Minden jogos vagy jogtalan előfeltételezés ellenére büszkén gondolok a bölcsészdiplomámra, amikor A Király sorozat kapcsán őszintén fogalmazódnak meg bennem olyan kérdések mint: hogyan lehet nosztalgikus érzést kelteni/érezni egy át nem élt korszak iránt? hogyan formálódhat a trash-tartalom és a bulváranyag… Continue Reading →
Magyary Ágnes 2016-ban kiadott regénye, a Rövidzárlat az alvilágban a napok óta izgatta a fantáziámat a hátulján lévő ajánló miatt.
Top 5-ös antiajánló következik vidéki szemszögből.
Simon Márton, Rókák esküvője, Jelenkor, 2018. Amikor elkezdett a közelmúltban kitavaszodni, elbizonytalanodtam: hogyan hozható össze az illat, az ébredező napsugarak, a kék ég, és Simon Márton? Na, nem mintha, de mégis; kiváltképp ez a verseskötete. A Rókák esküvője télies, homályos,… Continue Reading →
Kissé eltávolodva a locsolók, a húsvéti sonka és a főtt tojás hármasától, ezen húsvéti tematikájú cikkünkben azt járjuk körül, hogyan ünnepelnek más kultúrák tagjai, más helyeken. Érdekes belelátni, hogyan és mennyiben különböznek más országok szokásai a már jól ismert hazaiaktól…. Continue Reading →
Március 2-án este a K30 Art Cafe megtelt a kortárs költészet iránt érdeklődők csoportjával. A Beszélő költők vendége Székelyhidi Zsolt költő és fotográfus volt, akit Gál Anna kérdezett többek között írásról, művészetfelfogásokról, valamint a Székelyhidi által készített portrék hátteréről. A… Continue Reading →
Szicíliáról elsőként a maffia, szép tengerpartok és az Etna ugrik be a legtöbbünknek. Aki meg akar merítkezni az olasz kultúrában, az biztosan inkább Firenze vagy Róma felé veszi az irányt, pedig a sziget kultúrájának pezsgése felfedezésre csábít. Ebben az ajánlómban… Continue Reading →
André Aciman regénye egy értelmiségi családról szól, akik a nyarakat olasz villájukban szokták tölteni. Az apuka egy neves professzor, aki minden évben hat hétre befogad egy kutatót és mentorálja. Így érkezik hozzájuk Amerikából a 24 éves Oliver is, aki barátra… Continue Reading →
Clarice Lispector, A csillag órája, ford. Bense Mónika, Magvető (Budapest: 2019). Bár talán kicsit túl későn érkezem az ásatás helyszínére, és már csak pár félig kiásatlan vázadarab és valaha-volt padlótöredék marad megvizsgálatlanul, a fontos relikviák már múzeumban vagy a múzeum… Continue Reading →
© 2024 Pesti Bölcsész Újság — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑