Category Vers
nevemet mondd újra kendők csücskének röpködése erős szélben nevemet mondd újra szoros kendők ölelése koponyádon [nevemet agyonzúzott csigolyádon átázott kendők tapadása nevemet mondd újra arcom behorpad [nevemet arcom behorpad súlyotok alatt nem tudok szólni gégém törik nyelőcsövem reped… Continue Reading →
Mettől pamlag, meddig párduc.Nyálas szájpecek a karfán.Fekete liánok nyúlnak a padlóig.Karmolásnyomok a falapokon.Nektármadarak ugrálnak a függönyön. Huszonöt év után eleged lett környezeteidből.Szocialista nyaralók szomorúfüzekkel,húgyszagú aluljárók, szikkadt bekötőutak a faluhatárban.Elvárták, hogy a részükké válj, hogy fakulj és szolgálj,fásultságoddal, testeddel és lelkeddel. Mint olyan,… Continue Reading →
Ezen az éghajlaton csak akkor öltözöl alkalomhoz illően, ha vendégek jönnek vagy ragadozók járnak a közelben. De egy bunda csak addig takar, amíg meg nem moccansz, vagy amíg másé nem akar lenni. És ha változik a szélirány, megérzik a szagod,… Continue Reading →
Úton Írország és az Alpok között el lehet tölteni egy életet.Egész életemben pogányokat térítettem.Vagy pogányok térítettek engem.A békés pogány pedig egészen elbizonytalanító.Gyerekeik ugyanúgy nevetnek, állataikkal szebben beszélnek.Írországból Svájcba menet egyszercsak elfárad az ember.És ahol feladtam a szolgálatot, egyház épült az… Continue Reading →
„Az erdő is csak azért van, hogy beszélni lehessen róla”Závada Péter Minden nap látom őt valakiben, kipipálomaz egyezéseket, mint egy bevásárlólistát.Arra gondolok, mit csinálnak éppaz én hasonmásaim. Megnyugtat az érkezés folyamatostolódása. Mint egy sokszor elismételt szó,elveszíti jelentőségét. Tekintetem az ablakrései… Continue Reading →
nemes az éjszaka nemespenész elered a szemed belenéz sarlóját mártogatja tövig a hold szakad a szív ha törik az éjfelek a nappali szöveget hiába ellenük a reggel mit szövöget beépülnek átütnek napos perceken nyergeket becézünk lovakat persze nem Szamosvári Bence
Tejüvegen pókokban hiányos szövet, tenyéren hajszálrepedések, hálókon kezek, eltévedt léptekkel porbamászkált szöveg, egylábat emelő száztagú türelem, fák képe ablakon, üvegen kopogó ágakon egynyári levelek pókhálómintái, bár – Mi, fehéren magává gerezdülő narancs avarban, avaron beszőtt bakancs, kémények törzsben, füstök odvakon,… Continue Reading →
Körbeviszlek Ez itt mind díszlet. Ott sírdogál a néni. Amott furulyálnak és dobolnak, gitároznak és néha, mikor senki nem látja, kifújják a sírdogáló néni orrát. Amott csipegetnek a haspólós lányok, nagyon vékonyak, szúr a csípejük, a fornettiszagban is érezni a… Continue Reading →
Kedvesem te nem tudod demost születtemitt e percbenaz öledbenkósza emlékmég a nemlétnézlek tégedalig élek halk szemedbenvégítélet Mécs Most képzeld el, hogy kimerevedsz, ahogy éppen vagy, és márványszoborként egy halott ismeretlen sírjára helyeződsz, hogy méltó emléket állíts egy sosemlátott ember teljes… Continue Reading →
Anyám a víz alján fekszik, lebeg a szíve. Nem látom magamata tükörben, ha rá gondolok, nem látom őt magamban. Hiába állaz ember két félből, nem lehet egyik sem. Anyám a vízszint aljánlebeg, cafatokra fut szét a teste. Egy élet óta… Continue Reading →