Egy nap süt idebent

szereplők:

NŐ

TÖRZSVENDÉG

BARISTA LÁNY

BARISTA FÉRFI

BARÁTNŐ 1

BARÁTNŐ 2

APA

Városi utca esőben, kevés járókelővel. Egy nő kabátját összébb húzva didereg, az előtte sétáló férfi kinyújtja a karját, a dzsekije ujjába dörzsöli az esővizet, majd másik kezébe veszi át a vászonszatyrát és megismétli ugyanezt. A mozdulat végén megáll, egy kis kávézó ajtajának üvegében megigazítja a kabátját, ezt bent tréfásan utánozza a pultban álló lány. A férfi ezt nem látja. Benyit. A nő hezitál, hogy kövesse-e, de a feltámadó szél a hajába kap, összerezzen és a kilincs után nyúl.

TÖRZSVENDÉG: Sziasztok!

NŐ: Jó napot!

Kis vendégtér, sok kis asztallal, majdnem mind üres. Az egyik sarokban két nő beszélget, szemben egy férfi nyugodtan teát iszik. Felnéz az újonnan érkezőkre. A nő tekintete összeakad vele, halványan el is mosolyodik, majd rögtön a pulthoz fordul. A törzsvendég biccent, elsiet a megszokott asztalához.

NŐ: Egy presszókávét szeretnék kérni. És egy… az a pite szedres vagy áfonyás?

BARISTA LÁNY elgondolkodott valamin, lassan érkezik meg a jelenbe: Mindkettő erdei. (A nő lelkesen bólint, kéri a süteményt.) És egy eszpresszót mondtál, ugye? (A nő bólint.) Máris hozom, addig ülj le nyugodtan.

A nő leül az egyik asztalhoz. Helyezkedik, feláll, átül egy másik székre. Sóhajt, elégedetten hátra dől. Figyel. A sarokban a két barátnő halkan beszélget, munkahelyi pletykák vehetők ki belőle itt-ott. A teázó férfi megissza az utolsó kortyot, feláll és belép a pultba. Figyelmesen, szótlanul a barista lány keze alá dolgozik, ahol csak tud. A lány nyugodtabbá, fókuszáltabbá válik. Egy apa lép be a totyogó gyermekével, az ajtóban összecsukja az esernyőjét.

APA: Sziasztok!

BARISTA LÁNY: Sziasztok! (A gyermekre néz.) Elhoztad apukádat? (Az apára néz.) A szokásos?

APA: Igen, forró kakaó, tejszínhab nélkül.

BARISTA FÉRFI: Elég nagyott nőtt a kislegény! Bírsz még vele kávé nélkül?

APA: Az ő ritmusát szeretném követni. Ha pörög, pörgök, ha figyel, figyelek. Nem kell őt mindenben megelőznöm, vagy irányítanom. De azért néha egy matcha becsúszik… (nevet)

BARISTA FÉRFI: Tudod, hol találod a legjobbat! (Közben átnyújtja a kakaót.)

A gyermek az utca felé mutogatva rángatni kezdi az apja karját.

APA: Hinta? Napocska? …Jó, jó, legyen.

Felhörpinti a nagy bögre italt, mint egy eszpresszót, mosolyogva a pult felé integet, elindulnak. Közben a két barista már javában beszélgetésbe elegyedett, integetnek, de nem hagyják abba a beszélgetést.

BARISTA LÁNY: …és ha a nyálkahártyának a felülete, ilyen uhh, nem szabályos. (A barista férfi közben a kávészűrőben lévő őrleményt préseli össze.) Kis egyenlőtlenségek keletkeznek rajta. Akkor a petesejt nem tud megtapadni.

A nő fülelni kezd, körülnéz.

BARÁTNŐ 1: Mondom, dehogy, hülye, jógázni voltam! Te szoktál még járni? Van az a csipőnyitó asana…

BARISTA LÁNY: És akkor nem lesz gyereke. Mindegy, mennyire szeretnék.

BARÁTNŐ 2: Kérdeztem múltkor tesómat, hogy átmehetek-e hozzá. Nem így akartam fogalmazni, de ők már házasok. Filmezni, semmit tenni, csak pihenni, tudod. Munka után jól esik.

BARISTA FÉRFI: Van a szellemi test, a lelki test, az érzelmi test, és a fizikai test. (A barista lány figyel, közben a felhabosított tejből gondosan mintát rajzol egy cappuciono tetejére.) A gyermekvállalás teremtés, kell hozzá, hogy mentálisan is készen álljon az ember. Nem mindig fizikai oka van, ha valakinek nem lesz gyereke.

TÖRZSVENDÉG ismét a pulthoz lép: Azon gondolkoztam, egy süteményt megérdemlek-e.

BARISTA FÉRFI: Igen, és a vendégem vagy rá! Mindenmentes.

TÖRZSVENDÉG: Mégis milyen könnyű a tésztája.

BARISTA FÉRFI: Még jó, a saját kovászunk van benne!

TÖRZSVENDÉG álmodozva: Csodálatos dolog a kémia. Segítsek kirakni a többi asztalt a teraszra?

BARISTA LÁNY: Nagyon köszi! Én egyébként is mindjárt el kell induljak, ma én nyitottam.

BARISTA FÉRFI a lány felé: Üdvözlöm Andrist! Szorítok!

BARISTA LÁNY mosolyogva, fejcsóválva: Átadom!

A két férfi kitárja az ajtót és lendületesen, jó kedvvel nekilát szabályos alakzatba rendezni a kinyitható kisasztalokat a teraszon.

Szűcs Virág Natália 1996-ban született Budapesten, az egész családja ír, de amúgy magyarok.
Az ELTE Kommunikáció és Médiatudomány szakán végzett, szeret gondolatok ki- és
befejezésének módjaival kísérletezni. Foglalkozott már újságírással, kiállításszervezéssel,
filmekkel. Kedvenc étele a sajtós tészta, és szabadidejében sokat gondolkodik rajta, hogy az
író élete vajon miért nem fenékig tejfel.