A Budaörsi Latinovits Színházban február 28-án, a tél utolsó napján a Proton Színház társulata színpadra állította a Frankenstein-tervet. Én is ott voltam. Bár az kérdéses, hogy nézőként csupán, vagy mint a darab egyik szereplője vettem részt az előadáson – hisz elmosódott a határ a képzelet és a valóság között. Az ábrázolt jelenetek, jellemek, a saját felismeréseim egészen kiszakítottak az úgynevezett valóságból. Felbecsülhetetlen ajándéka ez az igazi színháznak – amilyen a Proton Színház is. Aki teheti, mindenképp nézze meg a társulat többi előadását is, én csak ajánlani tudom, mert a darabok által bizonyosan gazdagabbak leszünk, és talán jobban fogjuk érteni és értékelni nemcsak a környezetünket, de saját magunkat is.
Miközben Kovács András Bálint Az önsorsrontás méltósága c. előadását hallgattam, eszembe jutott egy s más, de legélesebben Szerb Antal Dosztojevszkij-jellemzése. Talán nem véletlen, hisz az előadó is egy Dosztojevszkij-idézettel kezdte mondandóját, melyet Krasznahorkai egyik könyvéből vett, és a dolgok elmondhatatlanságáról szólt. Arról, hogy bármennyire is próbáljuk, mégsem tudjuk teljes egészében elmondani azt, amit igazán szeretnénk. Természetesen e törvényszerűség ezen kis esszére is érvényes.
Kovács András Bálinttal, az ELTE Filmtudomány Tanszékének oktatójával és egykori ELTE-s hallgatóval folytatott beszélgetésünkből megismerhetitek fiatalkori példaképeit, pályaválasztási dilemmáit, illetve, hogy mit gondol a mai magyar filmgyártásról és a streamingszolgáltatókról.
Lassan szokássá, tradícióvá érik karunkon a professzori székfoglalók hallgatók előtt is nyitott, az újonnan kinevezett professzorok rövid bemutatkozó előadásai köré szervezett eseménye. Ennek lehettek részesei mindazok, akik november 5-én ott voltak a Kari Tanácsteremben.
November 13-án a Liget Műhely „A vidéki élet lehetőségeiről Virág Tünde szociológussal” címen előadást szervezett a Barabás Villában. Szerkesztőségünk is meghívást kapott az eseményre. Ezen alkalomból nemcsak az (egyébként ingyenes, csupán regisztrációhoz kötött) előadáson vehettem részt, hanem beszélgettem Csury Balázzsal is, az esemény moderátorával a Liget Akadémia múltjáról, jelenéről.
Nem, nem olvastam Krasznahorkait, akinek írói munkásságát idén irodalmi Nobel-díjjal jutalmazták. S mégis merek írni róla? Igen, mert szükséges, mert olvasnunk kell Krasznahorkait! Vagy legalábbis megpróbálni…
Jelen írás célja, hogy bemutasson egy igazán egyedi hangú írót, aki szárnyaló humorral és mosolyt fakasztó keserűséggel ír a világról, a világunkról, a szerelemmel, barátsággal, gyöngéd szülői gondviseléssel, egyéb széppel és jóval teli emberi világról, melynek fonák oldalán virágzik az… Continue Reading →
© 2026 Pesti Bölcsész Újság — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑