Magyary Ágnes 2016-ban kiadott regénye, a Rövidzárlat az alvilágban a napok óta izgatta a fantáziámat a hátulján lévő ajánló miatt.

  A kisregény egy család életét követi nyomon a fiúgyermek szemszögéből, majd tarkítja az elbeszélést epizódszerű részekkel, mely a görög mitológia meglehetősen problémás alakjainak életét mutatja be a görög filozófia tételeivel tarkítva, ugyanakkor groteszk iróniával kritizálva is azokat egy-egy szereplő bőrébe bújva.

A regény főhőse tízéves kisfiúként indul, de már korán fel van vértezve egy profi pszichológus tudásával, melynek segítségével elemezni tudja nárcisztikus, hatalomszomjas apját és hisztérikus gyógyszerfüggő anyját, s szinte elhatárolódva tőlük képes érzelmileg függetlenedni tetteiktől. A kaotikus család életében Maikee, a belga házvezetőnő nyújt viszonylagos nyugalmat, amikor a szülők és a gyermek Brugge-be költöznek. A nő ragaszkodik a kisfiúhoz, akinek egyetlen társasága három plüssmedvéjén kívül a fenyőillatú asszony. Kettejük barátsága közé a soha nem látott húg, Saskia hirtelen felbukkanása üti az éket. Magyarországra visszatérve főhősünk megismerkedik egy kaliforniai lánnyal, Januárral, aki végre ráébreszti, hogy ideje felnőni, mert nem takarózhat mindig szülei hibájával s viselkedhet úgy ahogy.

Ez a te bajod – mondta Január -, nem akarsz szembenézni a valósággal.

Az elbeszélő visszaemlékszik, mégis olyan mintha ott lennénk életének minden kínos vagy nagy pillanatában, a sorsfordító eseményeknél. A főhős nem szimpatikus figura kezdetben. Noha átlát már kicsinek is szülein és megfejti viselkedésüket, mégsem cselekszik helyesen, inkább a kívülállóságot választja, s onnan keményen osztja értékítéletét az elsősorban őt körülvevő világról. Szinte idegesít minket, hogy aki ilyen tisztán látja a világot ennyi idősen (tiszta szürreális) az kezdhetne valami jót is vele azon kívül, hogy mindig a szüleit és Maikeét hibáztatja élete szörnyűségeiért. De erre még várnunk kell.

  Érdekes volt, hogy a regény írónője hogyan osztja a férfi nézőpont meglátásait a nőkről, de végül hiába tűnik okosabbnak az összes szereplőnél, lelki bénultságából csak egy nő képes őt is kirázni. Eleinte ironikusan egyszerűsíti és nézi le az anyát, aki érett felnőtt helyett gyógyszerek kábulatába menekül, illetve Maikeét, akinek élete túl egyszerűnek és semmitmondónak tűnik főhősünk számára. Mégis ebben az egyszerű figurában lát először anyát, szeretőt, barátot. Maikee okosan lavírozik a kisfiú ráaggatott szerepei között, s mikor a már felnőtt fiúnak barátnője lesz, ő maga ajánlkozik az anya-szerep eljátszására. Emberi esendősége azonban őt sem engedi, hogy a többi szereplő fölé emelkedjen, hamar kibillen, amikor Január, a fiú és Maikee cukrászdába mennek, s a lány a családi élet részletei felől érdeklődik.

  A hisztérikus anya figurája első ránézésre egy sztereotipikus alak, aki a társadalmunk modern anya-képét testesíti meg. Menekül a jelen elől, képtelen felelősséget vállalni, nem is akar gyereket, s ezt a szabadság álcájába rejti. Mert ő – a többi szülővel ellentétben – szabadságot akart adni a gyerekének, s nem akarta megváltoztatni a férjét – a többi nővel ellentétben –, inkább a játszmázást választotta. Valójában benne mindnyájan egy kicsit magunkra ismerünk. A regény végén azonban a szülői szeretetnek egy új és érthetetlen oldalát mutatja, nyaralni viszi a már majdnem felnőtt fiát. A tengerparton mindketten lelazítanak. Elbeszélőnk ítélkező görcsösségét, mely a szülők miatt alakult ki, most pont az anya oldja. Így adja a hagyományos értelemben vett rossz anya fiának végül az élet értelmének helyes keresési elvét.

Január lesz az élő példa arra, hogy görcsmentesen és felszabadultan is lehet élni, mivel a lányban a magyar pesszimista gondolkodás csírája sincs meg. Ez az egyszerűség ad reményt a főhősünknek, hogy ő is kaphat normális életet, melyben szembenéz a múlttal, de meg is tanul együtt élni vele. A sors iróniája, hogy ehhez Nyugatra indul el, mint már annyian előtte…

A történetbe három helyen ékelődik be alvilági epizód. Ahogy a cím is mutatja, a mitologikus lények életének sorsfordító eseményeit veszi sorra finom humorral, amikor az időtlenség egy pillanatra megáll, akár a folytonos áram. A nőalakok szempontjából Teiresziászt emelném ki, aki az istenek játékává válik azáltal, hogy férfiből nő lesz, majd visszaváltozik, de ekkor már meg kell vakulnia egy félreértés miatt. Az identitásait cserélgető férfitől megkérdezik az istenek, hogy férfiként vagy nőként élvezte jobban a szexet, s a válaszra az istennők öröklétig tartó vaksággal felelnek. A férfi tragédiáját fokozza, hogy ír szeretője is elhagyja. A mitológiai szál olyan, mintha főhősünk az apja által ráerőltetett könyvekben olvasna és saját fantáziájával színezné ki a több százéves történeteket.

A könyvet ajánlom mindazoknak, akik szeretik a groteszk humorral fűszerezett lélektani alkotásokat, s elszakadnának picit a valóságtól, hogy aztán a lét kikerülhetetlen kérdéseihez kanyarodjanak ismét vissza ezúttal más szemszögből.