Nádasdy Ádámra emlékezünk. Íróink saját emlékeik megosztásával teszik tiszteletüket a hatalmas nyelvész és költő előtt.
Szeretem, mikor összeérnek a mindennapi tapasztalatok az irodalmi élményekkel. Egyszerre kerül új megvilágításba az általam átélt szituáció, és persze a szöveg is tovább fejlődik, nyilván az is csak a fejemben. Külön élményt nyújt, ha egy régebbi, klasszikus szöveghez kapcsolódó olvasásélmény „ugrik be” egy átlagos pillanatban. Ilyenkor tényleg érzi az ember, hogy vannak „nagy művek”, amik pont azért lettek „nagyok”, mert valami olyan általánosan emberit tudtak megragadni, amely nem veszti relevanciáját az idő múlásával. Másrészről frissítő érzés, hogy az absztrakt gondolatok, irodalmi történetek és karakterek megállják a helyüket az „utcán” is.
őző tavaszi egyetemi félévemet Észtországban, Tartu városában töltöttem erasmusos hallgatóként. Valamikor április-május környékén írtam is egy cikket, melyben megpróbáltam bemutatni az ország kultúráját, főként meséken és az országot belengő mesei hangulaton keresztül. Írásom végén nagyvonalúan megígértem, hogy majd folytatom a sorozatot azzal, hogy a mesélés hogyan jelenik meg az észt nacionalizmusban és a modern nemzettudatban. Ezt azóta se tettem meg, itt szeretném most pótolni az elmaradást.
Idén a tavaszi szemesztert Észtországban töltöm az – ELTE-n még szerencsére működő – Erasmus program keretében. Szeretek utazni, sőt, szinte még jobban szeretek felkészülni az utazásra. Ennek ellenére a Tallinnból Tartuba tartó vonaton jöttem rá, hogy igazából szinte semmit se… Continue Reading →
Otthoni pakolás közben került kezembe Börcsök Mária 2012-ben kiadott Kettészakadt Magyarország c. könyve. Érdekesnek találtam a fülszöveget, amely azt sejteti, hogy a kötet leleplezi az itthoni történelemoktatásban oly sokszor megjelenő heroizálást és aranykorképzést, valamint a történelmi múlt és a jelenünk összekapcsolódását is hangsúlyozza. Általában is fontosnak tartom a történelmi ismeretterjesztést, gondoltam, átszaladok a mindössze 120 oldalas történelmi esszén, és legnagyobb meglepetésre, amit találtam, egyenesen felidegesített. Először arra gondoltam, hogy biztos csak történelem szakon verték belém, hogy a történelmi ismeretterjesztés mindig is leegyszerűsítő, és ezért nehezen tudom befogadni a szöveget, de szerintem nem erről van szó.
© 2026 Pesti Bölcsész Újság — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑