Március 21-én került bemutatásra Mátyás Győző posztumusz megjelent novelláskötete, A lét nyikorgó lengőajtaja az Írók boltjában. A könyv nyelvezetéről, bulvárral való hozzáállásáról, s nem utolsó sorban az elhunyt szerző személyéről Mohai V. Lajos és Mészáros Sándor beszélgetett.
A kötet még 2022-ben jelent meg a pesti Kalligram Kiadó gondozásában, most került azonban sor arra, hogy hivatalosan is bemutassák a könyvet. A beszélgetés elején Mohai sajnálatát fejezte ki a szerző halála miatt: személyes indíttatású írásának felolvasásával nyitotta meg a bemutatót – a Mit tehet az író? szövegében nemcsak emléket állít Mátyás Győzőnek, hanem a szerző és A lét nyikorgó lengőajtaja viszonyára is rávilágít, ugyanis a kedélyesnek tűnő író „rejtett önéletét” véli felfedezni legújabb kötetében. Mohai írásában a könyv szerkezetével kapcsolatban jegyzi meg, hogy „az élet egy befejezetlen szonáta”.
A felolvasást követően Mátyás prózájának nyelvezetét említette Mészáros. Ahogyan ő fogalmazott, „egy kész írót mutat” a könyv egésze – a novellákban megjelenő nyelvi eszközök arról tanúskodnak, hogy a szerző nemcsak alaposan ismerte szubkulturális világot és annak nyelvi sajátosságait, de a 21. század bulvárnyelvét is tökéletességgel elsajátította, ami pedig a szatíra, a csípős irónia eszköze a történetekben. A novellákban a szarkasztikus megfogalmazás mellett az elrontott, félresiklott életek megjelenítése is helyet kap. „Az élet burka alatt egészen különös, lappangó történetek vannak” – összegzi Mohai. Ő külön hangsúlyozta a kötet többdimenziójúságát – a férfi-női viszonyok ábrázolását emelte ki, s a szerző állásfoglalása szerint mintha mi sem változott volna e tekintetben, hiába telt el annyi év.
Ezt követően Mészáros az elbeszélések nyitottságát hozta fel. Az írások nem fejeznek ki egy konkrét szentenciát vagy didaxist, hanem az olvasókra hagyja az egyes novellák mélyebb értelmezését, valamint megjegyezte, mennyire plasztikus, képileg megformált szövegekről van szó. Mészáros filmszerű szövegekként jellemzi Mátyás írásait, ahol a láttatásnak legalább olyan lényeges szerepe van, mint a „vágásnak”, ugyanis a szerző sok mindent kihagy az írásokból – ezeket az üres tereket pedig az olvasók „lakják be”.
Mohai ismételten a szerző nyelvhasználatát nyomatékosította, Mátyás igazi „nyelvi valóságshow-t” hoz létre a bohózat és a burleszk eszközeivel. A novellákban tárgyalt témák közül a Jövő krónikái című írásban feltűnő transzgenerációs gondolatot említette – Mohai itt a szerző azon képességét méltatta, ami a belső hazugságokat leplezi le, láttatja, s tulajdonképpen „a rossz útra tért világnak a szatíráját” írja meg, az emberi esendőséget és gyámoltalanságot festi le hitelesen. Mészáros és Mohai mindketten egyetértettek abban, hogy az elmélkedés és a történetmesélés Mátyás szövegeiben egyenletes arányban oszlik el, ami a próza esetén komoly olvasói kritérium.
A beszélgetés végéhez közeledve még Mátyás Győző publicisztikájáról is megemlékeztek – Mohai a szerző egyik publicisztikai írását emlegette fel, melyben Kertész Imre Nobel-díj-átadásának és egy valóságshow epizódjának nézettségét mérte össze; megdöbbentően kevesen kísérték figyelemmel a díjátadót. Ez az anekdota is világosabbá tette a beszélgetésen résztvevők számára, miért volt olyan fontos Mátyásnak a torz bulvárnyelven történő megszólalás.
Mészáros még a szerző stílusára is kitért – Mátyás nem törekedett homogenitásra, ami a korábbi irodalomfelfogások alapján stilisztikai hiba lett volna, ám manapság már sokkal elterjedtebb és elfogadottabb jelenségről van szó, tette hozzá Mészáros. Mohai még fontosnak tartotta megjegyezni az est zárszavaként azt, hogy a kötet utolsó darabja az első novellához terel bennünket vissza, ezzel újabb és újabb értelmezési lehetőségekhez segítve.
Mató Rebeka
Leave a Reply