Egyre inkább elterjedt nézet, hogy a kortárs építészet napjainkban már szem előtt tartja a fenntarthatóság szempontjait. Hazánkban számos követendő példát láthatunk olyan építészeti projektekre, amelyek elsődleges szempontként kezelik a kibocsátáscsökkentés és a környezetvédelem kérdéseit. Cikkünkben arra keressük a választ, hogy milyen értelmezési, illetve megoldási megközelítéseket kínál az építészet a fenntarthatóság területén. Az épített környezet elsősorban a városok, illetve fővárosunk fenntarthatósági mutatóit határozzák meg, így fontos kérdés, hogy az építészet mit tehet a klímaváltozás ellen.

Ha közelebbről vizsgáljuk a felvetést, láthatjuk, hogy az épített környezet – legyen szó akár lakóépületekről, középületekről, közösségi, ipari vagy kereskedelmi épületekről – minden esetben rendelkezik fenntarthatósági vonzatokkal. Mivel az épületek a globális szén-dioxid-emissziók mintegy 39%-áért felelnek, a párizsi klímacélok, azaz a bolygó éghajlatának biztonságos keretek között tartása nem valósítható meg a kibocsátások megszüntetése, vagy legalábbis jelentős mértékű csökkentése nélkül. A fenntartható építészeti koncepció számos területre kiterjedhet, kezdve a környezetbarát nyersanyagoktól az épületek optimális elhelyezésén át az energiahatékony, zöld technológiák használatáig.

Építészeti közhely, hogy a legzöldebb épület mindig az, amely már megépült, amiből következik, hogy a meglévő épületek felújítása – ami szinte minden esetben egyet jelent az energetikai korszerűsítéssel is – egyre kiemeltebb szerephez kell, hogy jusson. Egy adott épületnél elérhető kibocsátáscsökkentési lehetőségek java része az építési koncepció megalkotásánál, illetve az építés során realizálható. Fenntartható, alacsony kibocsátási mutatók mellett is előállítható alapanyagokból és környezetbarát – például víztakarékos – építési technológiák alkalmazásával sokat lehet tenni azért, hogy egy lakóház vagy középület felhúzása csak minimális környezeti terheléssel járjon.

Az épületeket azonban nemcsak megépíteni, hanem üzemeltetni is kell. Hazánkban a lakóingatlanok, azon belül kiemelten a családi házak energetikai szempontból azonban korszerűtlen nívót képviselnek. Fűtésükre és – a manapság egyre fontossá váló – hűtésükre rengeteg energiát használunk el. Az Európai Unió már évtizedek óta szorgalmazza az energiafogyasztás mérséklését, illetve a helyben megtermelhető megújuló energiatermelési rendszerek kiépítését. Ez sokban segítené a fenntarthatóbb üzemeltetést és fenntartást.

A felelősség ugyanis nem kicsi, a (város)építészet nem csak az előbb felsorolt fenntarthatósági aspektusokért tartozik felelősséggel. A fenntartható – ezzel összefüggően pedig költséghatékony – működtetésen felül számtalan humánökológiai szempont is létezik, amelyek ugyanúgy befolyásolják a városlakó közérzetét és egészségét, mint a városok átlaghőmérséklete, vagy éppen a levegő minősége.

A fővárosban napjainkban már arra is láthatunk példát, hogy egy építészeti tárgy kifejezetten a fenntarthatóság és az építészet viszonyára reflektál. Bubla Éva tavaly májusban valósította meg Lélegzésre kijelölt hely című projektjét, ami az urbánus zöldterületek fontosságára és értékére mutat rá, miközben az ember és természet közti szimbiózist is sürgeti. A Gellérthegyen, a Verejték utca mellett felállított installáció lényegében egy magaslesszerű apró kabin, amely természetes anyagokból, jellemzően fából készült. Az installáció formálása és anyaghasználata miatt oldalra nem lehet kilátni, csupán felfelé és lefelé – az égre és a földre, ezzel jelezve a városépítés túlzsúfolódását, illetve az építészet felelősségét a városlakók életére.

Szabó Benedek