Hogyan lehet jó apává válni? Egyáltalán, miképp definiálható az apaság? Mit lehet kezdeni a generációról generációra hordozott sérelmekkel, sebekkel és történetekkel, s ezek mennyiben határoznak meg bennünket? A Lányos apa című novelláskötetben is éppen ezek a mindenkit foglalkoztató, ám annál nehezebb kérdések merülnek fel – a válaszok bensőséges és személyes történetek képében tárulnak az olvasók elé.

Grecsó legújabb kötete alapvetően három erőteljesebben jelenlévő téma köré csoportosítható. Az író gyermekkori emlékei, felmenőivel és barátaival való viszonya, valamint a családi történések és traumák hangsúlyos szerepet kapnak a novellákban – ezek által nyer betekintést az olvasó a szerző múltjába, ám az emlékidézés és a nosztalgia a kitekintés eszközeként is szolgálhat, arra bátorít bennünket, hogy mi is felelevenítsünk hasonló eseményeket a múltunkból.

Grecsó olyan témákat érint ezekben a történetekben, melyek ugyan kikerültek már a tabu alól, ám mégis nehéz egy család esetében beszélni róla – egy novelláskötetet összeállítani belőle pláne. A háború okozta traumák, vagy az alkoholizmus hatása nemcsak a család, hanem az egyén életében is maradandó lenyomatot képez – ahogyan Grecsó is írja Kötözés novellájában, „Egymásra vetülnek a sorsok”. Az elbeszélő gyakran felidézi ezeket a lenyomatokat, elemzi őket, ezzel a manapság népszerűnek számító transzgenerációs pszichológia ágát előidézve az olvasóban.

Kép forrása: lira.hu

 „Két évtizede szeretnék róla írni” – nyilatkozza az elbeszélő a Gólyakalifa címet viselő novellában apjáról. Ez a mondat arra is rávilágíthat, hogy a szerző nem egyedüli szándéka családtörténetének bemutatása, hanem egyben a múlt feldolgozatlan eseményei feloldozásának eszközeként is tekinthető Grecsó alkotása.

A múltidéző novellákban megjelenő, az elbeszélőben mély nyomot hagyó történések szorosan összefüggnek az apaságról való értekezésekkel és a szülői félelmek részletezéseivel, melyek a már apaszerepben feltűnő elbeszélő történeteivel alkotnak láncolatot – így világosan látható, hogy az elsőre talán távolinak tűnő témák hogyan alkotnak mégis egy egészet.

A családi témakör mellett a felnövés kérdésköre is megelevenítődik a kötet lapjain. A perspektívaváltás megörökítésének remek példája a Megélni az idei karácsonyt, valamint az Elsők az életben, mely az elbeszélő identitásában fontos szerepet képező első pillanatokat katalogizálja.

Érdemesnek tartom kiemelni a könyv nyitó-, illetve záródarabját, mely ugyan eltérő okból, de mégis kiszól a novellai keretek közül az olvasóhoz, mintha az elbeszélő nekünk címezné ezeket a sorokat. Míg a kötetkezdő Idén legyen ez a karácsony írás az emberek és a jelen felé fordulást, a „hazatalálást” hangsúlyozza, addig a Tudta? című novella éppen ennek ellenkezőjéről ad hírt – az emberek elfordultak egymástól, bezárkóztak, nem kíváncsiak egymásra, azonban még így sem pesszimista a kötet záróakkordja. Ahogyan Grecsó rávilágít a tengerparti szelet élvező idős hölgy kapcsán: „Az az idős ember mi vagyunk, a mi múltunk, a mi zálogunk, a mi toleranciánk, a mi szeretetünk.” S talán ez volna a mi feladatunk is.

Mató Rebeka