Peng Mátyás (továbbiakban: P.M.): Az új szemeszterre érkező diákok örömmel tapasztalhatták, hogy a campus jelentősen átalakult. Miként merült fel a campus felújításának ötlete?

Bartus Dávid: Már régóta probléma volt, hogy a campus sokszor hasonlított egy parkolóházra, amit a filmforgatások miatt itt parkoló autók is tovább súlyosbítottak. Habár évente akár 10–20 millió forintos bevételt is hoztak a Karnak, egy idő után tarthatatlanná vált a helyzet, és beszüntettük a forgatásokat.

Egy ideje már gondolkodtunk, mit tudnánk kezdeni a sok parkoló autóval, hogy a hallgatóknak több helyük legyen összegyűlni. Körülbelül három évvel ezelőtt a Gazdasági Hivatal vezetőjével kávéztunk a Műhelyben, és ezen a problémán gondolkodtunk, amikor eszembe jutott az Ifjúsági épület addig kihasználatlan udvara. Gyorsan odarohantam, leléptem az udvar és a bejárat méreteit, és kiderült, hogy be lehet hajtani autóval az udvarba, így ki lehet alakítani ott egy parkolót.

Fel is vettük a kapcsolatot egy építészirodával, akik elkezdték megtervezni a campus új arculatát. Ennek az irodának a vezetője Szemerey Samu volt, aki ezer szállal kötődött a Trefort-kerthez, ma pedig egyébként az építészeti és magasépítési beruházásokért felelős államtitkár és országos főépítész.

Sok idő telt el, mire a szükséges anyagi forrásokat is sikerült megszereznünk. Ezek nagyrészt kari forrásokat jelentenek, ami nagyságrendileg megegyezik a korábban említett filmforgatásokból néhány év alatt befolyt összeggel. Ehhez valamennyi ELTE központi forrást is sikerült hozzátenni. Így idén nyáron megkezdtük a kivitelezést, és szeptember 17-én át is adtuk a megújult campust.

P. M.: Ön is részt vett a tervezésben, ötletelésben? Vettek alapul más egyetemeket az arculat megtervezésekor?

Bartus Dávid: Az általunk megbízott tervezőiroda már több hasonló projektet valósított meg, dolgoztak külföldi egyetemek campusain is. Természetesen a Kar vezetésének több tagjával együtt figyelemmel követtem az egész folyamatot, a kari közvélemény felé pedig folyamatosan igyekeztünk kommunikálni az aktuális látványterveket, alaprajzokat.

Az anyagi korlátokon és az adminisztrációs bonyodalmakon túl az is nehezítette a munkát, hogy műemléki környezetben vagyunk, így bizonyos ötleteket egyszerűen nem tudtunk megvalósítani. Ki kell hangsúlyoznom, hogy a most látott átalakításokkal még nem fejeződött be a campus megújítása, tervezünk további átalakításokat is a közeljövőben.

P. M.: Mik voltak a főbb szempontok a tervezésnél?

Bartus Dávid: Központi szempont volt a fenntarthatóság, a campus adottságainak hatékony kihasználása, illetve hogy a szabadtéri bútorok időjárásállók legyenek. Viszonylag kevés klasszikus értelemben vett építkezés zajlott, inkább a különböző burkolatok és a meglévő tereptárgyak átalakítása, megújítása történt – a zöld területek mentén végigfutó íves padok is mutatják, hogy igyekeztünk alkalmazkodni az adottságokhoz.

Próbáltuk az autóforgalmat úgy korlátozni, hogy a parkolóhelyek száma a lehető legkisebb mértékben csökkenjen. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a Múzeum körút felől lényegében megszűnt az autók behajtása, csupán szükség esetén engedünk be ott járműveket. A mindennapi közlekedés a Puskin utca felől történik: az F épület mellett tudnak bejönni az autók, és a D épület mellett tudnak kihajtani. A parkolás nagyrészt a Gólyavár mögötti területre, illetve az Ifjúsági épület udvarára korlátozódik, ami nemcsak praktikus, de esztétikusabbá is teszi a campust.

Multifunkcionális kültéri helyeket hoztunk létre, amit az egyetemi polgárok kedvük szerint használhatnak. Különböző kialakítású ülőhelyeket, gyülekezőhelyeket építettünk ki. Lettek mozgatható székek, asztalok, rögzített padok, a B épület előtt egy lépcsőzetes, lelátószerű szerkezet, illetve egy árnyékos pergola is megépült.

A fentebb említett lelátó.

Szerettük volna továbbá a Trefort-kertet valóban kertté varázsolni. Ennek érdekében a Füvészkerttel együtt dolgozva a helyi mikrorégióra jellemző növényeket telepítettünk a korábbi füves területek helyére. Bízom benne, hogy jól fogják érezni magukat, és zölddé teszik a campust.

Azt hiszem, sokunknak feltűnt a mostani szemeszter első hetei után, hogy milyen sok hallgató, oktató használja ki ezeket a tereket. Sokkal szívesebben tölt időt az ember olyan helyen, ahol beszélgető emberek veszik őt körül, és nem parkoló autók. Látom, hogy az emberek az asztaloknál vagy a padokon dolgoznak, olvasnak, kisebb-nagyobb társaságok gyűlnek össze. Úgy tűnik, sikerült elérnünk azt a célt, hogy igazi közösségi tereket alakítsunk ki.

P. M.: Mit gondol, milyen hatással lesz az átalakítás az egyetemi életre?

 Bartus Dávid: Remélhetőleg több időt fognak tölteni az egyetemen a hallgatók és az oktatók is. Például az órák után, a nap végén nem mennek el egy parkba, kávézóba, hanem maradnak a campus területén, ide szervezik találkozóikat, programjaikat stb. Reméljük, hogy ez hatékonyan fogja építeni az egyetemi közösséget.

P. M.: A felújított campus átadása egybekötődött Krasznahorkai László díszdoktorrá avatásának ünnepével a Campusnyitó kavalkád keretein belül; hogyan sikerült ezt megvalósítani?

Bartus Dávid: Igen, szeptember 17-én történt meg a campus felavatása, és 18-án volt Krasznahorkai László díszdoktorrá avatása.

Amikor kiderült, hogy az író Nobel-díjat kapott, s ezzel összefüggésben az ELTE díszdoktorává fogadja, már nagyjából tervben volt, hogy szeptember 15-e környékén adnánk át a megújult campust. Megpróbáltuk tehát úgy szervezni, hogy a díszdoktori ceremónia előtti napon már tiszteletét tegye a BTK-n az újdonsült Nobel-díjas író. Így a 17-i eseménysorozat keretein belül Krasznahorkai László munkásságához köthető programok is helyet kaptak, átadtuk a róla elnevezett olvasósarkot a Központi Olvasóteremben, illetve egy nyílt eseményen Gintli Tibor beszélgetett vele a Gólyavárban.

P. M.: Mit jelent ez a felújítás az Ön dékáni munkásságában?

Bartus Dávid: Amikor először dékánná választottak 2021-ben, éppen Covid volt, tehát a dékáni megbízatásom első két éve abból állt, hogy az online térben igyekeztünk megteremteni ezeket a közösségi tereket. Persze végig tervben volt, hogy a campust is megújítsuk, de ahogy említettem, nagyjából három éve tudott csak elindulni ez a folyamat, és mostanra sikerült megvalósítani.

Említettem, hogy a jövőben is tervezünk felújításokat a campus területén, ez azonban egyelőre meglehetősen kérdéses, az egyetem aktuális pénzügyi helyzete miatt. Jelenleg az oktatók, a kutatók, illetve egyéb egyetemi dolgozók bérezését sem volt lehetőségünk megfelelő módon rendezni a korábbi évek méltatlan egyetemfinanszírozási gyakorlatát követően, s egyelőre továbbra sem történtek számunkra kedvező változások egyetemünk állami finanszírozása terén. Remélhetőleg ez a jövőben megváltozik, és a botrányos bérhelyzet rendezése mellett újabb felújításokkal tisztelhetjük meg a Trefort-kert műemléki környezetét.

P. M.: És milyen érzés, hogy végre megvalósult a felújítás?

Bartus Dávid: Természetesen nagyon örülök, hogy az egyetem polgárai láthatóan élvezik az újonnan kialakított tereket. Említettem, hogy nincsenek könnyű helyzetben az oktatóink, munkatársaink, s ez természetesen a hallgatókra is hatással van. Remélem, hogy a campus megújult terei hozzájárulnak ahhoz, hogy az egyetemünk polgárai minél jobb közérzettel, s így még eredményesebben végezhessék munkájukat, tanulmányaikat.

Írta: Peng Mátyás

Legutóbbi posztok: