A belváros egyik legforgalmasabb tömegközlekedési csomópontján – ahol több metró, villamos, busz és troli is jár – sokan naponta megfordulnak, így többek érzelmi térképén is jelen van. A Kálvin tér egyszerre találkozók helyszíne, a palotanegyed egyetemeire tartók állandó állomása és a kiskörúti közlekedők átszállóhelye. A közelben presszók, éttermek, kocsmák várják vendégeiket, így a tér az esti programokra igyekvők előtt sem ismeretlen. Cikksorozatunk első írásában a Kálvin tér történetébe engedünk betekintést.
A Kálvin tér közel egyidős a fővárossal, hiszen a Pest, Buda és Óbuda egyesítésével létrejövő Budapest megszületése után egyetlen évvel, 1874-ben nevezték el Jean Calvin francia származású svájci reformátorról. A tér története azonban jóval korábbról indul. Térképek és feljegyzések szerint a tér a korábban Pestet körbevevő városfal mentén helyezkedett el, amelynek Kecskeméti kapuja előtti vásártér volt. A 18. századtól Ketschkemeterplatz – vagyis Kecskeméti tér néven volt ismert, mivel az akkori Kecskeméti út, vagyis a mai Üllői út elején volt megtalálható. Az 1800-as évek elejétől Széna- és sertéskereskedők tere néven emlegették, később pedig már csak Széna tér néven. Ez az elnevezés ezekben az években a város több terére is utalt, amelyekben az volt a közös, hogy különböző állatvásároknak adtak helyet.
1808-ban a pesti városfal maradványait lebontották, ekkor alakultak ki a mai Kálvin tér keretei is. A javarészt még földszintes, illetve egyemeletes házakból álló környéken több fontos építkezés is zajlott, a református egyház ekkor kért engedélyt arra, hogy imaházat, majd templomot emeljen itt. A munkálatok 1830-ban fejeződtek be, de az egyház több, a teret övező telken kezdett újabb építkezésbe, éppen azokban az időkben, amikor az akkori Széna teret 1874-ben átnevezik, Kálvin Jánosra emlékezve. A térnek nemcsak a nevét, hanem környezetét is az egyház alakította, 1888-ban a szomszédos Lónyay utcában gimnáziumot nyitottak, majd pár évvel később megépült a Theológiai Akadémia és a Ráday Könyvtár, vagyis a mai Szabó Ervin Könyvtár épülete.
A századforduló idejére a tér elnyerte mai méretét és alakját. A Kiskörút kiépült, és megindult rajta a város egyik első tömegközlekedési hálózata. A ló vontatta, sínen futó kocsik a modern város elengedhetetlen kellékei lettek. A tér ekkor már központi szereplője volt a városnak, mivel többek között itt állt a Pesti Hazai Első Takarékpénztár négyemeletes épülete, amely Ybl Miklós tervei alapján készült, illetve a Magyar-Hollandi Biztosító Rt. székháza, amely helyén ma is egy biztosítótársaság épülete működik. A hatalmas bérpalotákkal szegélyezett szomszédos téren ekkor már időszakos jelleggel sem rendeztek piacot, így a főszerep teljesen a közlekedésé lett.
A Monarchia időszaka után a Kálvin téren nagyobb átalakítások nem történtek, az első világháború idején sem esett változás a tér elrendezésében vagy funkciójában. Bő húsz évvel később, a második világháború azonban rányomta bélyegét, a légi bombázások miatt számos épület megsérült, vagy teljesen el is pusztult. A romok eltakarítása, illetve a sérült házak helyreállítása több évig tartott.
A főváros, így a Kálvin tér helyreállítását nagyban hátráltatta az ország rossz gazdasági helyzete, illetve az, hogy számos híd és középület is megsérült, amelyek rekonstrukciója elsőbbséget élvezett. Pár évvel később, az 1956-os forradalom eseményeiből a tér sem maradt ki, éppen október 23-án zajlott a szomszédos Bródy Sándor utcában a Magyar Rádió ostroma, másnap délután a téren ágyúharc alakult ki. A környéken több szovjet tank állomásozott, a forradalmárok pedig barikádokat emeltek. Ezekbe a fedezékekbe mindent beépítettek, amit csak lehetett, így villamoskocsikat, autóroncsokat, felsővezetékeket, oszlopokat, illetve mindenféle törmeléket is felhasználtak.
A harcok során komoly károk estek a még megmaradt épületekben, de a frissen kiépített villamoshálózat is súlyosan megsérült. A tankok miatt megsemmisült a korábban kiépített villamosforduló, illetve a hozzá tartozó kiszolgáló épületek, de ekkor több belövést kaptak a 19. század végén épült székházak és bérpaloták is. A tér emlékezete a forradalom után még sokáig őrizte a harcok nyomait, az egyik tűzfalon egy ideig látható volt az elhíresült ,,Ruszkik haza” felirat.
A forradalom után a szovjet vezetés hamar el szerette volna tüntetni a harcok nyomát, a feldúlt térről elszállították a roncsokat, a foghíjtelkek helyére kisebb parkokat létesítettek. A tér visszanyerte körforgalomszerű elrendezését, hamar újraindult a villamosközlekedés is. Miután ismét része – mi több, csomópontja – lett a városi közlekedésnek, szükségessé vált egy új metróvonal létesítése is. Az M3-as metró építési munkálatai az 1970-es években értek el a Kálvin térhez. A tér folyamatosan változott, ahogy a felszíni és a mélységi munkálatok haladtak, ebben az időszakban az áthaladó villamos sínpályáját is odébb kellett helyezni. A metróépítés különösen nehéz volt, mivel a homokos, morzsalékos talaj miatt a vágányok itt futnak a legmélyebben. A bányászati munkálatok csak ezen a szakaszon több hónapig tartottak.
A metró végül 1976 decemberében készült el, ekkor az építkezésben érintett teret is visszarendezték. Ekkor a környék már nagyban hasonlított jelenlegi arculatára, azonban még több telek üresen állt, például a mai szálloda, a bank és a biztosító üvegépületei sem léteztek. Ezek építése csak a rendszerváltás időszakában, illetve az azt követő években kezdődött el. A tér ismét új külsőt kapott, ahogyan egymás mellé kerültek a történelem viharait átvészelő historizáló épületek, a modern irodaházak és az ekkor már közel kétszáz éves templom.
A tér megújulását, illetve mai formáját szintén egy metróépítésnek – az M4-es metrónak – köszönheti. Bár egy negyedik metróvonal építésének ötlete már 1972-ben felmerült, a beruházás csak 2004-ben kapott forrásokat, és további két év telt el, mire megindultak a felszíni munkálatok. Ekkor a Kálvin teret ismét munkagépek túrták fel, ez alatt az idő alatt alakították sétálóutcává a Baross utcát, ami miatt az egész téren új forgalomszervezésre volt szükség. Ekkor lett újrastrukturálva az aluljárórendszer is, amelyet még az M3-as metróhoz terveztek. A Kálvin tér mai formáját csak 2014-ben nyerte el, amikor az M4-es metró utáni felszíni rendezések után átadták a közlekedő tömegnek.
Szabó Benedek
Leave a Reply