Ásatás

szereplők

FICKÓ 1

FICKÓ 2

Sötétedik. Két fickó megy a járdán, kezükben ásó. Az egyikük hadonászik, széles gesztusokat tesz.

FICKÓ 1: Az utolsó tízezrest! Vágod? Az utolsót!

FICKÓ 2: Önző barom!

FICKÓ 1: Az. Én meg vágjak hozzá jó képet!

FICKÓ 2: Hát ne vágj!

FICKÓ 1: Hát nem is! Elveri az utolsó megmaradt tízezrest?! Lopom én a pénzt?

FICKÓ 2: Azért nem tisztán szerzed. röhög

FICKÓ 1: Jó, de nem is tisztán iszom az alkoholt. Egy rendes delíriumhoz tudod, hogy mennyi pohárral kell legurítanom?

FICKÓ 2: gúnyosan Pontosan tudom.

FICKÓ 1: Naszóval iszom itt a higított löttyöket, …de azokat is meg kell venni valamiből. Az asszony meg elveri ezt a pénzt a szarra. Miközben tudja, hogy a napi adag nélkül én kimúlok.

FICKÓ 2: Lehet, hogy ez a célja.

FICKÓ 1: Nem sikerült annak a lotyónak, és már nem is fog… Valami nem kéne még? Elég a két ásó?

FICKÓ 2: Mi kéne még? 

FICKÓ 1: Mit tudom én. Gumikesztyű.

FICKÓ 2: vigyorog Na, mi van? Eddig nem zavart a piszkos munka.

FICKÓ 1: Elvben nem is, de így puszta kézzel…

Sétálnak tovább.

FICKÓ 2:  És a tegnap leesett zsetonnal mit csináltál?

FICKÓ 1: Zsebre vágtam, és kussoltam.

FICKÓ 2: Nem fogott gyanút?

FICKÓ 1: Hogy? Tegnap direkt nem ittam egy kortyot sem, nehogy rájöjjön, hogy pénzhez jutottam; ma meg már mindegy.

FICKÓ 2: És mit akarsz ennyi lepedővel kezdeni?

FICKÓ 1: Vállalkozást indítok.

FICKÓ 2: Milyet?

FICKÓ 1: Kisállattemetőt!

FICKÓ 2: Ez haláli jó!

FICKÓ 1: Az. Dőlni fog a lé. Tisztességes munkám lesz, vazze.

FICKÓ 2: Na ne, beszarok, adózni is fogsz?

FICKÓ 1: Hülye vagy?! Nem leszek csóresz! Okosba kell ezt csinálni. Én csakis a NAV-osok kezébe adok nyugtát.

FICKÓ 2: Felismered őket?

FICKÓ 1: Hogyne! Messziről kiszagolom az ilyeneket. Mind magányos, megkeseredett cafkák.

FICKÓ 2: Az állattartók is ilyenek! Meg pont a feleséged is. vihog Az mekkora lenne, bejön egy ilyen trotty, te meg, mint a szellemet, bámulod. A nagy rémületben csak el ne felejts nyugtát adni!

FICKÓ 1: Ne röhögj, bazmeg! Így is mindenhol őt fogom látni, tőle jött az ötlet.

FICKÓ 2: ránéz az ásóra Ja persze, így nem volt nehéz kitalálni.

Időközben teljesen besötétedik. Megérkeznek egy házhoz, bemennek az udvarára, megállnak egy kupac mellett. Fickó1 kivesz a nadrágja oldalából egy üveget.

FICKÓ 1: Ehhez az ünnepi alkalomhoz ilyen illik. Rum. Dögerős. Igyunk!

Magasba emeli a palackot.

FICKÓ 1: Isten-isten!

Meghúzza. Társa átveszi tőle, ledönti a maradékot.

FICKÓ 2: Hú, van Isten!

Ledobja az üres üveget a földre, elkezdenek ásni, erőlködnek.

FICKÓ 2: Kemény a föld!

FICKÓ 1: Nem csoda, hogy kinyiffant.

Ásnak tovább.

FICKÓ 2: Hihi, nézd már, milyen lapos ez a dög! Hogy kinyúlt!

FICKÓ 1: Hehe, megcsapta az élet!

FICKÓ 2:: Vagy az a ku’va beton!

Röhögnek.

FICKÓ 1: És ebben van az utolsó tízesem, vágod?

FICKÓ 2: Csak volt az utolsó, azóta lett sok.

FICKÓ 1: Na de az csak a szerencse miatt. Az utolsó, vérrel-verejtékkel, az ebben van, vágod? És ennyit ért. Egy halott halom lett az egészből.

FICKÓ 2: Életében se ért többet.

FICKÓ 1: Nem is! Az ilyeneket az ember után dobják. Főleg ezt. Leesik a második emeletről, és nem a talpára esik? Milyen macska az ilyen, bazmeg?! Én meg szedegethetem itt össze?!

FICKÓ 2: Tróger meló. De miért ide ássuk?

FICKÓ 1: Az asszony akarja, hogy lássa, és bőghessen. Az ilyen könnyező gazdikból fogok meggazdagodni! elővesz egy újabb üveget Proszit a temetőre!

Meghúzza.

FICKÓ 2: Amúgy van neked üres telked?

FICKÓ 1: Minek?

FICKÓ 2: A temetőnek.

FICKÓ 1: Nem.

FICKÓ 2: Akkor hol lesz?

FICKÓ 1: Hát… itt.

FICKÓ 2: De itt az asszony nem engedi.

FICKÓ 1: Nem.

FICKÓ 2: Akkor?

FICKÓ 1: Akkor?

Felsandítanak a házra.

Keményfi Eszter 2002-ben született Debrecenben, ott is érettségizett, az egyetem gyakorló gimnáziumában. Jelenleg Budapesten él, az ELTE másodéves pszichológia szakos hallgatója.