A Scruton BELVÁROS kávéház 2022. november 21-én rendezte az Egy bor egy novella sorozatának Pilinszky János köré épülő beszélgetését. A dátumnak azért is volt különös jelentősége, mert a költő is november végén – habár pár nappal később, 27-én – született. Ez alkalommal az esemény vendége Csapó Attila, a Vígszínház színésze volt.
Az esemény szervezői minden hónapban egy-egy színművészt kérnek fel arra, hogy egy hozzájuk közel álló novellát olvassanak fel, majd egy pohár bor társaságában megvitassák ezt a közönséggel. Novemberben ez a novella a Kalandozás a tükörben volt, amit rendkívül izgalmassá varázsolt Csapó Attila felolvasása, ami által könnyű volt belehelyezkedni a mű világába.
A felolvasást követő beszélgetés már problematikusabbnak bizonyult. A moderátor igencsak halk szavú volt, nem tűnt kimondottan jártasnak a Pilinszky-életműben, és tulajdonképpen a beszélgetést sem moderálta, habár néha tett rá kísérletet, sikertelenül. Jót tett volna ennek a viszonylag kötetlen beszélgetésnek egy kis irányadás, mivel ennek hiányában rengeteg idő telt el hosszú csöndben. A közönség ettől függetlenül is meglepően aktívnak bizonyult, a legtöbben megosztották gondolataikat, de a beszélgetés sokszor elkalandozott, messze Pilinszkytől és művétől. A színész ellenben kifejezetten jó beszélgetőpartnernek bizonyult, több személyes tapasztalatot megosztott arról, hogy számára a novella két világa miért a színházat mint munkát és a privát életet jelenti, valamint, hogy ezt a felismerést és tapasztalatot hogyan tudja beleilleszteni a hétköznapjaiba.
A Kalandozás a tükörben kapcsán azonban csak igen felületes beszélgetés zajlott, holott a novella értelmezését rengeteg érdekes gondolat köré lehetett volna felfűzni. Már önmagában a műfajiság kérdése is érdekes, hiszen nem lehet egyértelműen bekategorizálni sem a novella, sem a mese műfajába, hiszen mindkettő illik rá, de közben egyik sem teljesen. A novella lábjegyzetei közt kutatva például az is kiderül, hogy Pilinszky nagy valószínűséggel először verses formában írta meg a művet, és csak később, szerkesztői felkérésre módosította prózaivá egy antológiába. Mindemellett az Újholdasoknál megjelenő közöttiség-tapasztalat felől értelmezve is különös jelentősége van a műnek, nem beszélve arról, hogy számtalan áthallás detektálható benne, mely a kor működését igen erősen kritizálja.
Szó esett azonban Pilinszky költői hangjáról, szövegeinek felépítéséről, arról, hogy mit mutat meg, és mit rejt el a szövegben. Elkalandoztunk a jelen korra levetíthető tanulságokra, például hogy milyen hatással van a social media saját magunk megismerésére, hogy párhuzamos világokat élünk-e általa, de még a Pál utcai fiúk és a Hamlet értelemzése is terítékre került – kissé eltérve az eredeti témától.
Habár maga a kávézó nem túl nagy, az alsó része teljesen megtelt emberekkel, így maga az esemény már a résztvevők száma miatt is sikeresnek mondható. A közönség néhány tagja sokat segített a beszélgetés zavartalan lefolyásán, ez a moderátorról azonban kevésbé mondható el. Úgy gondolom, maga az ötlet határozottan jó, mivel előtérbe helyezi és népszerűsíti az irodalmat, a vendégek személyében pedig a színházzal is összeköti, viszont a kivitelezés még közel sem tökéletes, sokkal pörgősebbé és aktívabbá lehetett volna tenni egy jól felkészült moderátor segítségével.
Hazafelé indulva kissé csalódott voltam, mert rengeteg mindent hiányoltam a műértelmezés során, bár bő egy órába igazából lehetetlen lett volna mindent belesűríteni és részletesen átbeszélni. Viszont az el nem hangzott gondolatokon még órákig rágódtam, ennek következtében pedig az esemény is felértékelődött bennem, mert megismerhettem Pilinszky egyik, általam eddig nem ismert művét, ami kimondottan nagy hatással volt rám, mindenkinek ajánlom, hogy olvassa el.
Leave a Reply