Author Sára Dorottya Beke

„A remény jó reggeli, de rossz vacsora”

Vannak olyan esetek, amikor a műalkotás megfeledkezik művészet lenni az aktualitás és a társadalmi felelősségvállalás oltáránál áldozva – ilyen a Remény Panzió is. Ezek az esetek úgy hatnak bántóan, hogy nem az inspiráló feldúltság élményét hagyják maguk után a befogadóban, hanem letargiával vegyes rezignáltságot. Jelen darab – már csak témájából fakadóan is – sokkal jobban járt volna, ha az előbbi stratégia mellett teszi le a voksát, így viszont a remény halt meg először.

A horror mint a valóság maga

Mariana Enriquez a kortárs dél-amerikai spanyol irodalom kiemelkedő alakja, aki mára világszinten ismertté vált, hiszen Kazuo Ishiguro is úgy írt róla, hogy a „legizgalmasabb felfedezés, amit az utóbbi időben az irodalomban talált”. A nemzetközi irodalompolitika működése szerint váratott magára az írónő fordítása, de 2021-ben megkapta a Booker-díjat, ami meghozta a fordítások megindulásához szükséges figyelmet. Így hála Pávai Patak Márta fordításának és az OpenBooks kiadásának, az Ágyban dohányozni veszélyes – az írónő első kötete – magyarul is olvashatóvá vált. A további két kötet, egy regény (Nuestra parte de la noche) és egy novelláskötet (Las cosas que perdimos en el fuego) fordítás alatt áll, és utóbbi idén decemberben jelenik meg – szintén az OpenBooks gondozásában – A tűz martaléka címmel. Látható, hogy az írónő fogadtatása több mint jó, és a nemzetközi irodalom bizalommal fordítja köteteit. Úgy gondolom, ez a bizalom nem megalapozatlan, hiszen a pár éve megjelent Bolano-kötetek is újraélesztették a hazai latin-amerikai hagyományt, ami ne feledjük, hogy már a szocializmusban is javában működött; de ha szóba kerül, hogy gótikus horrorirodalomról van szó, akkor talán még érdekesebbé válik a kötet.

© 2024 Pesti Bölcsész Újság — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑