Ma este gyilkolunk filmkritika Manapság egyre kevesebb olyan emberrel találkozom, aki ismeri Bodrogi Gyula, Pogány Judit, Jordán Tamás vagy Bánsági Ildikó nevét. Hazánk elismert színészeiről van szó, akik filmjeikkel maradandóan gazdagították Magyarország művészeti fejlődését. Kern András számomra Woody Allen szinkronizálásával… Continue Reading →
Ha szembetalálnám magam a kérdéssel, hogy „Ha az élete múlna rajta – márpedig az múlik –, mit ajánlana egy olyan embernek, aki életében soha nem olvasott szépirodalmat, és nem érti, mi ez a nagy felhajtás? Ha meg kellene magyaráznia a felhajtást, melyik művel tenné?”, hát akkor előszöris irdatlan pánik uralkodna el rajtam – mert egy ilyen kérdésre válaszolni csakis szakmaiatlanul tudok, csakis így akarok. És persze eszembe jutnak a magyar irodalom általam páratlannak vélt alkotásai, melyek olvasása felér egy heroinlökettel, mégsem ezek közül választanék. Néhány évvel ezelőtt a gimnáziumi magyar fakultáción kötelező olvasmányként kaptuk Mihail Bulgakov A Mester és Margaritáját, és azt érzem, ez mentett meg engem attól, hogy kikerüljem az orosz irodalmat. Hiába nem akartam, azt kellett mondanom, gyere Mihail, játsszuk le.
Február másodikán volt pontosan 69 éve, hogy vászonra került Fábri Zoltán Körhinta című filmje, amely miatt a magyar filmgyártás a nemzetközi filmművészet térképére került.
tűnt, hogy húsig hatolnak. Persze az értelmemmel tudtam, hogy ez nem történhet meg, hiszen a Nap messze van, az ágak meg itt, soha nem érhetnek egymáshoz, én mégis láttam az átdöfés aktusát, elevennek és állatinak tűnt, hiába tudtam, hogy valójában nem történik meg, én mégis éreztem a vérszagot, láttam a hús csillogását, vörös is volt, de én tudtam, hogy azért, mert vérben fürdik. Ezt magyaráztam volna el?
Otthoni pakolás közben került kezembe Börcsök Mária 2012-ben kiadott Kettészakadt Magyarország c. könyve. Érdekesnek találtam a fülszöveget, amely azt sejteti, hogy a kötet leleplezi az itthoni történelemoktatásban oly sokszor megjelenő heroizálást és aranykorképzést, valamint a történelmi múlt és a jelenünk összekapcsolódását is hangsúlyozza. Általában is fontosnak tartom a történelmi ismeretterjesztést, gondoltam, átszaladok a mindössze 120 oldalas történelmi esszén, és legnagyobb meglepetésre, amit találtam, egyenesen felidegesített. Először arra gondoltam, hogy biztos csak történelem szakon verték belém, hogy a történelmi ismeretterjesztés mindig is leegyszerűsítő, és ezért nehezen tudom befogadni a szöveget, de szerintem nem erről van szó.
© 2025 Pesti Bölcsész Újság — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑