A budapesti Füvészkert – vagy, ahogy sokan emlegetik: ELTE Füvészkert – hazánk legelső botanikus kertje. A tizenkilencedik században világkiállítási és múzeumépítési lázban égő Európában igazi kuriózumnak számító Füvészkert a világvárossá fejlődő Budapest egyik legkülönlegesebb látványossága lett. A kertet mégsem csak emiatt tartja számon a városi emlékezet a mai napig. Ismertségéhez nagyban hozzájárult, hogy Molnár Ferenc regényében, A Pál utcai fiúkban az itt található pálmaház is megjelent. Azt azonban már kevesebben tudják, hogy a Füvészkert eredetileg nem a fővárosban létesült, csak később költöztették a Józsefvárosba.
A Füvészkertnek csak az utóbbi évtizedekben ad otthont Budapest, elődjét még 1771-ben alapította Winterl Jakab, a vegytan és a botanika professzora, Nagyszombatban. A kert már ekkor az oktatás és a kutatás színhelye volt, de alapfeladatai közé tartozott a hazai őshonos növények bemutatása és őrzése is. A Nagyszombati Egyetemen – amely többek között az Eötvös Loránd Tudományegyetem jogelődje is – elsősorban az orvos- és gyógyszerészképzés tanulói látogatták. Pár év múlva, 1777-ben Budára költöztették, eközben az alapító Winterl a saját telkére mentette a növények jelentős részét, ahol kertészei segítségével maga is gondozta azokat.
A kert egy év múlva a Krisztina tér és a Déli pályaudvar közötti területen kapott új helyet, ám itt sem maradhatott sokáig. 1782-ben a ferencesek korábbi kolostorkertjét – a mai Kossuth Lajos és Reáltanoda utca közötti területet – jelölték ki az egyetemi botanikus kert létesítésére, azonban egy idő után kinőtte új helyét is, és a gyarapodó növénygyűjtemény számára új helyet kellett keresni a városban. Winterl 1807-ben bekövetkezett halála után Kitaibel Pál vette át a kert vezetését és a gyűjtemény gondozását, tíz évvel később pedig Haberle Károly professzort bízták meg az igazgatói feladatok ellátásával.
A reformkorban szárba szökkenő modernizációs törekvések nagyban hatottak az egyetem életére, így a Füvészkert életére is. Ekkor József nádor támogatásának köszönhetően a Füvészkert megkapta a Festetics család józsefvárosi birtokát, amelyen a korábbinál sokkal nagyobb területen folyhatott a növények termesztése. A területen Pollack Mihály tervei szerint átépítettek és kibővítettek egy egykori vadászkastélyt, amely a kert központi épülete lett. Pár tíz évvel később, már Linzbauer Ferenc sebészprofesszor igazgatósága alatt látványos és gyors fejlődés volt tapasztalható, 1865-ben átadták az európai viszonylatban is jelentős méretű és ma is álló pálmaházat, majd 1893-ban az amazonasi óriás-tündérrózsa számára külön épületet hoztak létre, amelyet Viktória-háznak neveztek el. Ezt az időszakot további fejlődés jellemezte, Fekete József főkertész munkásságának köszönhetően a kert már 12 000 fajt számláló gyűjteménnyel rendelkezett.
A nemzetközi hírűvé vált Fűvészkert a később kénytelen volt átadni területének kétharmadát az ELTE Orvostudományi Karának, amely a kiegyezést követő időszak egyik kiemelt fejlesztése volt. Ebben az időben épültek fel az Üllői út belváros felé eső végénél a mai Semmelweis Egyetem pavilonjai is. Mágócsy-Dietz Sándor sokat hadakozott a tervezett fejlesztések ellen, ám 1898-1910 között épült a Külső Klinikai Tömb, így a kert mérete tovább csökkent. A 20. század elejére a kertet körbenőtte a város, az erősödő urbanizáció rá is hatott. Nemcsak területet vesztett, de romantikus angolkert jellege is átalakult.
A kert ettől az időszaktól kezdve egyre rosszabb kilátások elé nézett. Ebben azonban nem csak a gyorsan fejlődő fővárosnak volt szerepe, amely nem hagyott beépítés nélkül szinte egy zsebkendőnyi területet sem. A történelem viharai szintén nem kímélték a Füvészkertet. Az első világháború miatt a szakmai szempontból is Európa-hírű Füvészkert nem kapott forrásokat fejlesztésre, legfeljebb állagmegőrzésre volt lehetőség. A két világháború közötti békeidőben az akkori igazgató, Tuzson János professzor mindent megtett, hogy fejleszthesse a kertet. Ekkor új üvegházakat építettek a rovaremésztő, és más, melegkedvelő növényeknek, de ezekben az években készült el a Magyar-középhegység növényeit bemutató nagy sziklakert is.
A háború utáni helyreállítási munkálatok igen lassan haladtak. Az anyagi források hiánya, a megszámlálhatatlan bombatalálatot kapott főváros mind hozzájárultak ahhoz, hogy a kert csak az 1950-es évekre térjen magához. 1960-ban Soó Rezső akadémikusnak, a kert új igazgatójának sikerült elérnie a kert országos értékű természetvédelmi területté nyilvánítását. Ezzel biztossá vált, hogy a száz évvel korábbi méreteinek töredékére csökkent Fűvészkert határait már nem lehet beljebb húzni. A munkálatok, amelyek a háború utáni helyreállításban folytatódtak, csak 1966-ban értek el oda, hogy a kert ékességének számító műemlék jellegű pálmaházat helyreállították.
A fejlesztések a rendszerváltásig folyamatos, ám rendkívül lassú ütemben folytak. Az ekkor már Botanikus Kert néven ismert intézmény az 1992-től működő Magyar Arborétumok és Botanikus Kertek Szövetségének egyik alapító tagja lett. 2006 óta az Eötvös Loránd Tudományegyetem különleges oktatóegységeként működik itt, de – ahogy elődjének, úgy a mai intézménynek is a legfontosabb célja – az oktatás és a tudományos kutatás kiszolgálása. A Füvészkert feladatköre azonban annyiban bővült napjainkban, hogy már nem csak az egyetemi munkát segíti elő. Ma már a látogatók számára is élvezetes és hasznos élményt kínál, miközben edukatív szerepet is betölt, hogy a vendégek változatos környezet- és természetvédelmi ismereteket kaphassanak.
Szabó Benedek
Leave a Reply