Egy törékeny rendszer: a tengerek és globális felmelegedés kapcsolata

Akár az óceánok helyzete, akár a globális felmelegedés miatti éghajlatváltozás kerül szóba, azt tapasztalhatjuk, hogy ezek igen szorosan összefüggő témák. Az óceánok és a felmelegedés kölcsönösen hatnak egymásra. Egyrészről a bolygónk átlaghőmérsékletének emelkedése az óceáni élővilágot rendkívül komoly veszélynek teszi ki, másrészről az óceánok is képesek arra, hogy befolyásolják a klímaváltozást. Mivel többek között ezen az igen szoros kapcsolaton múlik, hogy a jövőben milyen éghajlati körülményekkel kell az emberiségnek szembenéznie, ezért a kapcsolat milyenségét is jobban meg kell értenünk. Emellett az óceánok rendkívül gazdag élővilággal is bírnak, így annak megvédése igen fontos lenne.

Az egyik mód, ahogyan az óceánok hatást fejtenek ki, az áramlatokkal függ össze. Egy kutatás szerint a világvége, amely az óceáni áramlási rendszer összeomlásával jár, idén tavasszal sokkal közelebb került, de ahelyett, hogy az Atlanti-óceán északi részén játszódott volna le, most a bolygó másik felén fog bekövetkezni. Az ausztrál és amerikai kutatókból szerveződő csapat az óceánok részletes megfigyelése eredményeképpen arra a feltételezésre jutott, hogy óceáni áramlásleállás valószínűleg a Déli-óceánon fog bekövetkezni, mivel több milliárd tonna jég olvad el az Antarktiszon¹. A tengerek más módon is hatnak a globális éghajlat alakulására, méghozzá egy ciklikus folyamat révén. A Csendes-óceán vizének hőmérséklete 2-7 évente látványosan megváltozik, amelyet az El Niño és a La Niña jelenségek. A Csendes-óceán trópusi térségében jelentkező éghajlati jelenségek, amelyek a tengerfelszín hőmérsékletének szokatlan melegedéséhez (El Niño) vagy lehűléséhez (La Niña) kapcsolódnak, és világszerte befolyásolják az időjárási mintázatokat. A kutatók szerint a bolygónk időjárását az utóbbi három évben befolyásoló, hűvösebb La Niña jelenség véget ért, beléptünk egy semleges időszakba, melyet valószínűleg az El Niño követ majd, ami szélsőséges időjárási eseményeket hozhat világszerte.²

Fontos kiemelni, hogy az időjárás alakulásáért nem kizárólagosan ezek a jelenségek felelősek, ugyanakkor hatásuk kimutatható. Az El Niño kifejezetten a meleget és a szárazságot erősíti fel, így valószínű, hogy ahogyan az elmúlt évek, úgy a későbbiek is számos hőmérsékleti rekordot produkálnak. Az óceánok a globális felmelegedésre rendkívül nagy hatással lehetnek, ugyanakkor ez fordítva is igaz. Ha a globális felmelegedés tovább fokozódik, óceánjaink is kedvezőtlen hatásokkal találkozhatnak. A tudósok nemrég arra figyelmeztettek, hogy a klímaváltozás drámaian lecsökkentheti az életet az óceánok szürkületi zónájában (200–1000 méter mélységben). A globális felmelegedés így mintegy 40%-kal csökkentheti az életet ezen a területen az évszázad végére.³

Figyelembe kell venni, hogy az óceánok nemcsak globálisan, de lokálisan is komoly feladatok elé állítanak minket. Bár a tengerszint-emelkedés kevésbé látványos, mint a klímaváltozás egyéb következményei, a folyamatok ennél a jelenségnél is felgyorsultak az elmúlt évtizedekben. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Munkacsoport⁴ értékelése szerint 2100-ra a tengerszint akár 1,1 métert is emelkedhet, de más kutatások szerint extrém forgatókönyv esetén akár 1,35 méteres emelkedés is elképzelhető.⁵ Az óceánok és a globális felmelegedés közötti kölcsönhatások ugyanakkor új lehetőségeket is rejtenek: az óceánok védelmével sokat tehetünk a klímaváltozás okozta károk ellen. Az óceánok nagy szerepet játszanak a légkör szén-dioxidjának megkötésében. Korábbi földtörténeti korszakokban is hatalmas mennyiségű szerves szenet kötöttek meg, és erre napjainkban is képesek lehetnek, így komoly esély kínálkozik arra, hogy az óceánok kulcsszereplői legyenek az éghajlatváltozás mérséklésének.⁶