Month October 2025
Októberi verskavalkád
Sticky postLidércláng A Körúton a Kiliánnál lomha éjjel piszmogott. A város ében boltozatra pislogta a fényszmogot, és amint az éj a szembe rémképeket barázdált: Niflheimbe Muspellheimnek lidérclángja alászállt. Lidércláng az ingoványban: megszédítő néreisz. Aranygyapjút igéz, kacag; elvakít, és jégre visz. Úgy… Continue Reading →
Noir
Sticky postRosszul alszok már másfél hete. Mindig ugyanaz. Későn fekszek, bámulom a TV-t, homályos lámpafényben vacsorázok, elbúcsúzok a vendégtől, aki betért egy teára, vagy a gangon dohányzom, míg a szemben lakó öregasszony nyekergését figyelem a rühes macskája után kutatva. Szegény, még… Continue Reading →
Egy mesélő nemzet II.
Sticky postőző tavaszi egyetemi félévemet Észtországban, Tartu városában töltöttem erasmusos hallgatóként. Valamikor április-május környékén írtam is egy cikket, melyben megpróbáltam bemutatni az ország kultúráját, főként meséken és az országot belengő mesei hangulaton keresztül. Írásom végén nagyvonalúan megígértem, hogy majd folytatom a sorozatot azzal, hogy a mesélés hogyan jelenik meg az észt nacionalizmusban és a modern nemzettudatban. Ezt azóta se tettem meg, itt szeretném most pótolni az elmaradást.
Októberi sorozatajánló
Sticky post
ordulnak, egyre jobban esik a meleg takaró alá kucorodni egy csésze forró teával. Az ősz beköszöntével nemcsak a külvilág, de a hangulatunk is változik – vágyunk a befelé fordulásra, a rejtélyekre és a mélyebb, sötétebb tónusú történetekre. A Netflix kínálatában pedig bőven találunk olyan sorozatokat, amelyek tökéletesen illeszkednek ezekhez a melankolikus és komor napokhoz. Az alábbiakban négy olyan thrillert és drámát ajánlunk, amelyek a garantált őszi hangulat mellett a cselekményükkel is a képernyő elé szögezik a nézőt.
A lírikus epilógja
Sticky postGyermekként volt egy kedvelt játéka, hogy el tudjon aludni. Lehunyta az ágyban a szemét, és egy végtelen univerzumot képzelt el, valami határtalan szépséget, ami még nem korlátozódott színekre vagy formákra. A lehetetlen gyermeki képzelet kavargott a képek szövetében. Mindig megjelent előtte egy űrhajó, mindig más képben. Úgy nevezte, Ezüstszárny. A hajót mindig rituálisan körbejárta, tenyerével megérintette a hajótestet, majd felment a fedélzetre. Odaképzelte magához a karaktereket, akiket a TV-ben látott, meg akikkel játékaiban játszott. Beszélgetett velük, mint a barátjuk, a valóságot gondosan kerülve. És amikor úgy látta, eljött az idő, képzeletével beindította a hajót, és barátaival olyan helyekre jutott el, ahova emberi képzelet csak merészkedhet. Sose tudta, mikor aludt el és mikortól kezdődött az álom.
A gyermek azóta már író lett. Vagyis…
Faludy 115
Sticky postFaludy… Ki nem ismerné az ironikus, szarkasztikus, de mégis óriási szívvel és tehetséggel megáldott Faludyt? Azt, aki szintén megszenvedte annyi sorstársával együtt a rettenetes XX. század viharait. Ezek a versek a blues zene, kocsmai verekedés és a kávéházak intelligens párbeszédének zűrös egyvelege. Igazság és tanulság bújik meg az irónia és a humor mögött, amelyet oly dinamikusan alkalmaz.
Kamaszkorom derekán, mikor a szünidőkben gyakran tartózkodtam nagybátyámnál, valami megfoghatatlan szenvedélyes szerelmet éreztem egész birtoka és a vidék iránt. Ilyenkor, amikor sikerült kicsit elszakadnom Londontól, ahol a középszerűség úgy virágzott, mint penész az útmenti dögön vagy lehullott gyümölcsön, magamba szívhattam… Continue Reading →