy szavakba való adaptálási kísérlet csupán devalválná a mű esztétikai értékét. Talán még annyit támpontnak, hogy Tarr Béla on acid.
Varga Tímea Laura: A vonat utasai
Franz Kafka: A vonat utasai című írásának animációs feldolgozása
Áh, a jó öreg vonat. A modernizmus kezdetének és bukásának is szimbóluma egyben. A gőzgép feltalálásával a hagyományos tér és időfelfogásunk megváltozott, hiszen legyőzhetővé váltak. A haladásba és a jövőbe vetett hitt elkábította az egész XX. századot. Azonban ugyanez a vonat szállította a háborúkba és a haláltáborokba is az embereket. Ez az értelmezés nincs benne immanensen a filmben, de mivel nekem mégis eszembe jutott, ezért érvényes olvasat. Na ez a posztmodern kritika.
Kassai Richárd: Dervistörténetek: Az elefánt
Az elefánt című szufi történet filmes feldolgozása
Mi a valóság? Megismerhető-e a teljes igazság? Tapintással meg lehet-e teljesen ismerni egy elefántot? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Kassai Richárd filmetűdje, amelyben még a szobrászművészet is tiszteletét teszi ebben az összművészeti karneválban.
Széphelyi Júlia: D-vitamin lakoma
Platón: Lakoma című írásának nyomán
Ezen filmetűd azt a gondolatot értelmezi újra miszerint régen az ember egy gömbalakú, nyolc végtagú, és kétfejű élőlény volt, melyet Zeusz bosszúból kettéhasított, és azóta az emberek a szerelem révén próbálnak újra azzá az eggyé válni, akik régen voltak. Egy egyenruhás nevelőnő és fényszűrős szemüveget hordó gyerekek táncolnak a meleg neonfényben. Tiszta Angyali üdvözlet…
Kondor Attila: Nyitott ajtónál
Johannes Anker Larsen: Nyitott ajtónál című írása egy részletének animációs feldolgozása
„Még az istenek nyelve sem lenne elégséges ennek leírásához.” Újabb lírai animációs film, amelyben ember alkotta belső tereket látunk, amiből azonban hiányzik az élő entitás. Kondor etűdje magáról az alkotó, illetve teremtő folyamatról villant fel gondolatokat.
Jánossa Zoltán: Karnevál
Hamvas Béla: Karnevál című regénye egy részletének filmes feldolgozása
Expresszív kocsmaetűd erről az életnek csúfolt tékozlásról. Hamvasnak tetszene ez az adaptáció.
Száraz Eszter: Sziszüphosz
Albert Camus: Sziszüphosz mítosza című írásának filmes feldolgozása
Ez a film kozmikus együtt állás eredménye. Máté Gábor búgja a fülünkbe Camus szövegét, miközben Polgár Csaba egy iskolai takarítóként reménytelenül mossa fel a patinás lépcsőzetet. A filozófiai mémoldalakon számtalan variációban láttam már a „Sziszüphoszt boldognak kell elképzelnünk”-mémet, azonban Száraz Eszter filmje mégis valami újat, és filozófiailag és esztétikailag téttel és érvénnyel bírót volt képes alkotni a minimalista keretek között. És talán, mert Sziszüphoszként éljük meg legtöbben a mindennapjainkat, ez az a film, amely valamelyest felszabadulást és reményt tud mutatni erről a keserédes rögvalóságról.
Leave a Reply