A Red Dead Redemption 2 filmes gyökerei

A Rockstar Games 2018-as mesterműve, a Red Dead Redemption 2 sok szempontból több egy egyszerű videójátéknál. Egy interaktív, lélegző világ, amelynek történetmesélése és vizualitása olyan mélységeket ér el, ami már a filmművészet világát idézi fel. Nem véletlenül: a játék egy gondosan kidolgozott továbbfejlesztés a mozi, és különösen a western műfaj felé. A fejlesztők nem csupán inspirálódtak, hanem konkrét jeleneteket, karaktertípusokat és témákat emeltek át a filmvászonról, hogy létrehozzák saját, felejthetetlen vadnyugati történetüket.

A játék gerincét természetesen a western adja, de annak nem csak egyetlen válfaja. A Red Dead Redemption 2 a műfaj teljes evolúciójából merít.

A spagettiwestern piszkos realizmusa, Sergio Leone hatása letagadhatatlan. A Jó, a rossz és a csúf vagy a Volt egyszer egy Vadnyugat morálisan szürke karakterei – akik nem jók vagy rosszak, csupán túlélők – köszönnek vissza Arthur Morgan és a banda legtöbb tagjának személyiségében. Hosea Matthews például kísértetiesen hasonlít Clint Eastwoodra. A játék során egyébként a tábortűznél el is meséli, hogy fiatalkorában majdnem felakasztották csirkelopásért, de egy titokzatos idegen megjelent, és lelőtte a kötelet, megmentve ezzel az életét. A filmben Clint Eastwood által alakított Blondie ugyanezt teszi Tucoért, aki a cselekmény során időnként bűntársa.

A játék leghíresebb mechanikája, a “Dead Eye” (a célzás lelassítása) egyenesen Leone feszült, szemekre fókuszáló, közeli párbaj-beállításainak interaktív megfelelője. Ehhez társul az Ennio Morriconét idéző, fütyülős zenei aláfestés a legfeszültebb pillanatokban.

A játék talán még többet köszön a ’60-as és ’70-es évek kiábrándult, úgynevezett revizionista westernjeinek. Sam Peckinpah A The Wild Bunch című klasszikusának alaptémája; a régi vágású törvényen kívüliek kora lejárt, a civilizáció és a “törvény” könyörtelenül leváltja őket – a Red Dead 2 központi konfliktusa. Arthur Morgan karaktere (illetve Emmet Granger és a hozzá tartozó Stranger Missions) pedig Clint Eastwood Unforgiven című filmjét, és annak főhősét idézi: egy öregedő, kiégett törvényen kívüli, aki számot vet bűnös életével, és megpróbál egy utolsó, helyes dolgot véghez vinni egy haldokló világban. Az erőszak itt már nem dicsőséges, hanem brutális és tragikus.

Bár a western a domináns, a Rockstar messze túllépett a műfaji határokon, és más klasszikusokból is ihletet merített.

A játék tele van a Coen testvérek filmjeire jellemző sötét humorral és abszurd mellékszereplőkkel. A No Country for Old Men könyörtelen, megállíthatatlan gonosztevője, Anton Chigurh elevenedik meg Micah Bell karakterében, aki nem a túlélés iránti motivációból, hanem a tiszta káosz iránti vágyból cselekszik. Emellett az ’Ó, testvér, merre visz az utad?’ szökött rabjait és a Ku-Klux-Klan-os jelenetét is szinte egy az egyben megidézi a játék.

A leglátványosabb utalások között szerepel a Jesse James meggyilkolása, a tettes a gyáva Robert Ford című film híres jelenet-remake-je: ez talán a legközvetlenebb vizuális “lopás” a játékban. Az egyik korai küldetésben látott éjszakai vonatrablás, ahol a banda fák mögül, lámpásokkal várja a szerelvényt, egy az egyben megidézi a film leghíresebb jelenetét.

Végül, a banda dinamikája a klasszikus gengszterfilmeket idézi. Dutch van der Linde A Keresztapa Don Corleonéjának tragikus ívét járja be: a karizmatikus, családközpontú vezérből paranoiás, hatalmához görcsösen ragaszkodó zsarnok lesz. A hűség és az árulás témája, valamint a “One Last Score” vágya mind-mind a gengszterfilmek alapvetései.

A filmes utalások nem állnak meg a fő történetnél; a nyitott világ tele van rejtett “easter egg-ekkel”, amelyek gyakran a horror és a thriller műfajai előtt tisztelegnek a mellékküldetésekben.

Ilyen például a vámpír megtalálása – a nagyváros sötét sikátoraiban egy nyomozásba kezdhetünk, amelynek végén egy gyanús alakot találunk. Ez a “vámpír” vizuálisan egyértelmű főhajtás F. W. Murnau 1922-es klasszikusa, a Nosferatu előtt.

A „The Smell of the Grease Paint” nevű mellékküldetés-sorozatban egy vándorcirkusznak, vagy inkább “freak show” társulatnak segítünk. Ez az egész történetszál közvetlen utalás Tod Browning 1932-es, kultikussá vált botrányfilmjére, a Freaks-re (Szörnyszülöttek). A társulat tagjai (a sziámi ikrek, a törpe, az elveszett “sellő”) és a kitaszítottság témája mind a filmet idézik.

Mindezek mellett pedig feltételezhetjük, hogy a világban elszórt, megcsonkított holttestek és a hozzájuk rejtett térképdarabok egy olyan sorozatgyilkos nyomára vezetnek, amely David Fincher Hetedik című filmjében szereplő gyilkost idézi.

A Red Dead Redemption arra használja a mozi több évtizedes vizuális és narratív nyelvét, hogy elmélyítse saját történetét a hűségről, a megváltásról és egy korszak könyörtelen végéről. Ezzel pedig a játék maga is klasszikussá vált, amely méltán állhat az őt inspiráló filmek mellett.

Írta: Kecskeméti Ellie Claire

Lektorálta: Zalka Virág