Halmai Tamás (újra)felfedezése nyugvópont a világ rohanásában. A szerző saját elmondása szerint mindennap ír verset, melyek mély filozófiával, emberbaráti szeretettel, nyitottsággal fordulnak az olvasóhoz. Aki időt tölt Halmai versvilágában, az a legbelsőbb mindenségben időzik el.
Halmai Tamás a Pécsi Tudományegyetemen szerzett diplomát, József Attila-díjas költő, dolgozott lektorként, szerkesztőként és tanárként is. 2022-ben elnyerte a Quasimodo Nemzetközi Költőverseny emlékdíját A túlélő című versével. Az IKU-TÁR sorozatban nyolc kötete jelent meg, legutóbb idén Károlyi Amy költői világa alcímmel a „Ha angyalt látsz vendégül…”. Halmai Tamás előszeretettel fordul régebbi és új kortársak felé, elemző esszéi mellőzik a száraz tárgyiasságot, második műalkotásként jelennek meg az olvasó szeme előtt.
Halmainak negyven kötete jelent meg eddig: versei (Szilencium 2012, Rezervátum 2015, Mindennapi angyalaink 2019, Kint lények járnak 2020, Előfeledések 2022), prózai írásai, esszéi (a teljesség igénye nélkül: Az egyetemes Babits 2021, Isteni fény, emberi lény 2008, Pascal, Hölderlin, Weil 2022) és monográfiái (Takács Zsuzsa, Gergely Ágnes, Székely Magda) egy termékeny költőről árulkodnak.
Beszélgetés a József Attila-díjról Pécsett
2022. szeptemberében volt szerencsém Esztergomban Az egyetemes Babits – Esztergomi esszék című kötet bemutatóján beszélgetést vezetni Balázs Gézával, az ELTE Mai Magyar Nyelvi Tanszékének volt tanárával. Ahogy a kötet hátlapján olvashatjuk: „Az író műveket alkot, melyek mindegyike egy külön világ. Ki fűz e művekből irodalmat? Az olvasó: nem a néma és magányos olvasó, hanem a vitázó, érvelő, egymásnak feleselő. / Az olvasó, aki ír.” (Babits Mihály) Többek között ez az idézet hívta életre a kötetbemutatót. Az egyetemes Babits nem csupán a poeta doctus köré szerveződött, hanem minden más köré, ami Halmait Esztergomhoz köti. Elemző esszék, helyi lokálpatriótáknak és művészeknek ajánlott hommage versek és egy –Babits Verses naplójára rímelő – Esztergomi napló is született Halmai látogatásakor. A kötetben látható sokszínűség, dogmáktól mentes spiritualitás, felebaráti szeretet jelszavai vezetnek végig Halmai összes kötetén, érdemes jobban elmerülni e versvilágban. A sajátságos nyelvezet megértése nem mindig könnyű, szójátékokban bővelkedő soraiban nyelv és filozófia fonódik egybe „Nincs közünk, csak a közölhetetlenhez” (Angyalkert); „Végtelenmód közli a nyelv a mondhatatlan véget” (Csillagköd). A halálhoz közelítő ember épphogy eltávolodik a nyelvtől miközben kapaszkodik a megnevezhetőbe az ismeretlentől való félelem ellenszereként.
Az élet nagy dolgai egy mondatban is kifejezhetők. Csak pár a számomra kedves sorok közül: „A szerelem pedig azért feltámadás, mert az ölelés kétszemélyes kereszt.” (Mézraj) , „Mitől fél a teljes?” (Antropológia) vagy a ,,Néha szeretni konkrétmód szeretnék. / Máskor négy fal fog kettős satuba. / Nemcsak a seb: a sebezhetetlenség / is transzgenerációs trauma.” (Csalt csillagaink). Ez utóbbi négy sor valahogy egész emberi küszködésünket foglalja össze. Azonban Halmai költészete nem a traumáké, hanem egy életigenlésé. Ha őt követjük szövegein át, s együtt keressük a belső fényességet, talán mi is eljuthatunk a Teljeshez, bármi is legyen az.
Leave a Reply