Category Tanulmányi Osztály
A nyelvi agresszió kutatásának gyakorlatias megközelítési lehetőségei A nyelvi agresszió fogalmáról A verbális/nyelvi agresszió a történelem során mindig is megkerülhetetlen jelenség volt, azonban úgy tűnik, napjainkra egyre inkább sürgető kérdéssé vált. * Azon összetett kérdések egyikévé, mely sokkalta inkább kívánja… Continue Reading →
Kazuo Ishiguro – Klara és a Nap (ford. Falcsik Mari; Helikon, Budapest: 2022).
Minden jogos vagy jogtalan előfeltételezés ellenére büszkén gondolok a bölcsészdiplomámra, amikor A Király sorozat kapcsán őszintén fogalmazódnak meg bennem olyan kérdések mint: hogyan lehet nosztalgikus érzést kelteni/érezni egy át nem élt korszak iránt? hogyan formálódhat a trash-tartalom és a bulváranyag… Continue Reading →
Hans van der Meer. Ez a név a tavalyi Capa központban kiállított Apró Rejtélyek után talán már nem annyira ismeretlen itthon, bár valószínűleg nem él sokunk fejében a csoportkép, ahol a több híres fotós mellett Meer arca is beugrik, de… Continue Reading →
Dollár Papa Gyermekei: Kék lagúna A művészet egyik legzavarba ejtőbb jelensége, hogy nem lehet tetten érni. Nevezhetünk-e blöffnek bármilyen művet, ha azt képkeret veszi körül? Hogyan adható erre tényleges válasz, ha az esztétika legalapvetőbb kérdéskörét, a művészet fogalmát is folytonos… Continue Reading →
Emberi, technológiai és poszthumán jelenlétmódok a Természetes Vészek Kollektíva Végtelenbe zárva című előadásában
Tandori Dezső festményköltészete A Tandori-életmű szerves rézét képezik a társművészetek, akár explicit módon (grafikák, rajzok, írásjelek), akár implicit – és hagyománykövető – formában. Jelen dolgozatban utóbbira szeretném helyezni a hangsúlyt, és megvizsgálni három festményverset[1] – Claude Monet: Tavirózsák, Auguste Renoir:… Continue Reading →
A drag show műfajának színházi és performatív aspektusai A jelenkor egy újkeletű, egyes aspektusait tekintve azonban régmúltra visszatekintő előadóművészeti műfaja a drag show, melyben a fellépők ellenkező neműnek adják ki magukat. A műfaj növekő népszerűsége ellenére a hazai szakirodalom elvétve… Continue Reading →
A kortárs amerikai próza kevéssé kerül középpontba a magyar irodalomtudományokban. Ugyan a Raymond Carver féle minimálprózával és az ehhez kapcsolódó 1970-es, ’80-as prózairodalmi generációval több könyv és tanulmánykötet foglalkozik, de az ezt követő, ’90-es években jelentkező generáció, mint például Jonathan… Continue Reading →
Vallásos emberek is beszélnek szlenget? Ez nem ellenkezik az elveikkel? A szleng nem a trágár, igénytelen beszéd?