Az űr meghódítása máig az egyik legnagyobb sikere fajunknak egy kozmikus nézőpontból szemlélve. A végtelen elválasztó tér, mint az univerzum sötét szövete, az emberi elme segítségével legyőzhető, és ez az egyszerű hír futótűzként szaladt végig világunkon. A hír hatásainak lenyomatát a kultúránk máig őrzi és közvetíti számunkra, emellett folyamatos felfedezőmunkát is folytat abban, hogy vajon milyen új gondolatokat és képzelt világokat találni a megnyílt kozmosz végtelenjében. Ennek a kultúrának egy pillanatképét örökíti meg a Vármúzeumban helyet kapó Irány a galaxis! kiállítás, kis országunk fontos évtizedeire koncentrálva.

 A kiállítás kurátorai, B. Szabó János és Mélyi József az első magyar űrutazóval, Farkas Bertalannal folytatott diskurzusok hatására ezt a magyar űrkorszakot 1957-tól, az első szputnyik fellövésétől számítják egészen 1983-ig. Ez a korszak kerül a kiállításon bemutatásra, ami azért is különösen érdekes, mert megmutatja, mégis milyen sajátos helyzetben volt országunk.

Bár saját űrprogramunk nem volt, a Szovjetunió részeként mégis aktívan részt vettünk az űrkutatásban, így a kiállítás tudományos része főként ezt hivatott bemutatni. Azonban a kulturális helyzetünk volt az igazán rendkívüli. Egyszerre értek el ide a Nyugati és Keleti blokk termékei, amelyek egy nagyon sajátos keveredésben olvadtak össze a magyarsággal. Valamint az a kommunista és későbbiekben konzumista rendszer alakította aktívan a kultúrát, ami azt inkább egy legyőzendő ellenfélnek és az elnyomás eszközének tekintette, vagy ha más nem, figyelemelterelésnek –  a termekben fontos szerepet kap ennek a bemutatása is.

Ennek a különleges kultúrának a lényét a tárlat számos tárggyal igyekszik lefesti számunkra: játékok, újságok, különböző eszközök, bútorok, gépek rekonstrukciói és a propaganda (egyéb) lenyomatai sorakoznak a termekben, valamint, hogy ne csak vizuálisan hasson, számos zene, sorozat és interjú is várja a megtekintést. Például a filmkedvelőknek az Aelita, sorozatosoknak a Mézga család, valamint többek között Korda György egy festménye is szerepet kap a kiállításon. Ajánlatos a hangszoba meglátogatása, melyben olyan izgalmas zenei kalandokat hallgathatnak meg a látogatók, mint az Asztronauta történetét, vagy éppen egy Hungária-számot.

Bár fontos szerepet kap a nosztalgia (amit néhol még a fiatal generációk is élvezhetnek, hisz pár kulturális termék túlélte az idők próbáját), azonban a kiállítás hangsúlya főképp a kultúrtörténeten van, nem fullad céltalan múltidézésbe, emellett a csillagászati ismeretek sem kapnak benne főszerepet. Emberi, földhözragadt űrélményt kínál, ezáltal pont azt állítja a középpontba, előtte tisztelegve, amit számos kozmikus ismeretterjesztés is sokszor elfeled: az ember az, kinek szemén keresztül láthatjuk a galaxist.

Számunkra nagy élmény volt a tárlat termeinek végigjárása, mind tudásanyagból, mind esztétikai élményekből sokat vihettünk haza. Megismerkedhettünk egy kor olyan szeletével, ami sokkal többet tartogatott számunkra, mint elsőre gondoltuk. Mindenkinek ajánljuk, hogy látogasson el a kiállításra, ha kedvet kapott hozzá. A kiállítás 2026. március 4-től július 31-ig tekinthető meg a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeumában.

Írta: Priskin Adrián, Pápay Dávid

Lektorálta: Zalka Virág

További írásaink: