egy álmot láttam mely nem álom volt csupán
levágott fej érkezett sok végtag után
nyársalt törzseket dobáltak az utcára
lábakat cipeltek az égő kukákba

fekete volt a felhő vöröslött az ég
ilyet a nagy emberiség nem látott még
páncélautók sokasága lepte el
az utcát s egy asszony könyörög s térdepel

uram álljon meg ha van magában lélek
legalább addig míg hajlékomba térek
ekkor moccant a kocsi a nő kilapult
közben ropogott mint a régi konyhapult

a gyermeknek nem kellett volna látnia
mint pusztít gyilkol az utcán a bestia
ó miért pont te ömlik és csobog a vér
úgy látszik hogy az Isten rossz mérleggel mér

hídról potyognak a folyóba emberek
magukra hagynak árván egy-egy gyermeket
hasán fekszik mindegyik a víz tetején
érzem az álomból mindjárt felkelek én

úgy szikráznak a fegyverek mint a szemek
belém fúródnak a golyók eggyé leszek
velük és meglátod így végzed te is majd
mondtam volna neki addigra meg is halt

a szörnyűséget hirdetik a plakátok
a nyomtatás Gutenberg áldás vagy átok
katonák harcolnak telve vannak utcák
hogy miért harcolnak azt maguk sem tudják

Írta: Bokros Márk