Március 14-én az ELTE BTK Dalköltő szakirányú továbbképzése keretében szervezett előadássorozat vendége ezúttal Kiss Tibi, a Quimby együttes énekese volt. A remek hangulatú előadás-beszélgetés során Kiss Tibi beszélt arról, mit jelent számára az alkotás, a művészet, mesélt dalainak keletkezéstörténetéről, a Quimby múltjáról, jelenéről, saját képzőművészeti vénájáról és még millió érdekes témáról.
A Több Mint Nőügy egyesület április 23-án szervezte meg a II. HANGADÓ Nőügyi Konferenciát az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar Kazinczy utcai épületében. A szervezők meghívták újságunkat is, én pedig nagyon szívesen mentem. Milyen szerencse, mert máskülönben lemaradtam volna egy fantasztikus közösségi élményről, amely nemcsak inspiratív, hanem szívmelengető is volt. De kezdjük az elején.
ológusi végzettséget szerzett. Doktori értekezését Valerius Flaccus és az epikus hagyomány címmel írta, habilitációját 2010-ben nyerte el. Kutatási területei közé tartozik a római irodalom története, valamint a latin irodalmi nyelv fejlődése az Augustus-kortól az ezüstkor időszakáig.
A Budaörsi Latinovits Színházban február 28-án, a tél utolsó napján a Proton Színház társulata színpadra állította a Frankenstein-tervet. Én is ott voltam. Bár az kérdéses, hogy nézőként csupán, vagy mint a darab egyik szereplője vettem részt az előadáson – hisz elmosódott a határ a képzelet és a valóság között. Az ábrázolt jelenetek, jellemek, a saját felismeréseim egészen kiszakítottak az úgynevezett valóságból. Felbecsülhetetlen ajándéka ez az igazi színháznak – amilyen a Proton Színház is. Aki teheti, mindenképp nézze meg a társulat többi előadását is, én csak ajánlani tudom, mert a darabok által bizonyosan gazdagabbak leszünk, és talán jobban fogjuk érteni és értékelni nemcsak a környezetünket, de saját magunkat is.
Miközben Kovács András Bálint Az önsorsrontás méltósága c. előadását hallgattam, eszembe jutott egy s más, de legélesebben Szerb Antal Dosztojevszkij-jellemzése. Talán nem véletlen, hisz az előadó is egy Dosztojevszkij-idézettel kezdte mondandóját, melyet Krasznahorkai egyik könyvéből vett, és a dolgok elmondhatatlanságáról szólt. Arról, hogy bármennyire is próbáljuk, mégsem tudjuk teljes egészében elmondani azt, amit igazán szeretnénk. Természetesen e törvényszerűség ezen kis esszére is érvényes.
Egy nagyon kedves tanárnőm invitálására ellátogattam a Nemes Nagy Olvasókör első tavaszi ülésére, amelynek a Petőfi Irodalmi Múzeum múzeumpedagógiai tere adott otthont. Ebben a félévben (részben a közelgő választásra való tekintettel, részben pedig, mert mindig aktuális) politika és költészet viszonyát vizsgálják a jelenlévők hol irodalomtörténész, hol költőpáros vendégszereplésével.
Kovács András Bálinttal, az ELTE Filmtudomány Tanszékének oktatójával és egykori ELTE-s hallgatóval folytatott beszélgetésünkből megismerhetitek fiatalkori példaképeit, pályaválasztási dilemmáit, illetve, hogy mit gondol a mai magyar filmgyártásról és a streamingszolgáltatókról.
2024 november kilencedike. Egy napsütötte, mégis hűvös, szombati nap. Sokaknak teljesen átlagos. Későn kelnek és bekuckózva, otthonuk melegében töltik a hétvégét. Számomra viszont egy olyan nappá vált, melynek élményei, egész életemre, kiemelik a többi nap közül. Ma 80 éve halt… Continue Reading →
Vannak olyan esetek, amikor a műalkotás megfeledkezik művészet lenni az aktualitás és a társadalmi felelősségvállalás oltáránál áldozva – ilyen a Remény Panzió is. Ezek az esetek úgy hatnak bántóan, hogy nem az inspiráló feldúltság élményét hagyják maguk után a befogadóban, hanem letargiával vegyes rezignáltságot. Jelen darab – már csak témájából fakadóan is – sokkal jobban járt volna, ha az előbbi stratégia mellett teszi le a voksát, így viszont a remény halt meg először.
© 2026 Pesti Bölcsész Újság — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑