– beszámoló a Nemes Nagy Olvasókör első tavaszi üléséről –

Egy nagyon kedves tanárnőm invitálására ellátogattam a Nemes Nagy Olvasókör első tavaszi ülésére, amelynek a Petőfi Irodalmi Múzeum múzeumpedagógiai tere adott otthont. Ebben a félévben (részben a közelgő választásra való tekintettel, részben pedig, mert mindig aktuális) politika és költészet viszonyát vizsgálják a jelenlévők hol irodalomtörténész, hol költőpáros vendégszereplésével. 

A félév első alkalmának meghívottja Tamás Ábel klasszika-filológus, az ELTE BTK adjunktusa volt. A tanár úr több verssel is készült, amelyek közül – természetesen – nem maradhattak ki az antik szövegek sem. Porondon volt Horatius, Ovidius, Petri György és Kőrizs Imre is, így az antikvitástól szép ívben elérkeztünk a posztmodernig. Azoknak sem kellett félni, akik nem tudnak latinul, hiszen fordításban olvastuk a műveket. Ha valaki mégis nyitott a nyelvészkedésre, jó hír lehet, hogy ilyen jellegű kitérők is voltak, amik hozzásegítettek minket a szövegek árnyaltabb értelmezéséhez. Sokat tanultunk magáról az antikvitásról is, például arról, hogy a rómaiaknak a hellenizmusból származó kulturális import óriási teljesítménynek számított, büszkeséget jelentett, ha integrálni tudták a görög kultúrát a sajátjukéba.

Mivel a jelenlévők különböző tudományterületekről érkeztek, nemcsak a meghívottól, hanem egymástól is tudtunk tanulni. Párhuzamot vontunk például az antikvitás költői halhatatlansága és az angol reneszánszban megjelenő „superstar” költőimágó között. Szó volt arról a horatiusi gondolatról is, hogy a nyelvben rejlik egy olyan őserő, amely nélkül a civilizáció működésképtelen, ez az erő pedig a költők kezében van. A múzsa civilizálja ugyanis Augustus (tehát a hatalom) erejét. Megfigyeltük azt is, hogy a művész és a hatalom kölcsönös függőségben áll, ez pedig már Homérosz óta felismert jelenség. Szembeállítottuk Petri radikalizmusát a száműzött Ovidius kétségbeesett, Róma irányába való vágyódásával. Beszélgettünk arról, hogy a formakényszer valójában felszabadít, történt katabasis és csillagokban járás is, illetve egy forradalmi pillanatban közösen kívántuk, hogy a mindenkori művész lelkét soha ne hagyja el a kraft.

Az esemény nagyszerűségéhez több komponens is hozzájárult. Először is a meghívott vendég szakértelme és az általa hozott szövegek széleskörű értelmezhetősége. Olyan verseket olvastunk, amelyekhez mindig tudtunk kapcsolni újabb és újabb gondolatokat, amelyek további értelemzési rétegeket szültek, ehhez pedig kulcsfontosságú az értő szövegválasztás. Egy másik fontos pillér a résztvevők kompetenciája, mind intellektusukban, mind pedig empátiájukban és nyitottságukban. Érezhető volt, hogy a felszólalók figyelme jártas az olyan szövegértelmezésben, amely túlmutat az elsődleges jelentésrétegeken. Ezen kívül az is megemlítendő, hogy kíváncsiak voltak egymás véleményére. Az esemény tehát nem különálló monológok sorozata volt, hanem egy élő és alakuló beszélgetés, amely világosan megmutatta, hogy az irodalomnak (tágabb értelemben a művészetnek) jelentős közösségformáló szerepe van.

A programot mindenkinek szeretettel ajánlom, aki szeretne szép környezetben, jó társaságban versekről hallani és beszélgetni. A program nem csak azoknak kedvezhet, akik könnyen fejezik ki a véleményüket ismeretlenek előtt. Nem kell aggódniuk azoknak sem, akiknek ehhez idő kell, ugyanis a beszélgetés moderátorai senkit nem erőltettek, a gondolatok megosztása organikusan történt. Ám az is könnyen megtörténhet, hogy a dinamikus és érdekfeszítő vélemények végül benneteket is arra késztetnek, hogy megosszátok a sajátotokat – velem így történt. Az irodalomból tanulni még soha nem volt ilyen fontos, éljetek a lehetőséggel, én örülök, hogy így tettem. Az olvasókör minden pénteken 16:30-kor ül össze a Petőfi Irodalmi Múzeumban a tavaszi félévben egészen június 12-ig. A regisztrációról és egyebekről minden információt megtaláltok a Képző.art Facebook-eseményében. 

Írta: Molnár Boróka

Lektorálta: Zalka Virág

Legutóbbi írásaink: