A Larry Bernáth Szilárd első nagyjátékfilmje, amit december 1-je óta vetítenek a mozik, és mindenképpen hatalmas figyelmet érdemel. A borsodi juhászból lett rapper története szívbe markoló, ugyanakkor képes a realitás talaján maradni, szereplői valós, eleven karakterek egy olyan rétegből, melyet magára hagyott a társadalom.

A film plakátja

A film a borsodi rapper, Serrano történetét vette alapul, aki a Ki Mit Tube internetes tehetségkutató műsor második évadában vált ismertté. Habár sok szempontban különbözik a két történet, a helyszínválasztás és a kiindulási alap megmaradt. Adott egy borsodi gyerek, aki ki akar törni a szürkeségből. Larry ezen felül még dadog is, kivéve akkor, ha rappel, viszont ha nézik, akkor rap közben is előjön a beszédhibája. Mégis fontos neki, hogy személyes traumáit és világlátását szavakba tudja önteni.

Számomra a Larry már a helyszínválasztás szempontjából is különös jelentőséggel bírt, hiszen Borsod megyében játszódik, és nekem – aki élete első 18 évét ott töltötte – felüdülés volt ismerős helyszínek és települések neveit hallani. Sok tévképzetet hallottam már Magyarország ezen szegletéről, rengeteg előítéletet, melyek szerint ez egy szörnyű hely, egy fekete lyuk vagy akár „Mordor”, Bernáth Szilárd azonban nem esett bele ebbe a hibába, mikor a borsodi közeget mutatta be filmjében. Alátámaszthatom, hogy tökéletesen sikerült megragadni Borsod esszenciáját, nem billent a ló egyik oldalára sem. A vizualitás kiemelten hangsúlyozta a táj adottságait, a paneldzsungel melletti természetközeliségben rejlő kettősséget, míg a karakterek és a történet felszínre hozták a megyében – de tulajdonképpen az egész országban – jelenlévő problémákat, a peremvidékeket, a nyomort és az elhagyatottságot.

Tovább nyomatékosította ezt az autentikus atmoszférát, hogy Bernáth a film készítésekor a három főszereplőt leszámítva mind amatőr színészekkel dolgozott. Viszont a három főszereplőről mindenképp érdemes említést tenni, hiszen kitűnő munkát végeztek. A film címszereplőjét, a dadogó juhászt Vilmányi Benett alakította, aki erején felül teljesített, beszédhibája teljesen természetesnek hatott, nem érződött benne semmi művi, ami rengeteg belefektetett energia és munka eredménye lehetett, alakításában pedig rengeteg érzelem és frusztráció mutatkozott meg, bemutatva a dadogás, valamint családi helyzete okozta gyötrelmeket. Az apát alakító Thuróczy Szabolcs egy tőle kevésbé megszokott karaktert hozott a falusi alkoholista rendőr személyében, de karaktere szerencsére megfelelően árnyalt volt, így nem antagonistája volt a filmnek, hanem elszenvedője a körülményeknek. Szandtner Anna tökéletesen kiegészítette a két férfi szereplőt, úgy, hogy közben az ő karaktere is hiteles és érthető maradt, kiválóan belehelyezkedett a borsodi közegbe.

A film zárlatától kissé tartottam, reméltem, hogy a végén nem jön majd egy mindent feloldó boldog befejezés, mert az egyáltalán nem illett volna az addig megteremtett atmoszférához. Szerencsémre azonban Bernáth Szilárd tökéletesen választott a lezárást tekintve is, nem rugaszkodott el a valóságtól, hanem tökéletesen tükrözte azt.

Mindenkinek ajánlom, hogy még az évben még tekintse meg a Larry-t, ha egy kitűnő filmélménnyel szeretne gazdagodni, és egy kis betekintést nyerni Borsod szívébe.