Az ügynök halála Arthur Miller nagysikerű drámája alapján készült előadás, melyet Mácsai Pál rendezett, és amely 2016. július 3-ai bemutatója óta az Örkény Színház repertoárját ékesíti, köszönhetően annak, hogy még napjainkban sem vesztette aktualitását. Nekem sajnos csak 6 évvel később, 2022. március 10-én volt lehetőségem ellátogatni a darabra, de az biztos, hogy mostanra már egy kiforrott előadásnak lehettem szemtanúja.

Mikor elfoglaltam a helyem az erkélyen, rögtön felkeltette az érdeklődésemet a díszlet. Egyszerű volt, csupán zöld, dzsungelmintás tapétákkal fedett falak, ajtókeretekkel. A színpadot megtöltő színészek nélkül kissé üresnek látszott, de amint elkezdődött az előadás, a falak is megteltek élettel, jelentéssel. A szakadt, felázott, koszos tapéta tökéletesen demonstrálta a Loman család anyagi helyzetét, s helyét a társadalomban, míg a dzsungelminta Willy bátyjának sikertörténetét is szimbolizálta – bement a dzsungelbe, majd évekkel később gazdagon jött ki. Mindemellett, az egymás mögött elhelyezkedő falak nem csak térben, de időben is elválasztották a színpadot, ami így egy nagy labirintussá vált. Két ajtó közt a takarásban több évet is ugorhattunk az időben, így ez nem csak a főszereplő, Willy Loman időutazása volt, hanem a miénk is.

Fotó: Az Örkény István Színház honlapja

A darab nem más, mint Willy Loman élethazugsága és megtört elméje, amelynek családja is elszenvedője, sőt mi több, résztvevője. A leszázalékolt ügynöknek nem marad más menedéke, mint a saját eltorzított emlékeibe menekülni, ahonnan sajnos nincs már menekvés. Nem is csoda, hiszen nincsenek megtakarításai, oda a tisztelet, amelyet anno mások tanúsítottak felé, nem ismerik már fel az utcán és nem köszönnek neki előre. És ha mindez nem lenne elég, nem csak a munkában mondott csődöt, de fiai neveltetésében is. Happy, a szoknyapecér és Biff, a sodródó léhűtő, akiknek – akárcsak apjuknak – nagy tervei vannak az életre nézve, ám ezek az álmok sosem válnak valósággá.

Gálffi László rendkívül jól alakította Willy Loman karakterét, természetesen hozta a kissé szenilis, önmagába forduló, megkeseredett öregurat, ráadásul tökéletes harmóniában volt a többi karakterrel. Talán csak Molnár Áronnal nem illettek össze, ennek oka viszont a darabban rejlő szereplők közti ellentét is lehet, így ez is okozhatta, hogy kettejük dinamikája merőben eltért egymástól, hiszen Willynek Biff volt a kedvenc, piedesztálra emelt fia, akinek nagy sikereket jósolt, viszont hatalmasat kellett csalódnia benne, mert a fiú összetört a nagy elvárások és hazugságok alatt. Willy másik fiát Ficza István alakította, aki kellően ellenpontozta Biff karakterét.

Fotó: Az Örkény István Színház honlapja

A Lindát – Willy feleségét – alakító Kerekes Éva tökéletesen megfelelt a XX. század sztereotip amerikai háziasszonyának, aki megbújik férje árnyékában, így rendkívül visszafogott gesztusokkal és leginkább passzív szerepben mutatkozott. Sajnos ebben a szerepben nem lehet túlzottan kiemelkedő teljesítményt nyújtani, hiszen direkt semmilyen, viszont ezt mindenképpen eltalálta, nem kívánt több lenni, így nem bomlott meg a szereplők közti dinamika. A darabban felbukkant még Csuja Imre is, aki Willy bátyját alakította, az öreg rövid látomásaiban tűnt fel.

A díszlet mellett érdemes még említést tenni a jelmezekről is. A Loman család tagjai mind hálóköntösökben mutatkoztak, egytől egyik fakó, jelentéktelen színekben, míg a többi szereplő élénk zakókat és kosztümöket kapott. A szomszéd Charley-t alakító Epres Attila pirosban, fia Bernard (Patkós Márton) élénk sárgában, akárcsak a Nő szerepében Kerekes Viktória, míg Stanley (Novkov Máté) kék színeket kapott. Ez még jobban hangsúlyozta a főszereplők középszerűségét, melyet a darab vége felé Biff ki is emel, megtörve a családi élethazugságot.

Fotó: Az Örkény István Színház honlapja

Sajnos a katarzist hozó, címben is megjelenő halál színpadi megjelenítése elmaradt, mi már csak Willy Loman temetésének lehettünk szemtanúi, ami bennem némi hiányt keltett, de a tanulság így is teljes mértékben leszűrhető, az előadás pedig mindenképpen élvezhető volt.