Category Próza
Iszony Ahogy N. kikelt ágyából, rettentő tériszony fogta el. A padló deszkái és nyugtalan lábujjai mintha egy szakadék mélyében lettek volna. Megkapaszkodott az ágykeretben, hogy úrrá legyen ijedségén. „Mi történt velem?” – gondolta. Kihevült, reszketett minden porcikája. A távolság szemei… Continue Reading →
Pallós Áron novellája
A hatalmas körúton itt-ott léket ütő utcákon vezet tovább utad. Ez a test, a szövet, ami alátámasztja a kirakatot. És te minden lépteddel beljebb hatolsz, mint a sebbe került kosz. Egy munkás, mellényben. És attól, hogy őt észrevetted, kinő a… Continue Reading →
A sültkrumplik ütögetik a hátam. Beleragadhattam a majonézbe vagy a fagyiba, nem tudom pontosan, de nagyon ragad, és nem tudok elmenni innen. Még hátrafordulni sem merek, félek, hogy késük is van. Legszívesebben lekevernék nekik egyet, hátha attól kilapulnak, de gyanús,… Continue Reading →
Körbeviszlek Ez itt mind díszlet. Ott sírdogál a néni. Amott furulyálnak és dobolnak, gitároznak és néha, mikor senki nem látja, kifújják a sírdogáló néni orrát. Amott csipegetnek a haspólós lányok, nagyon vékonyak, szúr a csípejük, a fornettiszagban is érezni a… Continue Reading →
A nő végül ruhástól sétál be a tóba. Nem szeretne öngyilkosságot elkövetni, tényleg nem, több fórumon is azt írták, a fulladás a legkegyetlenebb módja az élet kioltásának. Könnyű szeretne lenni, ez minden, de a ruhája alá beférkőzik a víz. Levetkőzni… Continue Reading →