2023. április 11-én 17 órakor kezdődött Kellerwessel Klaus és Pál Sándor Attila legújabb köteteinek bemutatója a Magvető Napok keretein belül. A két szerzővel a könyvek szerkesztője, Turi Tímea beszélgetett.

Népes közönség gyűlt össze a Magvető Caféban a költészet napján – az idén először megrendezésre kerülő Magvető Napok rendezvénysorozat nyitóeseményéül Kellerwessel Klaus Hátam mögött hulló porcelán, valamint Pál Sándor Attila Daloskönyv című könyv bemutatója szolgált, melyek a kiadó Időmérték-sorozatát gazdagítják majd. A beszélgetést a Magvető Kiadó igazgatója, Dávid Anna vezette fel, majd átadta Turi Tímeának a szót.

Turi először arra világított rá, hogy ugyan a véletlennek köszönhető, hogy ezek a kötetek „egymás mellé kerülnek”, ám olvasói szemszögből rengeteg párhuzam vonható a két könyv szövegei között. Ennek kapcsán fejti ki Turi, hogy mindkét kötet verseiben megtalálhatók olyan megfogalmazott szituációk és érzések, melyeket az imposztor szindrómához rokonít – ezzel az érzéssel pedig mi magunk is gyakran szembesülünk a mindennapi életünk során is. Ezt a témához kapcsolódó írások felolvasása követte: Kellerwesseltől a Becsapódás című költeményt hallhattuk, Pál Sándortól pedig a Vojtina irodalomszociológiája vers hangzott el.

A felolvasásokat az a kérdés követte, hogy mikor érezték magukat utoljára imposztornak a szerzők, és hogy lehet-e imposztorérzet nélkül verseket írni. Pál Sándor ezt az érzést permanensnek véli, bár magával a kifejezéssel nem feltétlenül ért egyet, sokkal inkább tud azonosulni a kulturális migráns kifejezéssel és annak szimptómáival, melyről Milbacher Róbert írt egy esszéjében. Kellerwessel inkább attól tart, hogy a műveit „túl soknak” gondolják majd, túlságosan hatásvadásznak, így az említett imposztor szindróma rá sem feltétlenül jellemző – úgy fogalmaz, egyfajta „visszanyesési kényszer” él benne a munkáival kapcsolatban. A kulturális migráns fogalomhoz ő maga is tud kapcsolódni, hiszen mint író és mint pszichológus is jelen van különböző közegekben, s alkalomadtán egyfajta „hídként” funkcionál a két terület között.

Turi kiemelte Kellerwessel gondolatából a világok közöttiség élményét, majd hozzátette, ez a tapasztalat is közös pontja a két bemutatott könyvnek. A Daloskönyvvel kapcsolatban jegyezte meg, hogy a kötet mellé egy Parental Advisory matrica is járul, ami a kilencvenes évek rapalbumokat idézheti fel az olvasóban, így a matricának korfestő jellege is van. Turi ezzel kapcsolatban arra volt kíváncsi, miért volt fontos a rap műfajára való rájátszás a szövegekben.

Pál Sándor erre azzal felelt, hogy mind a rap, mind a hip-hop kultúra a kamaszkorához kapcsolódik. Azt is megosztotta, hogy az utóbbi időben arra is munkát fordított, hogy – az ő szavaival élve – domesztikálja saját kamaszkorát. Kitért arra a kérdésre is, hogy lehetne kezdeni valamit a rap „szépirodalmi hasznosíthatóságával” is. A matricával egyébként azt is kívánja kifejezni, hogy nem ért egyet azzal a nézettel, mely szerint nem szabad csúnya szavakat leírni irodalmi alkotásokban, illetve azt a kérdést is felveti, miről ildomos és miről szabad beszélni ezekben az alkotásokban.

Turi Pál Sándor Daloskönyvével kapcsolatban megkérdezte még a szerzőt, miért volt fontos a műfajmegjelölés jelen köteténél. Pál Sándor egy korábbi kiadványával, a Balladáskönyvvel hasonlítja össze – míg ez sokkal kötöttebb formai struktúrát követelt meg, és koncepciózusabb is volt, addig a Daloskönyv szabadabb kifejezésmódot biztosított számára, melyben sokrétű érzelemvilág tükröződik, így az olvasó is a hangulatához mérten tud szemezgetni a versekből.

Míg a Daloskönyv számára inkább a rap műfaja számít viszonyítási pontként, addig a Hátam mögött hulló porcelán a slam eszköztárát és kifejezésmódjait kölcsönzi egy-egy darab erejéig. Turi a slammel kapcsolatban az „énekes-dalszerzői” magatartást emelte ki, ami Kellerwessel verseiben is jelen van – Turi emiatt azt kérdezte Kellerwesseltől, mennyire volt számára kiindulópont a slam mint műfaj.

Kellerwessel kifejtette, hogy tudatosan nem törekedett arra, hogy slam-szerű írásokat hozzon létre, ám vannak olyan darabjai a kötetnek, melyeket egy-egy fellépés alkalmával slamként „adott el”, s minden bizonnyal felfedezhetőek a verseiben is ezek a műfaji hatások. Ehhez kapcsolódva olvasta fel Kellerwessel a Végső kétségbeesés című írását. A vers után Turi megjegyezte, hogy a költeményeket formai sokszínűségük miatt „olvasni lehet, felolvasni kevésbé” – itt kitért Kellerwessel különleges versformáira, illetve Pál Sándor hosszúverseire, illetve azok Nagy Lászlói és Juhász Ferenci hagyományaira is.

Ezt Kellerwessel különböző költők verseivel történő kísérletezésének tárgyalása követte – elmesélte, hogy a karantén ideje alatt rengeteg mesterszonettet próbált megalkotni egy-egy verseskötetből, azonban ezek nagy része nem járt sikerrel, kivéve a Závada Péter Gondoskodás kötetének utolsó mondataiból összeállított szonettet. Turi ezzel kapcsolatban azt vetette fel, mikortól érzi Kellerwessel azt, hogy egy átvett, átírt idézet már a sajátja – mi az a „meghódítási pont”, ami után már nem idézetnek számít. Kellerwessel célja ezzel az inverz mesterszonettel az volt, hogy megmutassa, miképp teremtődik értelem a versek sorai közt, még akkor is, ha egy adott jelentés szándékon kívüli – így abszolút nem a mások verseinek „meghódításán” volt a hangsúly, sokkal inkább egy értelembéli rámutatáson.

Turi következő felvetése a múltra, múltbéli szituációkra, és annak megértésére irányult – úgy fogalmazott, „arról lehet írni, ami a múltban van”, s az érdekelte, a szerzőket érte-e már egyfajta megvilágosodásérzet azzal kapcsolatban, amit írtak. Pál Sándor még nem tapasztalt ilyesfélét, viszont úgy gondolja, ezek a kijózanító pillanatok triviális dolgokból erednek, legyen az egy mém vagy egy vicc, ez vezet hosszabb feldolgozási folyamathoz. Kellerwesselnél ezek a „rácsodálkozások” éppen fordítva működnek, ehhez egy SZFE-tüntetésre írt Virrasztóvers című költeményének történetét beszélte el. Úgy érzi, „mégsem a történelemben élünk”, hogy a nagyobb megmozdulásokat, eseményeket gyakran követi az „aztán mégsem” érzés, amikor másképp alakulnak a dolgok, mint várnánk. Ezután pedig elhangzott a már említett Virrasztóvers is, s a hazafias versek sorát Pál Sándor Konfliktuskerülő magatartás költeménye folytatta.

Azt est zárásaképp Kellerwessel Szodoma színei verse, illetve Pál Sándor Nem kérünk szórólapot írása került felolvasásra.

Kép: Karcagi Ágnes


[1] Kellerwessel Klaus – Végső kétségbeesés