Fenyő D. György, Útikalauz a vershez, Tilos az Á, 2021.
„Ne mondd, hogy nincs időd verset olvasni, egy vers, az két perc, három perc, ennyi ideje mindenkinek kell, hogy legyen (…), ez alatt a két perc alatt megváltozhat az életed. (…) Fenyő D. György nagyszerű könyve pontosan erre való. Megmutatja, hogyan működnek a versek és hogyan lehet használni őket, ezzel segít megőrizni a józan eszünket, és segít élni.” /Dragomán György/
Fenyő D. György magyartanár 2021-ben kiadott Útikalauz a vershez c. könyve azoknak szól, akik újra neki akarnak futni a versolvasásnak, akik unatkoztak irodalomórán vagy akik úgy gondolják, a versekre az érettségi után már nincs szükség. Képes ráébreszteni az olvasót, hogy igenis szükség van rájuk, méghozzá több szempontból is, és még több vers elolvasására sarkall – ezen céljához nem is kell túlságosan győzködnie a könyvet elolvasót.
A könnyed, laza hangvételű, mégis az így átadott tudástól hemzsegő kalauz – ahogy az író hivatkozik rá – izgalmas irodalomórai hangulatban vezeti végig olvasóját a Fenyő D. által összeválogatott 25 magyar versen. A versek között akadnak rövidebbek és hosszabbak, klasszikusok és modernek is, a témák pedig felettébb változatosak: találunk az elemzett lírai alkotások között testi-lelki szerelemről, fociról, hazaszeretetről, magyar tájakról, emberi kapcsolatok bonyolultságáról, a vidék kegyetlenségéről, politikáról, az öregségről, továbbá a gyermekkorhoz kapcsolódó nosztalgiáról szóló, humoros és tragikus hangvételű költeményeket is. Az író a szerzemények hol felületesebb, hol picit mélyebb elemzésével arra akar rávilágítani, hogy mi mindent és mily módon lehet kifejezni versekkel – nem csak azt, amire első sorban gondolnánk, hanem többek között akár még vulgáris, pajzán, nevettető gondolatokat is átadhatunk a segítségükkel. Na de mitől vers a vers? – erre a kérdésre is választ talál az, aki a kezei közt tartja Fenyő D. sárga színű könyvét. Egy vers állhat akár egy vagy pár szóból is, mint a haikuk, de egy költemény lehet az „átlagosnál” hosszabb is: az író a szerzeményeket terjedelem alapján veszi számba, a rövidektől a hosszabbak felé halad a kötet során, ami segíti a fokozatos bevonódást és a koncentrációt, hiszen nem „sokkol” már az elején elolvashatatlannak tűnő versekkel – igaz, a kötet végén sem teszi ezt meg, inkább az olvasó maga érez magában erre indíttatást a későbbiekre nézve.
A könyv címe találó, hiszen az olvasók valóban úgy érezhetik, egy modern, igazán mai és a fiatalok lelkét jól ismerő tanár vezeti be őket kézen fogva az irodalom zenéjének, a verseknek a világába. A tankönyvek megszokott szárazságának nyomát sem lelni az elemzésekben: a magyarázatok olvasmányosak, már-már élőbeszédszerűek, mégis jól felépítettek, grammatikailag és irodalmilag gazdagok, értékesek. Egy könnyedén olvasható, szellős kötetről van szó: Gráf Dóra illusztrációi és a beválogatott vizuális kísérőelemek (fényképek, népdalkotta, festmények, tájképek stb.) az olvasási élményt kiegészítve nagy méretben jelennek meg az oldalakon, amely hozzájárul ahhoz, hogy ne száraz és unalmas módon teljen el a kötet olvasására szánt idő.
A könyv vastagsága alapján először megsaccolt egy-két nap helyett pár óra leforgása alatt olvastam el a kötetet – egyszer csak azt vettem észre, hogy nincs több lap; vége van. Amikor pedig becsuktam a könyvet, azon kaptam magam, hogy arra gondolok, milyen rég nem olvastam verseket, és hogy egyébként mennyire nagyon is szeretnék. Versolvasás közben olyan érzéseimmel is találkozok, melyekről a rohanó világ sodrában sokszor nem is veszek tudomást. Olyan érzésekkel, melyeket csak egy vers tud kiváltani, egy film, hanganyag, festmény, szobor vagy akármilyen más médiumú és megjelenési formájú alkotás nem, bármennyire erősen is próbálkoznak néha az adott területen alkotó művészek. Úgy hiszem, van az emberi léleknek egy olyan színes, szomorú, szerelmes, csalódott, elnyomott és mélyen érző, emberi része, amit csak verseken át lehet megközelíteni, felfedezni és megérteni. A versek helyettünk szólnak, kimondják a számunkra kimondhatatlant és tűpontosan céloznak, amikor valamire rá akarnak világítani. Ezért is fontos, hogy olvassunk verseket, hiszen a segítségükkel nem csupán a világot és másokat, de önmagunkat is jobban megismerhetjük – Fenyő D. György pontosan ezt mondja, amikor a kezünkbe nyomja az Útikalauzt. Érdemes lehet hát hallgatnunk rá.
Makádi Fanni
Leave a Reply