Mi lesz veled, Nagycirkusz?

Egy valódi túlélőművész története

Április 1-jén a Fővárosi Nagycirkusz hivatalos Facebook-oldalán bejelentette, hogy az intézmény bezárja kapuit. Még ugyanazon a napon egy másik poszt jelent meg, amely már arról szólt, hogy az épület csak átalakul, és a létesítmény eredeti funkcióját a nyári szezonra vizes programokkal bővítik. Nem egyedi eset, hogy az intézmény életében nagy változás történik, azonban a Fővárosi Nagycirkusz egy igazi túlélőművész, amely minden helyzetben képes volt megújulni. Igazgatók egész sora dolgozott az elmúlt több mint száz évben azért, hogy a cirkusz megmaradhasson, és máig is velünk lehessen. De vajon mi mindenen kellett keresztülmennie a kezdetek óta?

Egy ügyes alapító

A cirkusz története mintegy százötven évvel ezelőtt kezdődik, egy bizonyos Wulff Edével, aki később az intézmény első igazgatójává válik. De kicsoda pontosan ez az illető? A Hon című lapban 1875-ben megjelent hirdetés szerint Wulff egyszerű fellépőként kezdte, saját lovasprodukcióval szórakoztatta a közönséget.¹ A produkció valószínűleg elnyerte a nézők tetszését, hiszen alig tíz év múlva Wulff már igazgatói minőségben tárgyal a fővárosi tanáccsal. Tervei szerint tűzbiztos, vasszerkezetű cirkuszt építene, hozzá pedig egy száz ló befogadására alkalmas istállót. A nagyszabású beruházáshoz egy 6400 négyzetméteres telket kér a fővárostól, méghozzá ingyen, azzal a feltétellel, hogy a cirkusz harminc év múlva a főváros tulajdonába kerül majd. Az igazgató a cirkusz bevételei után fizetendő adót is meg akarta spórolni, az ötszázalékos jövedelmi adó befizetését évenként két jótékony előadással váltotta ki.² A meglehetősen nagyvonalúnak tűnő ajánlat nem kavarta fel a közvéleményt, a Vadász- és Versenylap újságírója szerint éppen elég baj, hogy a főváros eddig nem épített cirkuszt, ezért akkor jár el helyesen, ha bármilyen feltétel mellett megállapodik azzal, aki erre a feladatra vállalkozik.³

A cirkusz végül megépült, a megnyitó előadásra 1889. június 27-én került sor. A díszelőadás ,,eredeti, érdekes és mulattató” produkciókból állt, jegyeket az állatkert pénztárában is lehetett rá váltani.⁴ A cirkusz teljes üzemben kezdi meg működését, minden nap két előadást szervez. A változatos műsor sok embert vonz, a különleges alkalmakra szervezett előadások szintén igen népszerűek. 1890 nyarán Mária Valéria főhercegnő násznapja alkalmával díszelőadással készül a cirkusz, az esemény fénypontja egy csodálatos paripa, Miranda bemutatója.⁵

A Fényes-korszak

Wulff Ede 1895-ben a cirkusz bérleti jogát az Állatkert vezetőinek adta át, akik pedig bérbe adták Bekelow Mátyásnak, aki maga is cirkuszi szakember, elefántidomítóként és zebraidomárként is tevékenykedett.⁶ Néhány sikeres év után a Városi Cirkusz ismét bérlő nélkül maradt, ekkor egy éves próbaidőre a bécsi Busch-cirkusz tulajdonosa kapja a bérleti jogot, akit nem sokkal később, 1936-ban Fényes György vált a poszton. Fényes a cirkusz első olyan igazgatója, akinek nincs cirkuszi múltja. Az első világháborúban géppuskás főhadnagy volt, a harcokban többször megsebesült, vitézségéért kitüntetést is kapott. A béke éveiben a Városligetben üzemeltetett egy vendéglőt, vagyis a vendéglátáshoz biztosan értett.⁷ Talán ennek is köszönhető, hogy a cirkuszt ismét sokan látogatták. Az új igazgató modern produkciókat vitt színpadra, a közönség kutyaidomítást vagy éppen görkorcsolyás produkciót is láthatott.8 Munkáját dicséri az is, hogy a második világháború éveiben is sikerrel vezette a Fényes Cirkuszt, a háború első éveiben olyan produkciókat fogadott be, amelyeket a nyugati országokban már nem tudtak műsorra tűzni a harcok miatt.⁹ Amikor azonban elkezdődött Budapest bombázása, a cirkusz sem nyithatott ki.¹⁰

A háború után

A harcok befejezte után tíz évvel megalakul az Országos Cirkusz Vállalat, amely élére a népművelési miniszter Sándor Jenőt jelöli ki. Sándor szintén nem rendelkezik cirkuszi tapasztalattal, de a szórakoztatóiparhoz ért, ekkor már ő vezette a Színházak Központi Műhelyét.¹¹ A cirkusz a kommunizmus ideje alatt folyamatosan megkapta az illetékes minisztériumtól a működési engedélyt, ezzel egyidőben a cirkusz tevékenysége is kiterjedt. Több vidéki városba is ellátogatnak produkcióikkal, illetve Budapesten mutatják be az 1950-ben megalakult Állami Artistaképző Iskola növendékeinek vizsgaprodukcióit is.¹² A cirkusz nemzetközi sztárfellépőket is szerepeltetett, 1955 szeptemberében a Hortobágyi ugrócsoport lépett itt fel.¹³

Az ekkorra már rossz állapotú, illetve korszerűtlenné vált épületet bontásra ítélték, a munkálatok 1966 tavaszán meg is kezdődtek. A Cirkusz Vállalat aktuális vezetője, Margitta Gábor az artistáknak munkát kínált a Városliget másik szélén, ahol egy 3200 néző befogadására alkalmas ideiglenes cirkuszt alakíttatott ki. Ezalatt a régi épület helyén Barbier Ferenc építész tervei alapján készült az új, modern épület.¹⁴ Ennek átadására 1971-ig kellett várni, a 45 millió forintba kerülő cirkuszpalotában január 14-én tartották meg az első fellépéseket. A megnyitóra az építkezésben részt vevő munkások ingyen jegyet kaptak. A cirkusz élén ekkor már ismét egy cirkuszi életben járatos igazgató, Eötvös Gáborné áll, aki ekkor az egyetlen női cirkuszigazgató volt a kontinensen.¹⁵

Új évezred, új cirkusz

Az igazgatónő nyugalomba vonulása után a cirkusz korábbi artistája, Vitáris István vette át az intézmény vezetését, aki 1985 telén elhunyt. Posztján Radnóti Tamás követte, aki a rendszerváltásig volt igazgatója a cirkusznak.¹⁶ Ezekben az években egymillió néző látogatja a produkciókat, a kommunizmus időszakában a vidámpark mellett ez volt az egyik leglátogatottabb szabadidős helyszín.¹⁷ A rendszerváltást követő időszakban a cirkusz működése folyamatos maradt, 1990. április 4-én nagyszabású produkciót mutattak be Cirkusz Plussz címen. Talán ez az első alkalom, amikor a sajtó nem teljes elragadtatásról számol be az előadásról, a Képes 7 újságírója például átlagcirkusznak minősíti a darabot.¹⁸

A cirkusz ezek után sem maradt látogatók nélkül. Bár a korban a tömegmédia elterjedésével kétségtelenül visszaesett a látogatószám, a cirkusz életben tudott maradni. A Fővárosi Nagycirkusz épülete 1996 óta ad otthont az egyik legnagyobb cirkuszszakmai eseménynek, a Budapesti Nemzetközi Cirkuszfesztiválnak, amelyet kétévente rendeznek meg. Az esemény akkor kapott nagyobb sajtóvisszhangot, amikor a gyújtogatóktól tartva 2000-ben kutyás őrökkel védték a Nagycirkuszt.¹⁹ A cirkuszt 2015-től Fekete Péter vezette, a porondon számos világsztár szerepelt az elmúlt csaknem tíz évben is. Az intézmény történetében számos fordulat volt a múltban, de érdemes bízni abban, hogy a mostani változásokat örömmel fogadják a látogatók. A fő: a Fővárosi Nagycirkusz, ha más formában is, de továbbra is várja látogatóit.

Hivatkozások

[1] A Hon, 1875. április (13. évfolyam, 94. szám)

[2] Fővárosi Lapok 1887. szeptember 23. (261. szám)

[3] Vadász- és Versenylap 32. évfolyam, 1888, február 2. (6. szám)

[4] Pesti Hírlap, 1889. június 27. (175. szám)

[5] Pesti Napló, 1890. július 31. (209. szám)

[6] Budapest, 1904. május 1. (121. szám)

[7] Nemzeti Ujság, 1935. február 8. (32. szám)

[8] Budapesti Hírlap, 1936. június 3. (126. szám)

[9] Ujság, 1940. június 15. (134. szám)

[10] Uj Magyarság, 1944. április 22. (90.szám)

[11] Népművelési Közlöny, 1954. január 29. (2. szám)

[12] Tolnai Napló, 1954. május 20. (118. szám)

[13] Esti Budapest, 1955. szeptember 2. (206. szám)

[14] Esti Hírlap, 1966. április 14. (87. szám)

[15] Népszava, 1970. augusztus 14. (190. szám)

[16] Ország-Világ, 1965. augusztus 4. (31. lapszám)

[17] Hétfői Hírek, 1980. március 3. (10. szám)

[18] Képes 7, 1990. június 23. (25. szám)

[19] Népszava, 2000. január 13. (10. szám)

Szabó Benedek