A Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár talán már évek óta az egyik legsikeresebb kulturális program a fővárosban, amit félévente szerveznek. Idén október 13 és 16 között került megrendezésre, az eddigi Városmajori helyszín pedig egy kicsit arrébb, a Millenárisra költözött, és a Nemzeti Táncszínház épületében kapott helyet.

Pénteki napon látogattam el az eseményre, különösképp Károlyi Csaba könyvbemutatója érdekelt, akinek idén jelent meg az Egy teljes év – Beszélgetések Nádas Péterrel című kötete, amelyben a címhez hűen egy évig beszélgetett Nádas Péterrel, a kötetben pedig ezeket a beszélgetéseket olvashatjuk, szinte szerkesztetlenül.

Az előadás 18.30-kor kezdődött a Nagyteremben, ami elég hamar megtelt emberekkel. A beszélgetés legelején megemlítették, hogy ezen a napon, október 14-én ünnepli Nádas Péter a 80. születésnapját, nem véletlen, hogy a beszélgetést is erre a napra szervezték. Károlyi viszont fontosnak látta közölni, hogy Nádas nem szereti, és általában nem is ünnepli születésnapját, melynek oka gyerekkorából eredeztethető.

Károlyi Csaba és Valuska László (Forrás: Margó)

Az előadás elején Károlyi Csaba Nádas életművéhez való viszonyáról esett szó, ami a beszélgetések folyamán formálódott, és a korábban nem túl fontosnak tekinthető Évkönyvet már az életmű elengedhetetlen darabjának gondolja. Ebből inspirálódott aztán az Egy teljes év szerkezete is, hiszen a 12 hónap 12 fejezetre bomlik. Ezzel szemben a Családregényt már kevésbé tartja jelentékenynek, mint régebben.

Majd magáról az alkotási folyamatról is szó esett. Mivel tavaly télen kezdték el a beszélgetést, ezért még javában tombolt a járvány, így nem volt más választásuk, mint Zoomon „találkozni”. Nádas leszögezte, hogy ő havonta 1 órát szeretne beszélgetni, de a diskurzusok mindig túlcsúsztak ezen a kereten, olykor két és fél órára bővültek. Károlyi minden hónapban különböző témával készült ezekre a meetingekre, mivel megbeszélték, hogy nem lineárisan fognak haladni az életműben. Kitértek arra, hogy kiket olvas Nádas, kiket szeret és milyen művek voltak hatással az alkotói munkájára. Szóba került a fényképészet, sőt – ahogy Károlyi is fogalmaz – a leghülyébb kérdések, mint hogy ülve vagy fekve olvas-e Nádas (Fekve, de kicsit ülve.) vagy mi a kedvenc fagyija (csoki – eper). Károlyi utóbbi kérdésére a legbüszkébb, mivel alig várta, hogy a 12 hónap során bele tudja szőni a beszélgetésbe.

Károlyi rendkívül jó interjúalanynak gondolja Nádast, mivel akárhányszor kérdezik, mindig képes más választ adni a kérdésekre, mégis, a leghatásosabb módszer a könyv megalkotása során az volt, mikor ezekkel az oda nem illő kérdésekkel képes volt kihozni a sodrából az írót. Ekkor eltűntek az addigi gátak, Nádas ideges lett, és még őszintébben válaszolt a kérdésekre, mint korábban.

Az előadás végén szóba került még Nádasnak a kortársaihoz – Esterházyhoz, Mészölyhöz és Kertészhez – való viszonya is. Bizonyos szakmai kérdésekben milyen nézeteltéréseik voltak, például, hogy milyen két nagy hiányossága van a Sorstalanságnak Nádas szerint. Természetesen nem kaptunk választ minden kérdésre, a válaszok megismeréséhez el kell olvasni az Egy teljes év-et.

Miután kijöttem a Nagyteremből, belehallgattam még Molnár T. Eszter Hidegkút című regénybemutatójába is, ahol a hibás szülő-gyerek kapcsolatok, a figyelemmegoszlás és a valódi figyelem kérdése, valamint a funkcionáló avagy nem funkcionáló családok kérdése volt terítéken, hiszen ezek a dilemmák mind megjelennek és kibontakoznak a regényben. Úgy gondolom ez a program termékeny folytatása volt Nádas után.

Az eseményről való távozás után pedig csak arra tudtam gondolni, milyen kivételes fesztivál a Margó, mert soha nem tudhatom, mit viszek majd magammal: most például azt, mennyire nem értek egyet Nádas Péter fagylaltválasztásával.