Hans Ulrich Gumbrecht méltán híres irodalomteoretikus, aki amellett, hogy a Stanford és a Jeruzsálemi Egyetem professor emeritusa, az ELTE díszdoktora is. November 30-án 18 órától nyilvános előadást tartott egyetemünkön legújabb – már magyarul is megjelent – kötetének témájáról. Az előadás a Crowds as Rituals of Intensity: In the Stadium and Otherwise címet viselte.

Forrás: elpais.com

Az előadást Teller Katalin, az egyetem egyik oktatója, és egyben az ELTE Esztétika Tanszékén működő A tömeg. Kulturális jelentéstulajdonítások 1920/2020 OTKA-projekt egyik résztvevője nyitotta egy személyes anekdotával, ami Gumbrecht kiemelten fontos kutatási témájához, a Stimmunghoz kötődött. Az irodalomteoretikus egy Hörderlin vers utáni hosszú hallgatással szemléltette a Stimmung jelenlétét egy szemináriumon. Majd Teller Katalin Gumbrecht utóbbi tíz évének munkásságát és fontosabb állomásait ismertette, hogy az előadás kezdete előtt átfogó képet kaphassunk a professzor legfontosabb témaköreiről.

Gumbrecht a témára való rávezetésképp elmondta, hogy a pályájának ezen a szakaszán már úgy érzi, végre írhat arról, ami a leginkább foglalkoztatja: a stadionokról, valamint a stadionokban jelentkező esztétikai élményről. Ebből indult ki kutatásának fő tézise is. Az esztétikai élmény ugyanis akkor jelentkezik, ha se mennyiségi, se minőségi kritériumok nem érvényesülnek, ezáltal pedig jelentés nélküli kapcsolatot hoznak létre – jegyezte meg Gumbrecht Baumgarten kapcsán.

A fő kérdés mindenképpen az volt az előadás során, hogy a tömeg hogyan segíti elő az esztétikai élményt a stadionokban, habár Gumbrecht az üres stadionokat is lenyűgözőnek találja, utazásai során sokszor fizetett már le biztonságiőröket, hogy bejuthasson egy-egy üres stadionba, egyszer pedig el is feledkeztek róla, és bezárták az épületet.

Forrás: lira.hu

Az irodalomteoretikus a tömegben jelentkező esztétikai élmény definiálására öt tényezőt említ, melyből az elsőt szintén egy személyes anekdotával szemléltetett: éppen a családjával vett részt a Rio de Janerio-i Maracanã Stadionban rendezett meccsen, ahol a hatalmas szurkolótábor közepén állva arra lett figyelmes, hogy a felesége és lánya – habár egyáltalán nem beszélnek portugálul – a tömeggel együtt kántálták a rigmusokat, tökéletes rioi akcentussal.

Ebből következik a Gumbrecht által szertartásosként definiált tömegélmény első pontja. Hiszen ha valaki mellett állunk, hiába nem beszélünk vele, elindul az utánzás effektusa, melyben észleljük a másik mozgását és azt próbáljuk utánozni. A második szint hasonló az elsőhöz, viszont ez inkább tranzitívként jellemezhető, mivel ebben az esetben a pályán látható sportolók mozgását szeretnénk utánozni. A harmadik esztétikai élményt előidéző tényező az euforikus állapot, majd ezt követi a negyedik, ami a másik csapat vagy a másik csapatnak szurkoló tömeg ellen megjelenő erőszak élménye. Gumbrecht szerint a legtöbbször az agresszióval azonosítjuk a tömeget, holott ez a legtöbb esetben nem jelent tényleges, tudatos agressziót, nem az a célja a tömegnek. Az ötödik pedig az a jelenség, ahogy az előző négy pont mozgásba hozza, aktiválja a testet egy olyan helyzetben, ahol nincs elegendő hely a mozgásra, így alakul ki a Gumbrecht általi „mystical bodies”, melynek lényege, hogy habár a tömeg tagjainak nincs különösebb megosztott tudása, mégis képesek az egybeolvadásra, a tömeggé válásra.

Gumbrecht az előadást szintén egy anekdotával zárta, amikor egy futballmeccs vége előtt 2 perccel a szurkolók csendben elhagyták a stadiont. Később kiderült, hogy ennek oka az volt, hogy két ember is szívrohamot kapott a stadionban. A szenzáció mégis abban rejlett, ahogyan a tömeg közösségi ereje a kommunikáció nélküli együtt mozgást lehetővé tette.

Az előadást követően a résztvevők még tehettek fel kérdéseket a professzornak, melyekre mind több pontra bontva, figyelmesen és hosszan válaszolt, tehát nem hagyta a kelleténél több kérdéssel távozni a hallgatóságot. Végül a hosszúra nyúlt eseményt a következő mondat zárta: „How about dinner?”