Author Réka Martzy

Impresszió a perifériáról

A hatalmas körúton itt-ott léket ütő utcákon vezet tovább utad. Ez a test, a szövet, ami alátámasztja a kirakatot. És te minden lépteddel beljebb hatolsz, mint a sebbe került kosz. Egy munkás, mellényben. És attól, hogy őt észrevetted, kinő a… Continue Reading →

Kedvesem te nem tudod demost születtemitt e percbenaz öledbenkósza emlékmég a nemlétnézlek tégedalig élek halk szemedbenvégítélet Mécs Most képzeld el, hogy kimerevedsz, ahogy éppen vagy, és márványszoborként egy halott ismeretlen sírjára helyeződsz, hogy méltó emléket állíts egy sosemlátott ember teljes… Continue Reading →

És Ágnes

A nő végül ruhástól sétál be a tóba. Nem szeretne öngyilkosságot elkövetni, tényleg nem, több fórumon is azt írták, a fulladás a legkegyetlenebb módja az élet kioltásának. Könnyű szeretne lenni, ez minden, de a ruhája alá beférkőzik a víz. Levetkőzni… Continue Reading →

Higany vagyok, fény vagyok, csík vagyok, mész vagyok, föld vagyok

Anyám a víz alján fekszik, lebeg a szíve. Nem látom magamata tükörben, ha rá gondolok, nem látom őt magamban. Hiába állaz ember két félből, nem lehet egyik sem. Anyám a vízszint aljánlebeg, cafatokra fut szét a teste. Egy élet óta… Continue Reading →

Grafit

a vágás időpontját már előre belekódolják az idetelepített fák magvaiba hogy legyen alkalmuk felkészülni a kitermelődésre nőjenek a megadott ütemben az előírt magasságig és ne kötelezzék el magukat sem a lombkorona sem az aljnövényzet irányába de ismerjék az utat fateleptől… Continue Reading →

© 2024 Pesti Bölcsész Újság — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑