Ma este gyilkolunk filmkritika

Manapság egyre kevesebb olyan emberrel találkozom, aki ismeri Bodrogi Gyula, Pogány Judit, Jordán Tamás vagy Bánsági Ildikó nevét. Hazánk elismert színészeiről van szó, akik filmjeikkel maradandóan gazdagították Magyarország művészeti fejlődését.

Kern András számomra Woody Allen szinkronizálásával nyerte el az ikonikus és  könnyedén brillírozó jelzőt, nemkülönben így jellemezhető színészi munkája is. (Pogány Madonna, A miniszter félrelép).

Mi történik akkor, ha a hiú, a sértődékeny és az ironikus Kern Andrást összerakjuk nemzetünk kiemelkedő színészeivel egy közös mozgóképbe? 

Azt viszont nem értem, hogy a magyar filmeket miért pontozza le a netes portálokon (port.hu, imdb) a többség és miért kritizálunk egyből, ahelyett, hogy büszkék lennénk saját szülőhazánk alkotásaira?

A leggyakoribb általános nézetek valahogy így hangzanak:

Csak másolta Hollywoodot.

Semmi köze Hollywoodhoz, ezért nem is ér az amerikai filmek nyomába.

Félreértés ne essék, nem gondolom ezt a filmet egy tökéletes alkotásnak. Nem egy Agatha Christie-féle nyomozó thriller, de nem is kell, hogy az legyen.

Éppen elég az, hogy a humoros elemeket egy kis kellemes nosztalgiával ötvözi és ennyi. A színészek már ujjgyakorlat-szerűen hozzák a szerepüket (Bodrogi Gyula még mindig a humor nagymestere, Koltai Róbert félmosollyal életbölcsességeket tanít, Takácsi Katalin pedig igazi díva) és a fordulatos, csavarokkal teli történet is adott. A kérdés már csak az, hogy mi nyitottak vagyunk-e rá?

Miről szól?

Tolnai Tivadar (Kern András), hiába vágyik színészi sikereinek további gyarapodására, sorozatát, melyben híres nyomozói szerepet alakított, elkaszálják. Úgy érzi, hogy családja terhére van, ezért idősek otthonába vonul. A Pirandello Színházi Otthon azonban nem egy átlagos nyugdíjasokat ellátó menedék, hanem a titokzatos, és szakmájuk miatt néha manipulatívnak és számítónak tűnő színészek lakhelye. Tivadar kritikus, magának való természetével nem tud beilleszkedni egészen addig, amíg egy hirtelen haláleset következtében kénytelen lesz beizzítani a sorozatban elsajátított nyomozási praktikáit.

Főszereplőnk narrálja az eseményeket, ami kritikus és önironikus látásmódja miatt humoros és egyedi lesz. Magában hordozza azokat a szatírikus jegyeket, amitől úgy érezzük, hogy maga az alkotás nem veszi túl komolyan magát. Mély tanulságot és megismételhetetlen gondolatokat nem kell keresnünk, viszont szerethető történetet annál inkább. A nyomozás viszont sajnos nem viszi tovább a narráció formabontó szemléletét, sokszor kiszámíthatónak tűnik, de azért felvillant pár csavart a cselekmény közben. A film ereje egyértelműen a vígjátéki részekben rejlik, amelyek valamelyest ellensúlyozzák a másik műfaji oldal gyengébb pontjait, például az emberi kapcsolatok felszínes bemutatását és a nyomozás közhelyességét.

Ennek ellenére ezekből a részekből is vannak kiemelkedő jelenetek (például a hirtelen kialakuló szerelmi szál, ami éppen a szereplők esetlenségei miatt lesz emberi és naiv), de csak nagyon elvétve.

A ma este gyilkolunkat nagyon élvezetesnek és szórakoztatónak találtam. Egy olyan darab, ami nem veszik el a vígjátékok szürke átlagosságában, mégsem ír filmtörténelmet. Ez egy magyaroknak szóló film, nem kíván több lenni ennél, de hazánk színészeit mindig szívesen nézhetjük benne vissza.

Boldizsár Blanka