Category Trefort-kerti fák
A nyugalom módszertana
Sticky post
Félrészegen összesimulva, összebújva, külön-külön szuszognak. Pilledt szigetcsoport. Külön álmok, vágyak, fájdalmak, mégis mind egy. Őrzöm az álmukat, figyelmem kereng a fejük felett, mint a fészkét őrző gólya. Nincs semmim, nem várok semmit. A markom üres és megtört. Soha olyan egyedül,… Continue Reading →
Viktor családi barátunk. Félúton van a nagyszüleim és a szüleim között, ezért mindenki jól megérti magát vele. Családi ebédek alkalmával olvadt be közénk. Kezdetekben nevető szemmel ült a gyöngyöző húsleves felett, és mindenki szerette, mert biztonságot árasztott magából. Nem nagyon… Continue Reading →
tűnt, hogy húsig hatolnak. Persze az értelmemmel tudtam, hogy ez nem történhet meg, hiszen a Nap messze van, az ágak meg itt, soha nem érhetnek egymáshoz, én mégis láttam az átdöfés aktusát, elevennek és állatinak tűnt, hiába tudtam, hogy valójában nem történik meg, én mégis éreztem a vérszagot, láttam a hús csillogását, vörös is volt, de én tudtam, hogy azért, mert vérben fürdik. Ezt magyaráztam volna el?
Őszintén hiszem, hogy életünk legtöbb formalitását azért tartjuk fent, hogy kapaszkodót találjunk. A káoszban egy megcsinált rendet, még akkor is, ha tulajdonképpen fogalmunk sincs, mit jelent az: rend. Az okos ember igyekszik nem gondolkodni fogalmakon, mert tudja, most szükség van… Continue Reading →
Iszony Ahogy N. kikelt ágyából, rettentő tériszony fogta el. A padló deszkái és nyugtalan lábujjai mintha egy szakadék mélyében lettek volna. Megkapaszkodott az ágykeretben, hogy úrrá legyen ijedségén. „Mi történt velem?” – gondolta. Kihevült, reszketett minden porcikája. A távolság szemei… Continue Reading →
fotó: Beke Áron Király Csenge Katica 2001-ben született Budapesten. Színháztudomány és esztétikát hallgat az Eltén. Verseket és kritikákat ír. Írásai a műút portál, litera, Irodalmi Szemle, Pannon tükör és a Spanyolnátha közreadásában jelentek meg
Ásatás szereplők FICKÓ 1 FICKÓ 2 Sötétedik. Két fickó megy a járdán, kezükben ásó. Az egyikük hadonászik, széles gesztusokat tesz. FICKÓ 1: Az utolsó tízezrest! Vágod? Az utolsót! FICKÓ 2: Önző barom! FICKÓ 1: Az. Én meg vágjak hozzá jó… Continue Reading →
Szabadság híd szereplők: AMBRUS PÉTER Napsütéses tavaszi idő van, a Fővám téren kutyát sétáltató párok, sütkérező idősek lézengenek. Két fiatal srác áll a Szabadság híd pesti sarkánál. Péter baseballsapkában, mellényben, egy rajztáblára csíptetett lappal, kezében szénceruza, elmélyülten rajzol. Ambrus mellette… Continue Reading →
Minden változik szereplők: ANNA REBEKA WOLT-TÁSKÁS NÉNI RÖVIDNADRÁGOS FÉRFI IDEGEN FÉRFI Egy szombat délután lesüt a nap Budapest utcáira. Tél van. Anna éppen kilép a keleti pályaudvar kapuján. Nagyot sóhajtva néz körbe, mint aki ismerős arcokat keres éppen. Lenéz a… Continue Reading →
Egy nap süt idebent szereplők: NŐ TÖRZSVENDÉG BARISTA LÁNY BARISTA FÉRFI BARÁTNŐ 1 BARÁTNŐ 2 APA Városi utca esőben, kevés járókelővel. Egy nő kabátját összébb húzva didereg, az előtte sétáló férfi kinyújtja a karját, a dzsekije ujjába dörzsöli az esővizet,… Continue Reading →