„A fekete Bridget Jones, és annál is több” – áll a könyv borítóján. Ki se kell nyitni, és már látjuk, milyen magas elvárásokat támasztott magával szemben, de az első 100 oldal után meg lehet állapítani, hogy ezt sikerült megugrania. Szórakoztató, átérezhető, szerethető, mint a Bridget Jones, de egy sokkal mélyebb dimenzióba helyezve: a mentális egészég és a rasszizmus olyan mértékig van kibontva a könyvben, hogy az még befogadható legyen, de mégse szépítse meg a valóságot.
A Londonban élő, 25 éves színesbőrű Queenie két kultúra és közösség elvárásainak próbál egyszerre megfelelni: jamaicai származású nagyszüleinek és a többségi társadalomhoz tartozó értelmiségi közegének. Az újságíróként dolgozó lány aktuálisan épp szünetet tart a pasijával, ezért kénytelen beköltözni egy horrorisztikus árú és állapotú szobába, és megpróbál önállóan boldogulni, Tom anyagi támogatása és logikus javaslatai nélkül. A talpra állásban szerencsére segítségére vannak legjobb barátai, akik bármikor kaphatóak egy válságmegbeszélésre, ám Queenie sorra hozza a rossz döntéseket, és egyre lehetetlenebb helyzetbe sodorja magát az élete minden terén – olvasható a Libri.hu leírásában.
Tehát Queenie a főszereplő, aki nagyon sok mindenen ment keresztül, sokan kegyetlenül bántak vele gyermekkorában, eldobták és nem törődtek vele. Emiatt azt feltételezi, hogy lehetetlen, hogy hosszútávon szeressék, és mindenki úgyis el fogja hagyni, ezért inkább eltávolodik minden számára fontos embertől, mielőtt nekik lenne lehetőségük visszautasítani őt. Ez az alapkonfliktusa a történetnek, ami azzal indul, hogy Queenie barátja, Tom szünetet szeretne tartani a kapcsolatukban. A szünetet rendkívül nehezen viseli, gyakran rátör a pánikroham, alkalmi kapcsolatokkal próbálja meg betölteni az űrt és az újságírói karrierje is megbicsaklik, tehetsége ellenére. Ha rajta múlna darabjaira hullana az élete, de ott vannak a szerettei, akik küzdenek érte.
A mellékszereplők karakterei rendkívül kidolgozottak és a címszereplő mellett az ő problémáikat, gondolataikat, személyiségüket is, bár kevésbé árnyaltan, de elég részletesen megismerhetjük. Ott van Darcy, a problémamegoldó, a társaság anyukája, Kyzke, a vad barátnő, aki, ami a szívén az a száján alapon éli életét. Cassandra, a kissé elkényeztetett barátnő, akiben időnként meginog az olvasó bizalma, de aztán mindig bizonyítja, hogy valahol mélyen ő is jóindulatú. És a hangos család: az örökké ripakodó nagyanya, a zsugori nagypapa, Diana a flegma, de szeretetteljes unokahúg és Maggie, aki anyja helyett anyja volt Queeninek. Ugyanis a saját anyja egy Roy nevű irányításmániás agresszor manipulációja miatt magára hagyta a lányát, amit természetesen megbánt és próbált helyre tenni a történet során.
Egyedüli hiányérzetet az okoz, hogy ezekre az emberekre Queenie minden körülmények között számíthat és bár magán sem tud sokszor segíteni, nem hogy másokon, mégis egyoldalú barátságoknak tűnnek időnként. Darcy és Kyezke gyakran elszórtak megjegyzéseket a saját problémáikról, nyilván a háttérben nekik sem tökéletes az életük, de a főszereplő ezeket minden egyes alkalommal figyelmen kívül hagyta. Ráadásul létrehozott egy groupchatet, amiben corgiknak nevezte el a barátnőit, utalva arra, hogy ő a királynő, míg barátnői a hűséges kutyái. Ez természetesen csak a nevével való szójáték, de mégis visszásan hat. Ez a dinamika idővel konfliktushoz vezethetne, de erre nem tér ki az író.
Sok szó esik olyan kényes témákról, mint a rasszizmus, kapitalizmus és testsúly. Queenie egy telt alkatú, fekete újságírónő, aki egy szegény családból származik. Ő az első rokonai közül, aki egyetemre járt, és ahogy jobban megismerjük a múltját úgy derül ki, hogy milyen hátrányai voltak származása miatt. Náluk a mentális betegségek tabu témának számítanak és nem hisznek a terápiában. Így nem volt könnyű dolga a főszereplőnek megértetni nagyszüleivel, hogy valós segítségre van szüksége. Mindeközben bontakoznak ki a „Black Lives Matter” megmozdulások is, Queenie figyelemmel követi az amerikai és angol eseményeket is, még egy tüntetésre is elmegy. Sokan nem értenek vele egyet, az újságnál sem írhat erről a témáról, a randikon is szó esik róla és valós viták alakulnak ki a helyzetről.
Queenienek nagyon erős a hátországa, olyan emberek veszik körbe, akik semmilyen körülmények között nem hagyták magára, még akkor sem amikor a lány már teljesen lemondott saját magáról. A könyvet olvasva kiderül, hogy mi az a feltétel nélküli szeretet, talán ezért is érinti meg ennyire az olvasóját. Felveti a kérdést, vajon miért tartanak ki az igaz barátok mellettünk még akkor is, amikor már úgy tűnik nincs kiút. Vajon mi is képesek lennénk ezt megtenni értük?
Leave a Reply