Nem tudom, hogy ki hogyan van vele, de a félév végének közeledtével egyre nehezebben megy az egész egyetemi dolog. Ez minden évben így szokott lenni nálam, azonban az idei év kifejezetten nehéz. Talán az őszi szünet hiányzik, de az is lehet, hogy a rövidgyakorlat tett be nekem. A lényeg, hogy érzem fáradok, vannak olyan napok, amikor nehezen megy az iskolába indulás, nagyon húzza a vállamat az a bizonyos iskolatáska. Ekkor szokott nálam életbe lépni a „csak még ezt az egy hónapot bírjuk ki”-terv, amelyet veletek is szeretnék megosztani. Lehet, hogy ezek a praktikák már sokatok számára ismerősek lesznek, azonban remélem, hogy cikkemmel tudok segíteni azoknak, akik mindennel lemaradásban vannak és úgy érzik, hogy valamit változtatniuk kell ahhoz, hogy a félév vége ne legyen olyan nehéz.
Találj egy kis időt arra, hogy sorra vedd a teendőket!
Bagatell dolognak tűnhet, de tényleg fontos lépés. Én hírhedten szétszórt ember vagyok, ami az egyetem alatt ugyan javult, de sajnos még mindig nem eleget. A lényeg, hogy találj magadnak egy pár órát (természetesen a program elején), amikor nyugodtan le tudsz ülni és sorra venni a tárgyaidat. Megnézni, hogy milyen beadandók, dolgozatok, vizsgák várnak rád. Ilyenkor már érdemes azon is gondolkodni, hogy melyik határidő van a legközelebb. Készíteni egy tervet, aminek célja, hogy mindenre elég időd legyen felkészülni. Én ezt általában november elején már elkészítem (ugyan most csúsztam vele) és eddig minden egyes alkalommal megköszöntem magamnak utólag. Sokat segített abban, hogy tudjam hol tartok, és mi az, amit még el kell végeznem, illetve vannak-e olyan tárgyak, amikbe még plusz időt és energiát kell belefektetnem.
Legyen egy biztonsági hálód – és ápold is azt!
Dehát tanulni kellene, nem? Igen, ez így van, viszont, ha november közepétől egészen a szorgalmi időszak végéig ki sem mozdulsz, az nem tesz jót neked sem fizikailag, sem mentálisan. Éppen ezért muszáj olyan időpontot kijelölnöd, amikor elmentek a csoporttársaiddal, barátokkal egy kávéra, beültök valahova, esetleg a vállalkozó szelleműek még egy kirándulást is megejthetnek. Ezeket az alkalmakat pedig ne úgy fogd fel, hogy „ehelyett tanulhattam is volna”, rengetegszer a saját barátaim és csoporttársaim azok, akik motiválnak. Nyilván minden találkozásunk egy hiszti-körrel kezdődik, amiből az ember gyorsan rájöhet, hogy nincsen egyedül a problémáival. De ez után a bizonyos kiakadás után fontos, hogy az egyetemen, munkán kívüli dolgokról is szó essen. Szerintem nincsen jobb dolog egy hosszú nap utáni kávénál a barátokkal, amikor tényleg mindenről lehet beszélgetni.
Pár óra, ami csak a Tied
Éppen tegnap egy nagyon érdekes beszélgetést folytattam az egyik ismerősömmel. Éppen azt ecseteltem neki, hogy mennyire fáradt vagyok és úgy érzem, hogy már nagyon nehezen megy nekem ez a mókuskerék. Ő pedig kerek perec rákérdezett (természetesen miután elsoroltam neki, hogy mennyi dolgom van), hogy te amúgy szoktál pihenni? Én? Hát persze, esetenként olvasok, vagy YouTube-ot nézek elalvás előtt. Láttam, hogy a válaszom meghökkentette. Igen, tényleg ennyi. Na és itt kaptam egy több, mint egy órás fejmosást, hogy nem csoda, hogy fáradt vagyok, ha sosem hagyok magamnak időt a pihenésre. Így megegyeztünk (és ezt az egyességet továbbadnám nektek): jelöljetek ki minden héten egy összefüggő pár órát, amikor nem mentek sehova! Nem gondolkodtok az egyetemen, a munkán. Az a pár óra csak a tietek. Állítsatok emlékeztetőt, ha kell! Na és kitaláljátok mi jön most? Ezt a pár órát használjátok fel arra, hogy tényleg pihenjetek! Nyilván mindenkinek mást jelent ez a szó: van, aki olvasással, van, aki filmekkel, van, aki TikTok pörgetéssel teszi ezt. A lényeg, hogy a már előre kijelöld időt ne add alább! Hajlamosak vagyunk a szabadidőnk rovására programokat, munkát besűríteni a mindennapjainkba. De ez a pár óra tényleg a pihenésről szóljon!
Pozitivitás mindenhol
Ez az utolsó pont az én vesszőparipám. Még nyáron kezdtem el egy hálanaplót, ami elsőre igen nyálas dolognak hangzik, de ígérem nem az. Én minden nap (de lehet hetente, kétnaponta – igazából te választod ki az időközöket), főként este leülök és visszagondolok a napomra. Aztán papírra vetem azt, hogy milyen pozitív dolog történt aznap. Sokszor előfordult már, hogy egész nap azt érzem, ennél rosszabb dolgok nem történtek még velem, aztán este rájöttem, hogy nem is volt olyan szörnyű napom. Nem árulok el nagy titkot azzal, ha leírom, hogy eddig minden egyes alkalommal sikerült legalább egy olyan dolgot találni a napjaimban, aminek örültem, ami motivált. Őszinte leszek, az első pár alkalommal furcsa volt azon gondolkodni, hogy milyen jó dolgokat véshetnék a papírra, de egy idő után megszokja az ember és már nap közben is eszébe jut, hogy milyen jó lesz ezt otthon majd leírni. Így már napközben is próbálom mindenben meglátni a jó dolgokat és motiváltnak maradni.
Leave a Reply