December 4-én, advent második vasárnapján a Várkert Bazárban jártam és megcsodáltam az iparművészeti vásárt az épület hatalmas, ünnepi fényekkel díszített aulájában. A Rearticon Iparművészeti Egyesület és a Várkert Bazár közös rendezvényére a belépés ingyenes, az élmény mégis megfizethetetlen.
December 4-én tartották meg a négy adventi hétvége második iparművészeti vásárát a Várkert Bazárban. A vásárt először 2019-ben rendezték meg, a pandémia évében elmaradt, azonban a tavalyi sikert követően idén újra megnyitja kapuit az adventre hangolódó, iparművészeti alkotásokat kedvelő érdeklődők előtt.
A kiállítók-eladók alkotásaiknak köszönhetően kaptak lehetőséget a vásáron való részvételre, hiszen műveiket elismert iparművészek bírálták el és választották ki a célból, hogy a látogatók a hazai iparművészet krémjével találkozhassanak a vásár keretein belül. A kihelyezett standokon többek között láthatunk ékszereket, gyermekjátékokat, könyveket, vizuális lenyomatokat, fafaragványokat, író- és irodaszereket is. Az asztaloknál sétálva könnyen karácsonyi ajándékra lelnek azok, akik minőségi, egyedi és szép meglepetésben gondolkoznak szeretteik számára.
A rendezvényteremben körbenézve láthatjuk, ahogy a kiállítók és a látogatók mosollyal az arcukon diskurálnak az asztalokra kihelyezett portékákról, élettörténetekről. A hangulat családiasságához a legkisebbeknek szervezett kézműves programok, a közvetlen, bohókás krampuszok, különböző játékok és a Mikulás is hozzájárul, akivel a gyerekek még közös fotót is készíthetnek.
A gyermekfoglalkozások mellett a felnőttek is találnak maguknak szórakozási lehetőséget, hiszen a rendezvény keretein belül különböző workshopokon vehetnek részt, továbbá 3500 forintért karikatúrát is készíttethetnek magukról, ami ugyancsak örök emlék maradhat.
A kedvelt designerek, díjnyertes művészek és népszerű tervezők standjai között sétálva meg-megálltam, nézelődtem, és a művészekkel a kiállított műveikről, termékeikről kezdtünk el beszélgetni. Az érdekes, kiállított (és megvehető) tárgyakkal kapcsolatos információk mellett még izgalmasabbnak találtam azokat a történeteket, amelyek azok mögött lapultak meg: hadd villantsak most fel ezek közül néhányat.
Vida Andrea és Vida Gábor szakmájuk szerint informatikusok, mégsem abban dolgoznak: főállásban készítenek plüssfigurákat, immár 12 éve. A házaspár tagjai az első figurákat saját gyerekeiknek készítették, akik azóta ugyan már nagyok lettek, a plüsskészítés mégis az életük része maradt. A vállalkozás indításáról Andrea azt mondta, eredetileg nem egy nagy bizniszt álmodott meg, hanem csupán a pozitív visszajelzés hajtotta. Azt is elárulta, hogy elsősorban családi manufaktúráról van szó, de a sok megrendelés és vásárlás miatt – szerencsére – mások segítségére is szükségük van.
„Messzebbre szerettünk volna menni a mackó-cica-nyuszi vonaltól: van poloska és meztelencsiga figuránk is. Ehhez persze nagy vevőközönség kell, amelyben biztosan van olyan, akinek ilyen plüssök kellenek: ez meg is van, hiszen elsősorban külföldre adunk el az interneten keresztül, szerencsére nagy a világ. Mindegyik figurát én tervezem, egyedi az összes szabásmintánk. Kedvencem nem igazán van, talán mindig a legutoljára elkészült, vagy amelyiket sokáig nem viszik el és csak árválkodik itt nekünk, az elég szomorú szokott lenni” – mesélte nevetve Andrea.
Az idei év slágerterméke a Vodafone karácsonyi reklámfilmje miatt egyértelműen a piros lajhár, tavaly pedig a poloska volt, azonban mivel nem tudják előre megbecsülni, mi lesz a befutó, mindig vegyes választékkal érkeznek a vásárokra.
A következő iparművész, akihez odaléptem, Kohut-Görömbei Luca, a kilenc éve működő, Üvegház nevű belvárosi üzlet tulajdonosa volt. Luca üvegművész: elmesélte, hogy üvegtervezés szakon végzett a MOME-n, majd aranyműves lett, így azóta már a kettőt együtt csinálja. A kisebbektől a nagyobbakig, az ékszerektől a használati tárgyakig mindenféle terméket megtalálunk a repertoárjában; az üzletében közel hétszázfajta terméket árul. A kiállított tárgyakon is látszik, amit Luca ki is emelt üvegmunkájáról: az üveg optikai játékai, fénytani elemek, illetve a színátmenetekkel való játék mind visszaköszönnek az alkotásain.
„Eddig sokáig az ékszerek voltak fókuszban, idén viszont sok használati tárgyat is visznek. Gyakran dolgozok külső megrendelőkkel, például éttermekkel is: szokásom az üveghulladékokat összegyűjteni és abból visszafújni nekik tárgyakat; itt az asztalon is vannak ilyenek. Mindegyiket egyedül készítem el, kivéve persze azokat, amelyek többemberes munkát kívánnak meg. Ilyen esetekben kell a fújáshoz, vágáshoz plusz kéz, ebben egy angol üvegművész kollégám szokott segíteni. Ettől eltekintve nem adom át a munkát másnak, ehhez ragaszkodok, mindent egyedileg, kézzel készítek” – mondta el vállalkozásáról Luca.
A művész üveg iránti szenvedélye már kiskorában jelentkezett.
„Tizenkét éves korom óta csak ezzel foglalkozom: kiskoromban kitaláltam, hogy üvegművész leszek, azóta pedig csak ez érdekel, erre építettem fel az életem. Az üveg iránti szeretet mindig velem volt. Már gimiben Debrecenből Pestre, heti többször is előkészítőre utaztam fel, hogy felvegyenek az egyetemre” – meséli visszaemlékezve az üvegművész.
A Lucával való beszélgetést követően tovább róttam a szemlélődő körömet, és egy kockás sapkás, a füzetébe (az ő szavaival élve „vizuális naplójába”) rajzolgató férfi keltette fel az érdeklődésemet. Odaléptem a standjához, és a műveiről kezdtünk el beszélgetni.
Goldson Marcus kenyai származású, de Angliában is élt, a feleségét is ott ismerte meg, majd 1993-ban Magyarországra költöztek – azóta (a művészetét kedvelők legnagyobb örömére) itt élnek.
Marcus előtt az asztalon színes, emberalakokat ábrázoló lenyomatok és cipzáros tárolók feküdtek. Elmondásai alapján néha a megrajzoláson kívüli tényleges kivitelezésben, néha csupán társaságnyújtással a felesége is segít neki a termékek elkészítésében.
A kezében tartott üreslapú, vastag füzet (a már említett „vizuális napló”) tele volt érdekes skiccekkel, kisebb-nagyobb rajzokkal – erről kezdtünk el beszélgetni.
„Ebbe a füzetbe rajzolgatok minden nap, igazából bármit, amit meglátok és vicces vagy megragadó: utcai embereket, kutyasétáltatókat, idős néniket és bácsikat, uszodai jeleneteket… Jó érzés ránéznem az elkészült rajzokra, ilyenkor mindig visszaemlékszem, hogy miket-kiket is láttam. Általában olyanokat rajzolok, amik vagy akik spontán szembejönnek, minimális narratíva néha van csak a képekben” – mondta el Marcus a termékei mögött álló történetet.
Ha tovább sétáltam volna, biztos vagyok benne, hogy még több kedves emberrel, érdekes történettel találkoztam volna. Ezt a cikk olvasója azonban még könnyedén megteheti, ugyanis a négy adventi vasárnapon megrendezett vásárból még mindig van hátra kettő: a következő december 11-én délelőtt 10-től este 21 óráig várja az érdeklődőket.
A bisztró és az ingyenes ruhatár az akár többórás, gondtalan szórakozást, karácsonyra való készülődést is lehetővé teszi. A vásár tökéletes program az adventi várakozás időszakára: baráti társaságoknak és randevúhelyszínként is megéri Budát választani, de az idősebb korosztálynak és a sok gyermekprogram miatt családoknak is jó választásnak bizonyulhat. A rendezvény által felkínált programok, workshopok mellett pedig érdekes beszélgetésekben és összemosolygásokban is része lehet annak, aki idelátogat: mindez pedig a karácsony meghittségét készíti elő, amire idén talán mindennél jobban szükségünk van.
Makádi Fanni
Leave a Reply