„Hülye kis bölcsészek itt játszadoznak, míg mások meg dolgoznak” – kapta ezt a rendkívül hasznos megjegyzést Tóth Krisztina, miközben A majom szeme című regényén dolgozott. A könyv kapcsán Karafiáth Orsolya beszélgetett a Magvető Café-ban az íróval és Mácsai Pál színésszel, az Örkény Színház igazgatójával, aki a főszereplő bőrébe bújva olvasott fel részleteket a műből. Ők a színpadon játszadoztak, a közönség pedig szórakozott.

forrás: Karafiáth Orsolya – Facebook

Ez a könyv semmiképpen sem Magyarországon játszódik, nem érdemes erről írni. Az, hogy velünk mi történik, sokkal általánosabb. Az a fontos, hogy a világon bárki értelmezni tudja a könyvet és ismerje fel, hogy milyen sötétség felé haladunk” – mondta Tóth Krisztina, nem túl bizakodóan. Így bármilyen politikai áthallás is van a könyvben, vagy hangzott el a beszélgetés során, az egy fiktív világról szól. Bár Mácsai Pál hozzátette, hogy szerinte nem lehet nem Budapestre értelmezni a történetet.

Karafiáth Orsolya egy a boldogságról szóló idézettel indította a beszélgetést, majd átadta a szót Mácsai Pálnak, aki egy részletet olvasott fel a könyvből, méghozzá ülve: „ha van könyv, amit nem sértek meg az ülve olvasással, az a tiéd” – mondta a szerzőnek, ezzel utalva az írónő 2016-os incidensére, amikor meghívott vendégként verset szavalt egy iskolában és az igazgató egy cetlin tudatta vele, hogy álljon fel, mert úgy illik. Közben a legelkötelezettebb rajongók, székükből szinte kiesve próbálták megörökíteni az Örkény igazgatójának produkcióját.

Nagy gratuláció fogadta A majom szeme íróját, amikor Orsolya elárulta, hogy az idei Nők Lapja irodalmi díj legjobb kortárs magyar regény kategóriában őt illeti, de Tóth Krisztina elárulta, hogy azért nem mindenki fogadta ilyen jól a regényt. Nyaralás közben a strandon meglátta, hogy valaki az ő könyvét olvassa – ez a megjelenés utáni pár napban történt – így izgatott lett, hátha észreveszi az olvasó és kap tőle valamilyen visszajelzést. Majd odamentek A majom szemét olvasó lányhoz, hogy jön-e úszni vagy marad inkább olvasni, mire az volt a válasz, hogy hát én ezt nem olvasom tovább, b*szdmeg”.

Az est során kulisszatitkokat is megtudhattunk a könyv megírásának folyamatáról. Az írónő még 2017-ben kezdett neki a műnek, közben más projetekkel is foglalkozott, így az apró részletekben burjánzó történeten négy éven keresztül dolgozott. A regényben egy Giselle nevű történész és Dr. Kreutzer pszichiáter élete tárul fel az olvasó előtt. Ahhoz, hogy ez a lehető leghitelesebb formát öltse, az író Dr. Bánki György pszichiáterrel konzultált, aki sok támpontot adott neki, szakirodalommal is ellátta, de idővel váratlanul ellenszenvesnek és nyugtalanítónak találta Kreutzer alakját. Ennek az írónő kifejezetten örült: „az volt a célom, hogy bevezessem az olvasókat egy világba, majd hagyjam, hadd vesszenek el benne”. Mácsai Pál szerint az ilyen főhőst érdekes játszani, aki jónak indul, de konfliktusos lesz a végére.

Tóth azt is elárulta, hogy már a következő könyvének is megvan a koncepciója: három nőről fog szólni, akik a reptéren találkoznak és beszélgetésbe elegyednek. Azt mondta, hogy ez előreláthatólag egy könnyedebb olvasmány lesz, de sose lehet tudni. Mácsai közbeszólt, és megkérdezte a szépírónőt, hogy nem szeretné-e színházra írni a történetet, mert ez a három szerep nagyon jól kiosztható lenne. A szerző azt ígérte, hogy elgondolkodik rajta, amit a színész megköszönt, de viccelődve hozzátette: „Jó, csak ne a Radnótinak add!”.

Ezt követően Mácsai Pál felolvasta azt a jelenetet A majom szeméből, amelyben a főszereplő egy bútor összeszerelésével bajlódik. A színész állítása szerint át tudja érezni a helyzetet: „középosztálybeli értelmiségiként én is az Ikeában utazom”.

Az est végé felé egyre sötétebb irányt vett a beszélgetés. Szó esett korunk nehézségeiről, a világ diktatórikus rendszereiről és a tömegkultúra romboló erejéről. Végül megállapodtak abban, hogy sem az írók, sem a színészek élete nem könnyű. Tóth Krisztina szerint az a legfontosabb szerepe a könyvnek, hogy feltegye a kellemetlen, de fontos kérdéseket. Mácsai zárógondolata pedig az volt, hogy szerencsésnek kell lenni és jó korba kell születni.