Egy külső szemlélő számára is rendkívül kaotikus az ukrán háború okozta szükséghelyzetből adódó menekülés. Ebben a beszélgetésben Czeglédy Sára és Erdélyi Félix számol be saját tapasztalatairól az ukrán és kárpátaljai magyar menekültek iskoláztatásáról, annak nehézségeiről és a bürokratikus rendszer hiányosságairól. Szerencsére hallhatunk jó példákat is, de az is kiderül, hogy a kívülről látszó káosz a rendszeren belül is uralkodik.

Sára és Félix az Utcáról Lakásba! alapítvány szociális munkatársai, akik különböző szakmai és civil hátterükkel, képességeikkel segítenek mind a kárpátaljai, mind az ukrán menekültek elszállásolásában és gyerekeik beiskolázásában. Ugyanis Magyarországon a törvény kimondja, hogy minden három hónapnál tovább itt tartózkodó, bejelentett lakcímmel rendelkező illetőre az életkora alapján ugyanúgy vonatkozik a kötelező beiskolázás, mint egy magyar állampolgárra. A menekültek tehát nem csak a háború humán oldalával kell megküzdeniük napról napra, hanem a magyar bürokrácia átláthatatlan rendszerén is kell navigálniuk. Első elgondolásra is roppant nehéz feladatnak tűnik.

A problémák két szintéren játszódnak egyszerre! Az egyik a menekült családok sokféle és nehéz szociális helyzeteit jelenti. Akik Magyarországra érkeznek, nagyon nehezen találnak lakhatást, és itt lép közbe az Utcáról Lakásba! szervezet, ami eredetileg hajléktalanok elszállásolásával foglalkozik, de az utóbbi időben bővítették humanitárius repertoárjukat. Elsősorban egyébként civil önkéntesek által ajánlott lakásokban helyezik el a menekülteket, de nemrégiben megváltozott ez, és már a menekült családok lakbérének egy bizonyos százalékát vállalják át. Akiket sikerült elszállásolni, szembesülnek a problémák második rétegével: a magyar iskolarendszerbe való bejutás nehézségeivel. Ebben is segítő kezet nyújtanak az Utcáról lakásba! szociális munkásai, akik megkeresik a lakhelyhez tartozó körzeti iskolát, ami jobb esetben közreműködik a menekült gyermek beiskolázásában. A diákok legnagyobb problémája a beilleszkedés, a nyelvi különbségek és az ukrán-magyar iskolarendszerek különbségéből adódóan. Ezzel a tanárok munkaterhelése is rendkívül megnő, de ahogy azt elsőre gondolnánk, itt elsősorban nem a tanár-diák vagy osztály-diák konfliktusok, hanem az állam-iskola konfliktus a probléma oka, mivel egészen egyszerűen teljesen kivonta magát az állam a beiskolázási folyamatokból. A kárpátaljai magyarok egy kicsit könnyebb helyzetben vannak, mert beszélik a nyelvet, és talán a budapesti életben is könnyebben eligazodnak, de Sára tapasztalatai alapján az ő helyzetüket is gyakran nehezíti a velük szembeni rasszizmus.

Gondoljuk csak el: ezeknek a traumatizált embereknek egy számukra ismeretlen ország törvényein kell – gyakran egy számukra ismeretlen nyelven – kiigazodniuk, egyszerre lakást, munkát és iskolát keresniük… Többek között ezen a bürokratikus labirintuson való átjutást segítik a Sárihoz és Félixhez hasonló elszánt munkások.

Baranyi Bence