Úton Írország és az Alpok között el lehet tölteni egy életet.
Egész életemben pogányokat térítettem.
Vagy pogányok térítettek engem.
A békés pogány pedig egészen elbizonytalanító.
Gyerekeik ugyanúgy nevetnek, állataikkal szebben beszélnek.
Írországból Svájcba menet egyszercsak elfárad az ember.
És ahol feladtam a szolgálatot, egyház épült az én kősziklámra is.


Kedvem lett volna ezekkel a magyarokkal tréfálkozni,
bort inni, pogány istenekhez énekelni,
egymást lábszárcsonttal dobálni,
a templomtoronyból lehugyozni.


És ott voltam Sankt Gallenben,
ebben a rólam elnevezett
unalmas svájci kisvárosban,
amikor ezek a szórakozott magyarok
kiszórtak a szarkofágból,
és helyeseltem.
Imádkoztak eddig eleget a nyüves csontjaimhoz. Egyébként is, micsoda bántó materializmus.

Gál János